Film

Amikor Sztupa és Troché megváltoztatták a dolgokat, abban nem volt sok köszönet. Csak kevés.

Másfél évtizede kapott Oscar-díjat a Lesz ez még így se női főszerepéért. A mozikban e héttől látható A kezelésben szexterapeutát játszik – az utóbbi időben kissé eltűnt színésznőt ezért ismét Oscarra jelölték. Az Amikor minden változik, a Jade Skorpió átka, a Dr. T. és a nők 50 éves sztárját a Londoni Filmfesztiválon kérdeztük.

Ígérjük, idén nem írjuk le, hogy a Golden Globe az Oscar előszobája vagy az előszobák Oscarja, és csak kicsit élcelődünk a díjat odaítélők lelkivilágán. Ellenben becsülettel beszámolunk arról, hogy ki nyert és ki nem a Golden Globe-on.

Amikor Sztupa és Troché az öregedésről beszélgettek, a végén mindig az almaevésnél kötöttek ki. Ott aztán hatástalanná váltak az érvek, mindegyik csak szajkózta a magáét. Mert az almaevésnek történelme volt, jól hallották, nem története, hanem történelme, még az ősidőkből.

Egy kutya és néhány gyerek - már a Shakespeare-korabeli színház is tudta, hogy mi kell a közönségsikerhez, Rob Reiner is erre a klasszikus elvre alapoz a Monte Wildhorn csodálatos nyarában. És persze arra, hogy Morgan Freeman akkor is elviszi a hátán a produkciót, ha netalántán kissé giccses, klisészerű családi dráma kerekedne a dologból.

A forgatókönyvet egy program írhatta, nos, kéne még a szoftveren picit cizellálni, főleg, ami a cselekmény-panelek összeillesztését illeti. Talán valami random hibaforrást elhelyezni, amikor az írói kreditet később jegyző szerző a "ki, kivel, mit, hogyan, meddig" kérdések eminens megválaszolásából álló alkalmazást futtatja.

Litván, belarusz és jemeni zsidó gyökerű családból származik, stand-up komikusként lett híres, ma a francia mozi egyik legnagyobb csillaga, aki Sharon Stone-nal, Kristin Scott Thomasszal játszhatott együtt. A Pesten most bemutatott Fehér éjszaka című akció-krimi-dráma miatt beszéltünk vele.

Fiona Gordonnal közös legutóbbi filmjét, A tündért most mutatták be a hazai mozik, arról kérdeztük a volt bohóc-színész-forgatókönyvíró-rendezőt.

A csodákkal és valószínűtlenül is ismerős lényekkel telerakott darabok a mozizás kezdetei óta szögezik székbe a nézőket. Még akkor is, ha e műfajnak sokáig nem volt valami nagy becsülete.

A Gengszterek klubja, az Amerikai dzsigoló, a Micsoda nő, a Garni-zóna, a Chicago, a Higgy neki, hisz zsaru 63 éves sztárja Kairó és San Sebastián filmfesztiválján mesélt pályafutásáról és új szerepéről a Végzetes hazugságokban.

Rómában, a Trasteverén lakik, s évek óta kerekes széken közlekedik az Európai Filmakadémia idei életműdíjasa.

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A lengyel börtönben ok nélkül fogva tartott román vendégmunkás, Claudio Crulic tiltakozó éhségsztrájkjában és halálában egy őserejű tragédiát látott meg Anca Damian rendező: a jogtalanság elleni harc, a kisember elvek és moralitásérzék táplálta küzdelmének archetípusát.

A francia mozi középgenerációjának egykor nemzetközileg is jegyzett színművésze (A félelem városa, Mina Tannenbaum, de a Henri és June-ban például Brassa•t adta), a szomorú tekintetű Artus de Penguern második rendezése talányosan kínos darab.