Interjú

"Szimplán nyers"

Tomer Sisley színész

  • Dercsényi Dávid
  • 2013.01.13 13:12

Film

Litván, belarusz és jemeni zsidó gyökerű családból származik, stand-up komikusként lett híres, ma a francia mozi egyik legnagyobb csillaga, aki Sharon Stone-nal, Kristin Scott Thomasszal játszhatott együtt. A Pesten most bemutatott Fehér éjszaka című akció-krimi-dráma miatt beszéltünk vele.

Magyar Narancs: 2008-ban egy magazin szerint ön volt a földön élő 38. legszexisebb férfi. Mi a véleménye erről?

Tomer Sisley: Tiltakozom! Mi az, hogy csak a 38.? Kétségkívül ez is az antiszemitizmus újabb megnyilvánulása.

 


 

MN: Milyen volt gyerekként élni a szerteágazó és színes családi környezetben?

TS: Majdnem 9 éves koromig Berlinben éltem, és úgy gondoltam, német vagyok - német barátaim voltak, németül beszéltem, német iskolába jártam, németül olvastam, csak otthon beszéltünk héberül. A rasszizmus vétette velem észre, hogy más vagyok. Amikor Franciaországba költöztem, egy árva szót sem beszéltem franciául. A gyerekek olyan kegyetlenek tudnak lenni! Ma már jobban beszélek franciául, mint a franciák többsége. A francia kultúra része, sőt gyarapítója vagyok, de a franciák még mindig kívülállóként néznek rám.

MN: A franciasága bizonyításaként lett annak idején stand-up komikus is?

TS: Hatezer konkurens színész között kell Párizsban labdába rúgnod, és az első kérdés nem az, hogy győzöl-e a versengésben, hanem az, hogy rajthoz tudsz-e egyáltalán állni. Én a stand-upot találtam ki, ahhoz nem kell semmilyen ismeretség: kiállsz a színpadra, és beszélsz. Úgy okoskodtam, ha ismert komikus leszek, akkor könnyebb lesz színészként kitűnni. És bejött a stratégia, a nagy sakkjátszma.

MN: Sosem félt a beskatulyázástól?

TS: Mindig, amikor épp rám aggattak volna egy cédulát, váltottam. Először egy sikeres sitcomban játszottam hatvan epizódot, 21 évesen. Rögtön jött a skatulya: ez egy sitcomszínész. Utána csőstül jöttek a sitcomajánlatok, de visszautasítottam őket - pedig egyáltalán nem voltam olyan jól eleresztve. De jól elvoltam spagettin. Aztán jött a stand-upos korszak. Aztán jött a Largo Winch. Majd a Largo Winch 2. És amikor tervbe vették a harmadik részt, akkor megint mondtam, hogy köszönöm, nem. Szóval megpróbálok küzdeni.

MN: A Fehér éjszaka valahogy a Drágán add az életed!-et juttatta eszembe a zárt, klausztrofób világával. Nem próbált kicsit Bruce Willis-esen játszani?

TS: Engem az érdekel, hogy hogyan érezném magam akkor, ha abban a helyzetben lennék, amibe a film a szereplőt helyezte. Hogy éreznék, ha lenne egy gyerekem? Ha őt a tűzhalál fenyegetné, mert én valamit elcsesztem? Hidd el, Bruce Willisszel ellentétben a valóságban semmilyen poént nem fogsz elsütni, miután legyőzted azt, aki meg akart ölni. A mi filmünkben mindent próbáltunk a lehető legvalószerűbben megcsinálni. Van egy verekedési jelenet, én csináltam a koreográfiáját. Az vezérelt, hogy ne látványos akciójelenetet csináljunk, hanem valami elkeseredett, fájdalmas, valószerű harcot, ahol két buldog nem ereszti a másikat. Nem akartuk, hogy túl technikai legyen az a jelenet, hanem szimplán nyers. Nem akartuk, hogy jól nézzen ki.


Fehér éjszaka

Régóta megy az izmozás az amerikai és a francia zsarufilmek között, hogy mely náció fiai bírnak gyűröttebben végigmenni egy tetszőleges nightclub hátsó folyosóján, mely a főnöki iroda ablaktalan helyiségébe vezet. Aki erre a folyosóra téved, fel lehet készülve a legrosszabbra; túl az ajtón egy más világ, az alvilág ura trónol, akivel nem ajánlatos ujjat, de más egyebet se húzni. A bűn császárai utoljára tán a nyolcvanas években festettek úgy, mint filmünk nagyfőnöke, aki azzal demonstrálja romlottságát, hogy erőszakkal csókol szájon egy bőrkanapéjára tévedt, feslett nőszemélyt. Az efféle nyelvi agresszió alighanem bizonyítási kényszer nála, de nem csak nála, hiszen az egész filmen érezhető a felnövési kényszer az amerikai nagytestvérhez. Aki itt felvonul, legyen zsaru vagy csirkefogó, mindet máshonnan, főként persze tengerentúli zsarufilmekből szalajtották. Ez jól is van így, mert abban a másodkézből vett valóságban, mely a Fehér éjszaka sajátja és büszkesége, mindenki tisztességgel teszi a dolgát. Még egy női kezet is kicsavarnak, amit pedig az amcsik sosem mernének. Egyedül talán Fatih Akin felfedezettje, Birol Ünel szerencsétlenkedik látványosan - Til Schweiger igazán megmutathatta volna, hogyan kell nemzetközi koprodukcióban gengszterként vicsorogni. Aki viszont teljes mértékben elsajátította a maga szerepét, a nemzetközi mércét és az alvilági szemeteket is megütő akcióhős figuráját, az a Largo Winchként megismert Tomer Sisley. Képes futás közben és egy helyben is gyűröttnek látszani - műfaja legjobbjai közt a helye.

- kg -

Az Anjou Lafayette bemutatója

Neked ajánljuk