tévésmaci

Lovak a huszárdombon

  • tévésmaci
  • 2012. január 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché, mint afféle geodéták, teodolittal bemérték a Parlament két tornyát a Batthyány térről, pontosabban a Bem rakpartról, még senki sem tudta, hogy mi a fenét akarnak. A járókelők kíváncsian bámulták a vasfiguránsokat, az NDK-ból érkezett turistacsoport több tagja (tucatnyi csitri az eladósor küszöbéről) úgy vélekedett, hogy alighanem filmet forgatnak, rejtett kamerával. A dolog teljes mibenlétére akkor derült fény, amikor a teodolit mögött álló Sztupa kézjelére a rendőrök végre megindították a forgalmat a felső rakparton. Elhúzott pár türelmetlen úrvezető, majd egy platós Zuk kanyarodott az "buda felé tartó 86-os busz megállója utáni - átmenetileg rakodás miatt lezárt - parkolóba. A kocsikísérő helyéről kiugró "mafa odaintette a figuránsokat (Domákot, Lutyit és Mrázt), hogy uccu, lehet nekiszakadni, lepakolni, Pintér Imre is kikászálódott a volán mögül, de úgy tűnt, nem nagyon akarózik neki beállni a rakodók közé. Mráz, aki, mint azt a Lenin-szobor elrablása óta tudjuk, szintén gépkocsivezető volt (hisz akkor ő vezette az egyik KRAZ 255B típusú katonai szállítójárművet), egyből tudta, mi a dörgés, odaugrott a Zuk-hoz, s lehajtotta a plató oldalfalát, majd rákiáltott Domákékra, hogy na, ugrás fölfele. Azok elkezdték legöngyölíteni a sötétzöld esővédő ponyvát, így láthatóvá lett a szállítmány. A szemközti Országház imént bemért tornyának kicsinyített, de méretarányos makettjei, amik persze így is megvoltak majd' négyméteresek, s a kerületük is derekasnak tűnt. Csupán az aljuk és a csúcsuk kiképzése tért el némileg az eredetitől. Alul úgy, hogy a rakpart kőfalához, illetve stabilan megálljon a szerkezet, a tetején pedig úgy, hogy egy ember minden különösebb balesetveszély nélkül fölléphessen rá. Míg a fiúk óvatosan leemelték a két tornyot, Troché rendületlenül udvarolt a lipcsei postaforgalmi főiskola növendékeinek, s nem vette észre, hogy az aluljáró felől Jancsó Miklós közeledik, Hernádi Gyula, Gyurkó László és Galkó Balázs társaságában. Ha nem vette, hát nem vette, menjünk tévézni.

Pénteken (2-án) ebédre megnézhetik a Filmmúzeumon nagyszerű szaktársaink (Carl Bernstein és Bob Woodward) kérlelhetetlen küzdelmét az igazságért Az elnök embereiben. Este kilenckor ugyanitt az Ollókezű Edward nyilván promója az új Johnny Depp-mozinak (Rumnapló). Tízkor lehet átkapcsolni az HBO-ra:A kidobóember egy 2008-as brit krimi a melósról, akinek ébredő energiáit nemtelen célokra használják rossz emberek.

Szombaton este hét órakor a Duna Tévé színházi közvetítése látszólag testidegen itt, de ha meghallják, hogy a Tom Jonesról van szó, megértenek mindent. Gazdag Gyula nyolcvanas évekbeli kaposvári rendezése nyilván maga volt a nagybetűs esemény akkoriban, állítólag a MÁV különvonatokat indított Budapestről, s kékharisnyában ingyen lehetett felszállni. A szépséges Sophie Western kisasszonyt Csákányi Eszter adja, Tomot pedig Spindler Béla. Nem, nem az a találós kérdésünk, hogy Tony Richardson 1963-as filmjében kik játszták e szerepeket (Susannah York és Albert Finney), hanem az, hogy hívták Spindlert a Kisvároscímű tévésorozatban. A nyeremények káprázatosak, a fődíj egy hét a Szovjetunióban, a második díj két hét, a harmadik díj három hét. Utána ugyanitt A mások élete. Éjfél után még mindig itt a Menekülők: angol-ír thriller, olyan arcokkal, mint Brian Cox vagy Damien Lewis, esetleg a Luther első évadában királykodó Steven Mackintosh: Ian, ne csinálja, kérem. A virágok gyermekei persze a Woodstockot választják ekkor a Filmmúzeumon.

Vasárnap a Duna még mindig nem lép tovább, rendületlenül nyomatja a briteket, este tizenegy után indul az Élet a Marson spin-offja, a Porrá leszünk. Előtte nyolctól van A rossz és a szép, Lana Turnerrel és Kirk Douglasszel. Éjfél után a Filmmúzeumon Alibi test (De Palma, Brian).

Kedden Párizsi blues (1961) az MGM-en, fél tíz előtt.

Szerdán pedig a nyolcvanas évek kvintesszenciája, este negyed tízkor a ViaSat3-on: pábábá bámm, Országúti diszkó!

Ennyi - mondaná bárki a villában.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)