Amin ez a film túl sokat nem gondolkodik, az történetesen főhősének, Mása (Marija) Drokovának a sztorija, jellemének fejlődése: de lehet, hogy ebben speciel a filmnek van igaza. Mása 19 éves, talpraesett vidéki leányzó, akit a parlagiasabb mozilátogatók habozás nélkül minősítenének töltött galambnak. Mása 15 éves volt, amikor Tambovból a fővárosba érkezvén csatlakozott a Nasi nevű ifjúsági mozgalomhoz, Putyin autokrata rezsimjének a fiatalabb nemzedékek felé kiterjesztett leágazásához. Az ambiciózus leány hamar a Nasi egyik arca, vezetője és médiaszemélyisége lett, akiben nagy tömegvonzó fantáziát látott a mozgalom első embere, az ördögi és ördögien tehetséges Vaszilij Jekimov. Ám Mása, jóllehet szerepe a mozgalomban számos jótéteménnyel jutalmazza, úgymint nagy alapterületű moszkvai bérlemény, szép autó, csillogás és villogás, vesztére ismeretségbe, majd valamiféle furcsa barátságba keveredik néhány baloldali, liberális moszkvai újságíróval. Amikor - elkerülhetetlenül - elérkezik a választás pillanata, Mása a mozgalmi karrier helyett az utóbbiak és jobb lelkiismerete mellett dönt.
Ha Mása kiábrándulásának és megigazulásának története különösebb mélységet vagy kiszámíthatatlan elemet nem is tartalmaz, és ha mindez egy kicsit hosszan is van elmesélve, a filmet mégsem tanácsos kihagynunk. A Nasiban ugyanis semmi pillanat alatt és jó okkal láthatjuk meg a fasiszta mozgalmak bizonyos klasszikus vonásait: a vad, völkisch nacionalizmus mellett az ifjúság, a test és a testedzés kultuszát, a faji és mindenféle egyéb tisztaságra való törekvést, az akarat és az együtt mozduló kollektivizmus imádatát, és persze a Vezérbe, Vlagyimir Putyinba vetett feltétlen hitet. A tiszta szívű, ártatlan, csillogó szemű gyűlölet erejét - amit mesteri módon használnak ki a hatalom cinikus urai. Ritka pillanat ez: működés közben figyelni a fasizmus dobogó szívét. És amilyen ritka, annyira ijesztő is.
A Verzió fesztivál filmjeinek vetítési időpontjait itt gyűjtöttük egybe.
