„Megtanult olvasni, és miért?” - Irvine Welsh író

Javában forgatják a Trainspotting folytatását, a legendás film valamennyi arca visszatér egy újabb menetre. Az egyik legilletékesebb alkotót, a regények íróját kérdeztük ki – telefonon.

Magyar Narancs: A Trainspotting hőseinek sztoriját a Pornó című regényében írta tovább. Ezt követi a készülő film is?

Irvine Welsh: Igen, de nem ragaszkodunk olyan szolgai módon a regényhez, amennyire az első film követte a könyvet. Ez egy jóval lazább adaptáció lesz. Sok szállal kötődik az eredeti Trainspottinghoz, sok mindent felhasználtunk a Pornóból is, de az új regényemből, a Begbie utóéletét feldolgozó The Blade Artistból is merítettünk.

A Pornó és szerzője

 

MN: A The Blade Artistban Begbie-ből, a Trainspotting híresen erőszakos szereplőjéből művész lett – Amerikában. Szobrász és festő. Ezek szerint az új Trainspotting-filmben Begbie-t művészként látjuk viszont?

IW: Nem kell megijedni, a filmben marad, aki volt; elvetemült alak, egy igazi gazfickó. A regényben valóban művésznek áll, de a lelke mélyén és nem is csak a mélyén, nagyon is jól tudja, miféle alak ő valójában: dehogy művész, csak egy közönséges bűnöző. A tehetsége finoman szólva is korlátolt. De így legalább meg tudja valósítani önmagát, nem kell erőszakhoz folyamodnia. Ez is valami, sőt, az ő esetében ez egyáltalán nem kis dolog. Erőszakos nevelést kapott, az erőszak világában szocializálódott, és ha mindez nem lenne elég, a tetejében még diszlexiás is. Képzelheti, mennyi visszafojtott indulat, milyen töméntelen harag gyűlt föl benne az évek során. Megtanult olvasni, és miért? Hogy a Gépnarancsot olvasgassa. Kikupálta magát, de a kultúra sem óvja meg az erőszaktól.

Begbie (Robert Carlyle) hajdan

 

MN: Begbie igazi pszichopata. Orvosi esetnek mondaná?

IW: Orvosi esetnek azért nem, de tény, hogy szeret fájdalmat okozni az embertársainak. Begbie erőszakos természet, ha elborul az agya, ami gyakran megesik, képtelen türtőztetni magát. Erőszakfüggő. Mindenki ismer többé-kevésbé hasonló alakokat, ezért is lehet olyan ismerős jelenség.

MN: Begbie nagy kocsmai verekedő. Ez elmondható önről is?

IW: Nem mondható. Sosem verekedtem kocsmában.

MN: És kocsmán kívül?

IW: Nézzen csak rá a képemre! Ha alaposabban szemügyre veszi, láthatja, hogy sosem voltam valami jó a bunyóban.

MN: Melyik sebhely a legemlékezetesebb?

IW: Hát, van jó néhány. Nem emelnék ki egyet sem, így vagy úgy, de mindegyik emlékezetes, az biztos. Van egy fülsérülésem, még ma is rosszul érint, ha visszagondolok, hogyan is szereztem.

Begbie a Trainspotting 2 forgatásán

 

MN: Részletezné?

IW: Hát, ahhoz le kéne gurítanunk néhány italt valahol, hogy megeredjen a nyelvem, és elmeséljem a történetét.

MN: Azt írta az e-mailjében, hogy épp forgat. A Trainspotting 2-ben játszik?

IW: Igen. Már le is forgattam a részemet. Ugyanazt a fickót játszom, mint az első Train­spottingban; Mikey Forrester vagyok, a drogdíler. Mikey-nek felvitte az isten a dolgát, jól megy a sora. Nekem meg jobban megy a színészkedés, legalábbis szeretném azt hinni. Attól azért még távol vagyok, hogy tűrhető színésznek mondjam magam, de a tapasztalat sok mindenre megtanított. Mostanában egyre inkább az az érzésem, hogy ha időben kezdem és alaposan nekidurálom magam, egész jó színész lehetett volna belőlem. Sosem lettem volna nagy színész, de szégyent se vallottam volna.

Welsh a Trainspottingban

 

MN: Hollywood klasszikus mozisztárjai közül kik állnak közel a szívéhez?

IW: A klasszikus hollywoodi musicalek egyik nagy rajongójával beszél. Az Ének az esőben és a Fehér karácsony örök kedvenceim. És az olyan romantikus filmeknek is nehezen állok ellen, mint például az Álom luxuskivitelben.

MN: És a keményfiúk?

IW: Bogarttól a Key Largo a szívemnek kedves klasszikus, Mitchum pedig annyira elvetemült a Rettegés fokában, hogy nem lehet nem szeretni. Eléggé bírtam, ahogy Scorsese feldolgozta a Rettegés fokát, De Niro másképp volt gonosz, mint Mitchum. Megérdemel minden dicséretet. És hát Juliette Lewis alakításáról se feledkezzünk meg. Scorsese filmje ritka madár, egyike a jól sikerült remake-eknek.

MN: Egy utolsó trainspottingos kérdés: Begbie bajusza anno divatot teremtett. Láthatjuk a folytatásban is?

IW: Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Maradjunk annyiban, hogy Begbie stílusérzéke, ruházkodási hajlamai mit sem változtak az elmúlt húsz évben.

MN: És a bajuszdivat?

IW: Csak remélni tudom, hogy nem teremtettünk divatot Begbie arcszőrzetével. Szörnyű lenne, ha ezt kéne örökül hagyni az utókorra.

Korábbi interjúink Mr. Welsh-sel itt és itt olvashatók.