Film

Jövőből jövő lövő

Looper - A jövő gyilkosa

  • - kg -
  • 2012. október 10.

Film

Az időutazással csak a bajok vannak, egyrészt, mert nem létezik, másrészt, mert igen, és ha a két tényállás egyszerre forog fenn, például még nincs, de majd lesz, és a majd leszből folyamatos az átjárás a még nincsbe, akkor a hajóskapitányt Bruce Willisnek hívják. Vagy mégsem. Arra szeretnénk csak kilyukadni, hogy aki időutazósat játszik, annak rendkívül magabiztosan kell a filmjét működtetnie, hogy a logikára járó fejekben csak azután essen szét a felépítmény, hogy a fejek a mozitól már messze járnak. Arra az esetre pedig, ha szétesik, márpedig mindig szétesik, érdemes ezt-azt (egy kis dráma itt, emberforma karakterek ott) bekészíteni. Csak azért, hogy ha felszáll a köd, ne érezze magát oly magára hagyatva az ember.


Rian Johnsonnak majdnem összejött egy film, ami jó hír, sőt kisebbfajta csoda ebben az idővel babráló műfajban. Johnson flottul prezentálja a maga világrendjét, ezt a beárazva olcsó, de kinézetre épp eléggé látványos jövőt, olyan flottul, hogy amikor az éltes Willisre végre (hisz' ez kampányilag ellőtt poén) fegyvert emel ifjonti énje (a Willist játszó Willisszel a Willisre maszkírozott Joseph Gordon-Levitt néz farkasszemet), nemhogy nem fullad röhejbe a jelenet, hanem szépen illeszkedik a dolgok Johnson által meghekkelt menetébe. A dolgok menetén is csak ezután kezdenek kiütközni a sci-fi-író gyötrelmei, akinek mindenképp el kell juttatnia a két Willist arra a kívánatos magaslati pontra, ahonnan a szebb jövő vagy egy elfogadható befejezés jól látható. Ez sok és fölösleges logisztikájába kerül Johnsonnak, de nincs mit a szemére vetni: megteremtette a kétwillises filmet, hozott anyagból pedig felépített egy eredetinek ható, noha ezerszer látott világot. Az írói rafinéria megvan, a látványvilág nemkülönben, és a világépítő szándékok sem tűnnek túlzónak. Ha még tétje is lenne az egésznek, már azon túl, hogy Johnson miként jön ki a saját csapdáiból (többnyire ép bőrrel), az talán már sok is lenne.

A Pro Video bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.