magyarnarancs.hu: Amikor a barátnőiddel beszélgetsz, mi a benyomásod: a nők nagy része használ vibrátort?
Maggie Gyllenhaal: Szerintem nem. De egyeseknek még ez is baj. Tanya Wexler, a film rendezője hallotta, ahogy izomagyú srácok betelefonálnak a rádióműsorokba, és már-már féltékenykednek a vibrátorra. Tanya erre azt szokta mondani: srácok, a vibrátor nem konkurencia! Bármi juttatja is el az embert a csúcsra, amennyiben konszenzuson alapul, mind rendben van. Minden ember máshogy működik. Számomra e film sem a vibrátorról szól elsősorban, hanem arról, hogy ezeknek a nőknek van-e orgazmusuk, vagy nincs. Nem azzal mentek oda az orvoshoz, hogy na, most maszturbálunk egy jót. A férjük küldte el őket a dokihoz, hogy kivizsgálják, miért nem érzik boldognak magukat a házasságukban. És ezt a kúrát írták fel nekik.
magyarnarancs.hu: Megujjazást. Aztán gépi masszázst a vibrátor elődjével.
Jonathan Pryce: A találmány tényleg ilyen körülmények között született meg! Valóban létezett egy bizonyos dr. Mortimer. De a nevet és históriája alapelemeit leszámítva a történetünk kitaláció. Ne feledjük, ez alapvetően egy romantikus komédia! Mindazonáltal az is a valóságon alapul, hogy ezek a tekintélyes férfiúk, a korszak orvostudományának jeles képviselői nem ismerték el, hogy létezik olyasmi, hogy női orgazmus.
MG: Azért kellett, hogy létezzenek férfiak, akiknek nem kellett elmagyarázni, hogy az élvezetük csúcsán a nők is elmennek! Nem tudom elképzelni, hogy senki sem tudta!
JP: A szituáció mégis sokat elmond arról, hogy a középosztálybeli nők és a férjeik milyen hipokrita életet éltek. A házasélet az ágyban csak utódnemzést szolgált. Közben meg óriási biznisz volt a prostitúció a viktoriánus Angliában. A gyerekprostitúció meg végképp.
MG: Ma sem vagyunk hozzászokva, hogy a szexről beszéljünk. Van valami vicces abban, ahogy Anglia történelmének e pontján egyrészt ott találjuk a tartózkodó úriembereket, másrészt azokat, akik ujjazzák a nőket az orvosi rendelőben, míg el nem élveznek.
magyarnarancs.hu: A konszolidált úriemberek komolysága adja a film komikumát.
JP: A kikacsingatás óriási baklövés lett volna. Minél komolyabban adod elő a leghajmeresztőbb jelenetet, annál viccesebb lesz.
magyarnarancs.hu: Jonathan, te az idősebb generációba tartozol...
JP: Azért hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy a viktoriánus korban még nem éltem!
magyarnarancs.hu: De az ember azt gondolná, sok minden változott a szexuális szokások tekintetében a gyerekkorod óta.
JP: Nem ott, ahol én felnőttem! Walesben cseperedtem fel, és ott a szex egyáltalán nem volt rejtegetni, titkolni való dolog. Legalábbis az emberek közötti szex nem. A kecskékről és a juhokról most nem beszélek.
magyarnarancs.hu: Maggie, te jó pár szerepet elvállaltál olyan filmekben, amelyek a szexualitás felderítetlenebb régióira vetettek fényt, így A titkárnőben vagy a SherryBabyben. Bejönnek neked az erotikus szerepek?
MG: Nem, nem erről van szó! Ebben a filmben például nincs meztelenkedés. Csak érdekel a szex, mint mindenki mást. És azok a karakterek, amelyeket életre keltek – természetszerűleg nekik is van szexuális életük. Ahogy nekem is! Habár, ha jól belegondolok, lehet, hogy tényleg nagyon izgat a téma.
magyarnarancs.hu: Érzelmileg hogyan kezeled a szexjeleneteket?
MG: Rengeteg szexjelenetet forgattam már. Ezek lehetnek érdekes és a karakter személyiségét feltáró részei a filmnek, amelyek igazán izgalmas megfigyeléseket közvetítenek az emberi kapcsolatokról, és lehetnek alaposan kidekázott, gyönyörűen világított jelenetek, amik olyanok, mint egy tévéreklám. Az utóbbiban semmi öröm nincs, mert olyan, mintha szoftpornóban szerepelnél: mindent pontosan meg kell határozni, azt, hogy hol a mellem, milyen melltartó van rajtam, hol a kamera, hova világít a lámpa. A filmek többsége rendszerint a kettő között van valahol félúton. A SherryBaby például irtó nehéz volt ebből a szempontból. Még nagyon fiatal voltam, és úgy estem át a legkeményebb szexjelenetek forgatásán, hogy megfeszítettem magam: oké, most leveszem a ruhám, és kezdjük azonnal! Közben egy undorító ház pincéjében forgattunk, ahova be sem tettem volna a lábam önszántamból. De hát ez kellett a sztorihoz, mert egy alkoholista, összezavarodott, megtört nőről volt szó, akinek a szexuális élete is szörnyű. Alaposan fellélegeztem, amikor véget ért a forgatás. Nézőként tetszett a szex például Jane Campion filmjében, a Nyílt sebben, meg legutóbb a Blue Valentine-ban. A független filmekben én is olyan szexhez adtam magam, ahol a jelenet két ember testének párbeszédéről szól. És ebbe igenis belevittem a saját női tapasztalataimat.
A Hisztéria kritikája a Magyar Narancs november 15-i lapszámában lesz olvasható!
