Interjú

„Senki sem akar Hollywoodban élni”

Michael Jamin forgatókönyvíró

Film

Ma forgatókönyvíróként könnyebb betörni Hollywoodba, mint pár évtizede, ám sokkal nehezebb belőle megélni – állítja az Egy kapcsolat szabályai, a Beavis és Butt-head és számos egyéb mű forgatókönyvírója, aki szerint a streamingplatformok fenekestül felforgatták a filmipart, ám közben az írók fizetését elfelejtették megreformálni. Interjú az írósztrájk amerikai résztvevőjével.

Magyar Narancs: Véget érni látszik az írók sztrájkja, a legutóbbi 2007 és 2008 fordulóján 99 napig tartott, ez még hosszabb volt. Végül is hogy alakult?

Michael Jamin: Nem látok a színfalak mögé, de az, hogy a színészek is sztrájkba léptek, némiképp felgyorsította a folyamatokat. Már amikor a Writers Guild of America, röviden a WGA (Amerikai Forgatókönyvírók Céhe – a szerk.) bejelentette a sztrájkot, tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet: az írók és a szembenálló producerek oldaláról is a dolgok újragondolását követeli meg a helyzet. Ez most más volt, mint a 2007/2008-as munkabeszüntetés. Az írók valódi változásokat akartak, hiszen a stúdiók azóta teljesen átalakították az üzleti modelljüket, csak épp azt nem változtatták meg, ahogy az írókat fizetik. Annak idején a tévén volt a hangsúly, ehhez igazodtak a fizetések, ma már viszont mindenki a streamingre hajt. Ehhez mérten kellett újratárgyalni mindent.

MN: A korábbi sztrájk fő oka az úgynevezett újmédia volt, az internetes kölcsönzések és újra­játszások után járó jogdíj. Most ugyanúgy egy „új média” miatt ment a vita.

MJ: A legutóbbi munkabeszüntetés valójában a hatáskörökről szólt: az írók szerettek volna hatáskört szerezni a legújabb újmédia felett is. Akkoriban viszont még senki nem tudta, hogy mi a fene is ez az újmédia. Ma már tudjuk: úgy nevezzük, hogy streaming. A WGA viszont volt annyira előrelátó, hogy tudta, az íróknak ezen az új platformon is jogot kell gyakorolniuk a saját szellemi termékük felett. Az írókat ugyanis egyáltalán nem érdekli, hol nézed a sorozatukat: a tévében, egy kábelcsatornán, DVD-n vagy valamelyik streamingen – nekünk tökmindegy, hol és hogyan fogyasztod, mi ugyanannyi munkát tettünk bele. Épp ezért elvárjuk, hogy a fizetségünk is ennek megfelelő legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.