Troché fejében már nyilván a termelői javak parádéztak, de azért halványan elmosolyodott: Barry Goosey, nagy melák, lapátfogú, puflák képű szőke gyerek volt, megérdemelte szerintem. Tényleg, mi lehet vele? Nagymenő lett, s a keleti partra költözött.
Amikor Sztupa és Troché kiraboltak egy benzinkutat, Sztupa vitte a kasszából a pénzt, Troché meg mindent, ami a keze ügyébe került a Moss Beach-i Chevron minimarketjének a polcairól, csipszet, csokit, kólát, rágót, alig bírta a karjában. Az ajtón kirontva egy csomót szét is szórt, de nem törődött vele, a maradék így is rengeteg volt, beszórta a Dodge (’69-es Challenger) nyitott ablakán, Sztupa indított, de ő még visszaszaladt, valamit elfelejtettem, s a megrökönyödött, kezét még mindig magasba tartó személyzet legnagyobb meglepetésére sietve magához vett egy dashboard dancert. Futtában, a fogával nyitotta ki a dobozát, s Sztupa mellé (egyúttal néhány csomag csipszre) huppanva lendületből kivágta a műszerfal közepére, most már húzzunk innen. A hulahoppozó hawaii lány a nekilóduló autó első rándulására ringatni kezdte a csípőjét, mint aki abba sem akarja hagyni… Sztupa füstölgő gumikkal kikanyarodott a Cabrillo Highway-re, s a város felé vette az irányt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
