Magyar Narancs: Véget érni látszik az írók sztrájkja, a legutóbbi 2007 és 2008 fordulóján 99 napig tartott, ez még hosszabb volt. Végül is hogy alakult?
Michael Jamin: Nem látok a színfalak mögé, de az, hogy a színészek is sztrájkba léptek, némiképp felgyorsította a folyamatokat. Már amikor a Writers Guild of America, röviden a WGA (Amerikai Forgatókönyvírók Céhe – a szerk.) bejelentette a sztrájkot, tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet: az írók és a szembenálló producerek oldaláról is a dolgok újragondolását követeli meg a helyzet. Ez most más volt, mint a 2007/2008-as munkabeszüntetés. Az írók valódi változásokat akartak, hiszen a stúdiók azóta teljesen átalakították az üzleti modelljüket, csak épp azt nem változtatták meg, ahogy az írókat fizetik. Annak idején a tévén volt a hangsúly, ehhez igazodtak a fizetések, ma már viszont mindenki a streamingre hajt. Ehhez mérten kellett újratárgyalni mindent.
MN: A korábbi sztrájk fő oka az úgynevezett újmédia volt, az internetes kölcsönzések és újrajátszások után járó jogdíj. Most ugyanúgy egy „új média” miatt ment a vita.
MJ: A legutóbbi munkabeszüntetés valójában a hatáskörökről szólt: az írók szerettek volna hatáskört szerezni a legújabb újmédia felett is. Akkoriban viszont még senki nem tudta, hogy mi a fene is ez az újmédia. Ma már tudjuk: úgy nevezzük, hogy streaming. A WGA viszont volt annyira előrelátó, hogy tudta, az íróknak ezen az új platformon is jogot kell gyakorolniuk a saját szellemi termékük felett. Az írókat ugyanis egyáltalán nem érdekli, hol nézed a sorozatukat: a tévében, egy kábelcsatornán, DVD-n vagy valamelyik streamingen – nekünk tökmindegy, hol és hogyan fogyasztod, mi ugyanannyi munkát tettünk bele. Épp ezért elvárjuk, hogy a fizetségünk is ennek megfelelő legyen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
