Magyar Narancs: Ezúttal milliárdost játszik.
Richard Gere: A történet a pénz világában játszódik, de nem kizárólag a pénzről szól, hanem a gazdag ember motivációjáról. Mit akar? Mi teszi boldoggá, ha a pénz önmagában nem érdekli?
MN: Biztosan ismer milliárdosokat.
RG: A tibeti buddhizmusban van egy létszint, amelybe bele lehet születni. Úgy nevezik: éhes szellemek. 'k azok, akiknek irdatlan nagy a hasuk, de kicsi a szájuk. Sosem tudják kielégíteni az éhségüket. Szörnyű szenvedésben van részük. Ilyennek látom én a hatalmat és pénzt kergetőket, nem pedig szörnyetegeknek vagy gonoszoknak, akik túl vannak a megváltáson. Mindaz a tehetség, leleményesség és benső hajtóerő, amellyel elértek arra a szintre, ahol vannak, pozitív dolog. Csak általában öncélúan használják.
MN: A hírnév és hatalom gyakran azzal jár, hogy hazudni is kell.
RG: Richard Nixon azt mondta: "Nem vagyok csaló." Bill Clinton: "Sosem szexeltem azzal a nővel." George Bush: "Tudjuk, hol vannak a tömegpusztító fegyverek." Mindannyiunknak megvannak a játszmáink. A hazugság olyan, mint a vírus. Ragályos. De mint minden vírus, ez is legyőzhető. Mindennap imádkozom, hogy legyen elég erőm és bátorságom ahhoz, hogy átlássak a saját öntévesztő praktikáimon.
MN: Szükségszerű, hogy aki befolyásra és pénzre tesz szert, korrumpálódik?
RG: Miért lenne? Republikánusokkal szoktam erről vitatkozni. Ugye ők azok, akik hagyományosan a pénzért, a tőkéért aggódnak, a demokraták pedig azért, hogyan viseljék gondját a szegényeknek. Alapvető szükségletünk, hogy megértsük a minket körülvevő világ összefüggéseit, az univerzum titkait, és kiválasztunk figurákat, akikről úgy gondoljuk, képesek erre. Ezért sztároljuk a politikusokat és a milliárdosokat is. Az amerikai közvélemény nagyra becsüli azokat, akik gazdagok lettek. Csak arról feledkeztek el sokáig, hogy a féktelen kapzsiságuk rossz hatással van a társadalomra. A gazdagok nulla végösszegű játszmát csinálnak mindenből. Holott az univerzum nem így működik. Bőségesen megvan benne minden, ami eltarthat mindannyiunkat.
MN: Kevés sztár maradt a hatvanas éveiben főszerepekkel a ringben úgy, mint ön.
RG: Musicalszínészként, zenész-táncosként kezdtem a pályámat. Nem így akartam, de a színházak ezeket a show-kat játszották. A zenélést egy pillanatra sem hagytam abba, bár nem csináltam belőle karriert. Kifejezetten élvezem, hogy ez életemnek egy olyan "magánöröme", ami nincs kint a piacon. Már-már vallásosan űzöm a zenélgetést. Tudja, öten voltunk testvérek. Anyánk különórákra járatott bennünket, hogy belénk nevelje a zene szeretetét. Azt hittem, ez minden famíliában természetes, mígnem először haza nem vittem a barátnőmet. A család apraja-nagyja összeült zenélni, volt ott minden, trombita, zongora, ami csak kell. Tizenhat szólamú harmóniákat énekeltünk. A lány nagyon megszeppent! A kamerák előtt nőttem fel. Ez az ötödik évtizedem a szakmában. Nagyon öreg vagyok. Emlékszem a napra, amikor a színészkollégák a forgatáson elkezdtek Mr. Gere-nek szólítani, és rá kellett jönnöm, hogy többé nem vagyok fiatal. Ez pedig nem tegnap történt.
MN: Maradt nagy megvalósulatlan filmterve?
RG: Nagyon szerettem volna, hogy mozi készüljön André Malraux Az ember sorsa című könyvéből. Több rendezővel is próbálkoztam, tizenöt forgatókönyv-változatot is írattam belőle, de nem tudtuk kiötleni, hogyan lehetne jól filmre vinni. Iszonyatosan nehéz igazán nagyszerű filmalkotást létrehozni.
MN: Előfordul, hogy fiatal filmesek keresik meg, mert az ön nevével össze tudják hozni a pénzt a filmjükre?
RG: Kuroszavának is ezért kellettem. Harmincéves lehettem, amikor találkoztam vele. A New York-i Japán Társaság retrospektívet tartott a filmjeiből. Összebarátkoztunk, és azt mondta, filmet akar forgatni velem, van egy szerep, amit az egész világon csak én tudok eljátszani, senki más. Már-már ujjongtam, hogy csak én tudom eljátszani egy Kuroszava-film egyik szerepét. Olvasom-olvasom a forgatókönyvet, de nem találom. A nyolcvanhatodik oldalon végre feltűnik egy félig amerikai, félig japán figura. Mindössze ötoldalas a szerepe. Ez az, amire az egész világon csak én vagyok képes?! Kuroszaváról tudni kell, hogy minden jelenetnél türelmesen várt a megfelelő időjárásra. Az ötoldalas szerep egy hónapot vett volna igénybe az életemből. Mondtam is neki: "Szenszej Kuroszava-szan, nem tudok egy hónapig maradni." Alkudozni kezdett. "És három hétig?" "Maximum másfél!" Így is lett. Csodálatos volt vele lenni.
MN: Tudja, hogy Magyarországon is gyakori a Gere családnév?
RG: Tényleg? Ugyanúgy írják, mint én, Gere? Egyik nagybácsim megszállottja volt a családfakutatásnak, de a legtávolabb Skandináviáig jutott. Valószínűleg Belgiumon keresztül jutottak a Gere-ek a brit szigetekre, ahol egy kis brit és ír vér is került a leszármazottaik ereibe. Magyarokról nem tudok, de örülnék neki.
MN: Köztudottan buddhista. Emlékszik az előző életeire?
RG: Ahogy öregszem, arra is alig emlékszem, mi történt tegnap!
