Interjú

„Nem ismerték el a női orgazmust”

Maggie Gyllenhaal, Jonathan Pryce

  • Kriston László
  • 2012. november 8.

Film

A sötét lovag hősnője és a Brazil egykori sztárja a ma bemutatott Hisztériában a viktoriánus Angliában halad a vibrátor felfedezése felé. A Torontói Filmfesztiválon beszéltünk velük.

magyarnarancs.hu: Amikor a barátnőiddel beszélgetsz, mi a benyomásod: a nők nagy része használ vibrátort?

Maggie Gyllenhaal: Szerintem nem. De egyeseknek még ez is baj. Tanya Wexler, a film rendezője hallotta, ahogy izomagyú srácok betelefonálnak a rádióműsorokba, és már-már féltékenykednek a vibrátorra. Tanya erre azt szokta mondani: srácok, a vibrátor nem konkurencia! Bármi juttatja is el az embert a csúcsra, amennyiben konszenzuson alapul, mind rendben van. Minden ember máshogy működik. Számomra e film sem a vibrátorról szól elsősorban, hanem arról, hogy ezeknek a nőknek van-e orgazmusuk, vagy nincs. Nem azzal mentek oda az orvoshoz, hogy na, most maszturbálunk egy jót. A férjük küldte el őket a dokihoz, hogy kivizsgálják, miért nem érzik boldognak magukat a házasságukban. És ezt a kúrát írták fel nekik.

magyarnarancs.hu: Megujjazást. Aztán gépi masszázst a vibrátor elődjével.


Jonathan Pryce: A találmány tényleg ilyen körülmények között született meg! Valóban létezett egy bizonyos dr. Mortimer. De a nevet és históriája alapelemeit leszámítva a történetünk kitaláció. Ne feledjük, ez alapvetően egy romantikus komédia! Mindazonáltal az is a valóságon alapul, hogy ezek a tekintélyes férfiúk, a korszak orvostudományának jeles képviselői nem ismerték el, hogy létezik olyasmi, hogy női orgazmus.

MG: Azért kellett, hogy létezzenek férfiak, akiknek nem kellett elmagyarázni, hogy az élvezetük csúcsán a nők is elmennek! Nem tudom elképzelni, hogy senki sem tudta!

JP: A szituáció mégis sokat elmond arról, hogy a középosztálybeli nők és a férjeik milyen hipokrita életet éltek. A házasélet az ágyban csak utódnemzést szolgált. Közben meg óriási biznisz volt a prostitúció a viktoriánus Angliában. A gyerekprostitúció meg végképp.

MG: Ma sem vagyunk hozzászokva, hogy a szexről beszéljünk. Van valami vicces abban, ahogy Anglia történelmének e pontján egyrészt ott találjuk a tartózkodó úriembereket, másrészt azokat, akik ujjazzák a nőket az orvosi rendelőben, míg el nem élveznek.

magyarnarancs.hu: A konszolidált úriemberek komolysága adja a film komikumát.

JP: A kikacsingatás óriási baklövés lett volna. Minél komolyabban adod elő a leghajmeresztőbb jelenetet, annál viccesebb lesz.

magyarnarancs.hu: Jonathan, te az idősebb generációba tartozol...

JP: Azért hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy a viktoriánus korban még nem éltem!

magyarnarancs.hu: De az ember azt gondolná, sok minden változott a szexuális szokások tekintetében a gyerekkorod óta.

JP: Nem ott, ahol én felnőttem! Walesben cseperedtem fel, és ott a szex egyáltalán nem volt rejtegetni, titkolni való dolog. Legalábbis az emberek közötti szex nem. A kecskékről és a juhokról most nem beszélek.

magyarnarancs.hu: Maggie, te jó pár szerepet elvállaltál olyan filmekben, amelyek a szexualitás felderítetlenebb régióira vetettek fényt, így A titkárnőben vagy a SherryBabyben. Bejönnek neked az erotikus szerepek?

MG: Nem, nem erről van szó! Ebben a filmben például nincs meztelenkedés. Csak érdekel a szex, mint mindenki mást. És azok a karakterek, amelyeket életre keltek – természetszerűleg nekik is van szexuális életük. Ahogy nekem is! Habár, ha jól belegondolok, lehet, hogy tényleg nagyon izgat a téma.

magyarnarancs.hu: Érzelmileg hogyan kezeled a szexjeleneteket?

MG: Rengeteg szexjelenetet forgattam már. Ezek lehetnek érdekes és a karakter személyiségét feltáró részei a filmnek, amelyek igazán izgalmas megfigyeléseket közvetítenek az emberi kapcsolatokról, és lehetnek alaposan kidekázott, gyönyörűen világított jelenetek, amik olyanok, mint egy tévéreklám. Az utóbbiban semmi öröm nincs, mert olyan, mintha szoftpornóban szerepelnél: mindent pontosan meg kell határozni, azt, hogy hol a mellem, milyen melltartó van rajtam, hol a kamera, hova világít a lámpa. A filmek többsége rendszerint a kettő között van valahol félúton. A SherryBaby például irtó nehéz volt ebből a szempontból. Még nagyon fiatal voltam, és úgy estem át a legkeményebb szexjelenetek forgatásán, hogy megfeszítettem magam: oké, most leveszem a ruhám, és kezdjük azonnal! Közben egy undorító ház pincéjében forgattunk, ahova be sem tettem volna a lábam önszántamból. De hát ez kellett a sztorihoz, mert egy alkoholista, összezavarodott, megtört nőről volt szó, akinek a szexuális élete is szörnyű. Alaposan fellélegeztem, amikor véget ért a forgatás. Nézőként tetszett a szex például Jane Campion filmjében, a Nyílt sebben, meg legutóbb a Blue Valentine-ban. A független filmekben én is olyan szexhez adtam magam, ahol a jelenet két ember testének párbeszédéről szól. És ebbe igenis belevittem a saját női tapasztalataimat.

A Hisztéria kritikája a Magyar Narancs november 15-i lapszámában lesz olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.