"Másolj le!" (Sebők Zoltán memetikus)

  • Hungler Tímea
  • 2003. november 6.

Film

Magyar Narancs: A vírusokhoz, a virulenciához általában mindenféle negatív képzeteket társít az ember. Létezhet pozitív értelmezése is a fogalomnak?

Kulturális bacilusgazdák vagyunk, körülöttünk mémek és gének, valamint vírusok - új könyve megjelenése alkalmából beszélgettünk a szerzővel.

Sebők Zoltán: Ha influenzavírust kapok, vagy bedöglik a számítógépem, én is negatív konnotációt társítok a virulencia fogalmához. A biológiában elfogadott nézet, hogy a vírus nagyon parányi lény, amely 10-15, maximum 500 génből áll. Nincs önálló anyagcseréje, ezért kénytelen rákapaszkodni egy másik szervezetre, egy sejtre, ahol a túlélése érdekében kiadja a "másolj le!" parancsot. Alapvetően a számítógépvírus sem különbözik ettől. A vírusok élősködők, paraziták, csakhogy a parazitizmus, az élősködés, a vírusos jelleg a számítástechnikában és a biológiában egyaránt csupán fokozatiság kérdése. Elvégre az elefánt génje is tartalmazza a "másolj le!" programot, csak egy nagy, elefántnyi kitérővel: ha az elefánt történetesen fiú, bizony előbb-utóbb csajozni kezd, hogy az alapvető parancsot megvalósíthassa. A vírusos és a nem vírusos program nem gyökeresen ellentéte egymásnak - a választóvonalat szinte lehetetlen meghúzni közöttük. A számítógépes vírusok esetében is vannak olyan "másolj le!" programok, melyek nem okoznak semmilyen kárt, sőt hasznosak is lehetnek.

MN: A posztmodern teoretikus, Jean Baudrillard, akinek a víruselméletét ön fordította magyarra, azt mondja, hogy a vírusok felbukkanása mindig valamiféle nagyobb katasztrófától menti meg az emberiséget - az AIDS megjelenése pl. gátat szab a promiszkuitásnak.

SZ: Baudrillard szerint minden túlintegrált rendszerben automatikusan megjelennek a vírusok. Ez a szöveg, amit említett, 1988-ban keletkezett, és akkor még maga a szerző sem tudta, hogy a számítógépes vírusokat emberek programozzák, s nem véletlenszerűen bukkannak fel. Baudrillard azt állítja, hogy amíg organikus testek, organikus kultúrák léteznek, addig megvan a megfelelő immunitás a vírusokkal szemben, holott a biológiában nyilvánvaló, hogy a vírusok megjelenésének egyenesen előfeltétele az "organikus testek", az önálló anyagcserével rendelkező szervezetek létezése. Mert különben vajon mi a csudán élősködnének? Ami az AIDS vírusát illeti, a szakértők máig tanácstalanok a tekintetben, hogy vajon létezett-e már az ókorban is. Abban viszont feltűnő az egyetértés, hogy a vírus mindig is a szó semleges értelmében vett evolúció rendkívül fontos motorja volt.

MN: A legszembetűnőbben a tömegkultúra elmevírusai fertőznek: a slágerek, a reklámok vagy a divat.

SZ: A memetikusok akkor szokták használni a vírusmetaforát, ha valami indokolatlanul nagy mennyiségben terjed el. Erős mém pl. a fordítva viselt baseballsapka. Ha megkérdeznénk azokat, akik így hordják ezt a ruhadarabot, zömmel nem is tudnának válaszolni a kérdésre, hogy vajon miért. Ez is egy jellegzetes tünete a sikeresen fertőző mémeknek: csak végrehajtom a "másolj le!" programot, de nem tudom, miért. Vagy képzeljünk el egy embert, aki komolyzenei műveltséggel bír, szereti Bachot, mégis folyton azon kapja magát, hogy egy primitív slágert dúdolgat, amit a rádióban hallott. De a magaskultúrának ugyanígy megvannak a maga fertőző mémjei. Ludwig Wittgenstein filozófusról például mi jut az eszébe?

MN: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."

SZ: Pontosan. De értjük mi ezt a mondatot, miközben folyton-folyvást idézgetjük? És tényleg olyannyira jellemző lenne arra a Wittgensteinre, aki ráadásul a munkássága második felében pont arról próbált meg igen hosszasan beszélni, amiről idézett mondata szerint hallgatni kell? Teljesen ésszerűtlen a gondolat, mondhatni, hülyeség, mégis terjed, és még azt sem lehet mondani, hogy a tudatlan néptömegek körében. Ezek a mondatok olyan sémák, amelyekről nem tudjuk pontosan, igazak-e, mit jelentenek, hasznosak-e számunkra. Ez mind tipikus példa a virális jellegre. A borsóleves bizonyos elkészítési módja is mém, de ebben az esetben nem vetődik fel a kérdés, miért is terjedhetett el. Elterjedt, mert finom. Viszont a memetikusokat sokkal inkább izgatják azok a kulturális megnyilvánulások, melyek annak ellenére terjednek el óriási méretekben, hogy nincs semmi értelmük, vagy abban az értelemben károsak, hogy ellentmondanak génjeink alapvető parancsának. Gondoljon csak a cölibátus vagy a szüzességi fogadalom mémjére. Az utóbbi két példa egyben azt is jelzi, hogy a memetikától távol áll a rossz mellékzöngével rendelkező szociobiológiai gondolkodás csapdája.

MN: Önt milyen vírus fertőzte meg, amikor érdeklődni kezdett a téma iránt?

SZ: Boris Groys művészetfilozófustól olvastam egy szöveget, amely azt vizsgálta, hogy milyen szelekciós rendszerek léteztek a kultúrában napjainkig. Állandó probléma, hogy túl sok mű születik, ezért mindig kellett találni valamiféle szelekciót, aminek alapján különválasztották a megőrzésre méltó műveket a szemétre valóktól. Kétféle válogatási rendszer létezett eddig, az egyik a minőségi szelekció, ami azt jelenti, hogy azokat a műveket kellett megőrizni, amelyek elérték vagy megközelítették a kanonikus művek színvonalát. Csakhogy ez a szisztéma a modernizmus megjelenésével elavult. Jött egy gyökeresen ellentétes szelekciós rendszer, az innovációs, amely az új megtalálását tűzte ki céljául. A minőségi szelekciós rendszernél hasonlítani kellett az adott műnek a kánonra, az innovációsban pedig el kellett térni tőle. Groys szerint azonban ez a szelekciós rendszer is csődöt mondott a posztmodern berobbanásával. Iszonyatos mennyiségben termelődnek a művek, és nem tudunk szelektálni közöttük. Éppen ezért Groys felveti annak a gondolatát, hogy a túlélők valószínűleg a kulturális vírusok lesznek, azok a művek, amelyek a legsikeresebben képesek áttörni a kulturális és civilizációs határokat, illetve immunrendszereket. Ami ugyanis Pekingben fertőz, az nem biztos, hogy New Yorkban is képes lesz rá. A leghatékonyabbak azok a rendkívül egyszerű, már-már jelentés nélküli művek, melyek itt is, ott is képesek fertőzni. Groys nem ismeri a memetika fogalmát, de nyilvánvaló, hogy az általa emlegetett kulturális vírusok a mémek tipikus példái. Elkezdtem hát foglalkozni velük, s az idők során rá kellett jönnöm, hogy végső soron az egész kultúra mémekből áll, beleértve a róla való gondolkodást is.

Hungler Tímea

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.