Bud Spencer: „Ha levetkőzöm Fellininek…”

Boldog nyugdíjasként él családtagjai és porcelántányérjai körében, egy római lakópark legfelső emeletén. Semmi fakszni, az erkélyen fehérnemű szárad, a könyvespolcokon egy-két plakett és a Goldoni-összes, a földön egy közös fotó a másik úszófenomén-filmsztárral, Johnny Weissmüllerrel. Ahhoz képest, hogy évente többször halálhírét keltik, a 84 éves Carlo Pedersolit a lehető legjobb egészségben találjuk. Életrajza második része, a Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül a napokban jelenik meg magyarul.

Magyar Narancs: Erős dohányosként lett Olaszország úszóbajnoka. Mennyit füstölt el naponta versenyszerűen?

Bud Spencer: Mivel nyerőszériám volt, nem számított, hogy füstölök, mint egy gyárkémény. De kétségtelen, hogy a cigi nem nagyon illik a klasszikus olimpiai eszményképbe. 14 évesen egy dobozzal kezdtem, s mire felértem úszásban a csúcsra, elértem a napi két dobozt is. Volt hova fejlődni. Lucky Strike-ot és Nazionalit szívtam. De két éve végleg le kellett tennem a cigarettát.

MN: Két olimpiára is kijutott: az 1952-esre és az 56-osra. Melyik volt az izgalmasabb?

BS: A második, a melbourne-i. 52-ben, Helsinkiben még szinte újszülött voltam, egyetemre jártam, alig értettem, mi zajlik körülöttem. 56-ra azért már kapiskáltam a dolgokat. Végül kilencedikként végeztem.

MN: Tényleg egy pénzzavar miatt adta filmezésre a fejét?

BS: Volt két darab kétmilliós váltóm, az egyik júniusban, a másik júliusban járt le. Meg voltam szorulva, kellett a pénz. Épp jól jött a filmes felkérés – ez volt az Isten megbocsát, én nem! Hétszázezer lírát akartak fizetni, de feltornáztuk 4 millióra.

MN: Szerencsejátékkal nem próbálta javítani az egyenlegét?

BS: Nem vagyok nagybani játékos, megrögzött kaszinójáró, de mi tagadás, olykor azért jólesik próbára tenni a szerencsémet. Olaszországban az idő tájt tilos volt a szerencsejáték, Monte Carlóig kellett menni egy kis kaszinózásért. Tipikus balek voltam, amit nyertem, azt hamarosan el is vesztettem.

MN: A pofonjai tették híressé. Az emlékezetes bunyókhoz első osztályú kaszkadőrökre volt szükség. Ki volt a legjobb?

BS: Nagyon sokat köszönhetek a kaszkadőröknek. Akikkel én dolgoztam, nem szimpla kaszkadőrök voltak, hanem komoly atléták. Közülük is kiemelkedik az utolérhetetlen Riccardo Pizzuti. Ő nemcsak kaszkadőrként jeleskedett, de kisebb-nagyobb szerepekben is feltűnt, például Az ördög jobb és bal keze filmekben is. A legjobb olasz kaszkadőrök a cirkusz világából érkeztek. Akrobaták voltak, akik a cirkuszi munka mellett filmeket is vállaltak. De nemcsak akrobatákból lettek jó kaszkadőrök, hanem a cirkuszi bohócokból is. Sok olyan geget dobtunk be a filmjeinkben, amikhez nem akrobaták, hanem profi bohócok kellettek.

MN: A bunyók megkoreografálásában melyik filmjét tartja a csúcsteljesítményének?

BS: A bunyókat nagyon meg kellett tervezni, hosszú időbe telt, míg tökéletesítettünk minden fogást. Beletelt akár két-három hétbe is. Az első tizenöt évem bunyóira mind büszke vagyok. De mind közül a szívemhez legközelebb a Terence Hill-lel forgatott Az ördög jobb és bal keze filmek állnak. Ezeket tartom a legtöbbre, mert ezek voltak a legelső komikus bunyók. Szingliben talán a Banános Joe-ban voltam bunyóban a csúcson.

MN: A rövidlátása nem okozott gondot a pofonosztásban?

BS: Amióta az eszemet tudom, baj van a szememmel. Az úszásban ez nem jelentett gondot, de a vízilabda már nem volt ilyen sima ügy. Speciális úszószemüvegben kellett játszanom. A bunyókat kontaktlencsében vívtam.

MN: Néha azért félrement egy-egy pofon?

BS: Nagyon szigorú biztonsági elő­írások közepette dolgoztunk, ezért ritka volt az ilyen eset. Nem is emlékszem másra, mint arra a balesetre, amikor az egyik kaszkadőr egy deszkával felém suhintott, s bár engem elvétett, de Terence Hillt fejen találta. Nem volt súlyos, néhány öltés volt az egész, nem is kellett kórházba vinni.

MN: A kaszkadőrei egyszer fellázadtak ön ellen. Mi történt?

A hőskorban

 

BS: Kaptam tőlük egy levelet, elég furcsa volt, mert az ilyen leveleket nem szokás aláírni, de ezen ott díszelgett az összes lázadó aláírása. Egy kicsit elment velük a ló. Már híres voltam, a kaszkadőreim pedig jól kereső emberek, de ez nem volt elég nekik, sztrájkkal fenyegetőztek, ha nem kapnak emelést. Magam köré gyűjtöttem a teljes bagázst és felvilágosítottam az aláírókat, hogy ha csak annyit teszek, hogy jelentem az esetet az illetékeseknek, másnapra búcsút mondhatnak a kaszka­dőrségnek. Én meg majd felveszek másokat. Azonnal helyreállt a rend.

MN: Lee van Cleefet is kiosztotta egy alkalommal. Ha jól tudom, egy kiadós verést is kilátásba helyezett a híres westernhősnek.

BS: Nem volt szó verésről, én nem így intézem az ügyeimet. Lee van Cleef nagy sztár volt, nagy sztárallűrökkel. Sportot űzött az ivászatból és a késésből. A harmadik napon már szólnom kellett: elég erőteljesen rászóltam, hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel. Másnap pontosan érkezett.

MN: Bruce Lee kaszkadőreivel dolgozott a Piedone Hongkongban című filmjében. Jól kijöttek egymással?

BS: Remek szakemberek voltak, de volt egy jelenet, amikor mindnyájuknak vízbe kellett ugraniuk. Jó harcosok voltak, de csapnivaló úszók. Néhányukat ki kellett mentenem. A szárazföldön nem volt gond. Igaz, össze kellett hangolnunk a verekedési stílusunkat, mert ők sokkal nagyobb sebességhez szoktak Bruce Lee mellett. De a legkritikusabb a vízbe ugrás volt. Nem olyan egyszerű állig felöltözve, cipőben kaszkadőröket menteni a vízből. Jól jött az úszómúltam. A Piedone Egyiptomban című filmemben meg a Nílust kellett átúsznom: fegyveresek kísértek a parton, hogy ha megközelítene egy krokodil, legyen, aki elijeszti.

MN: Castro nagy rajongója volt a filmjeinek. Meg is hívta vendégségbe. Miért nem ment?

BS: Nem politikai okai voltak. Nagyon elfoglalt voltam. Később ellátogattam Kubába.

MN: Fellini szerepet ajánlott a Satyriconban. Miért nem vállalta?

BS: Mert meztelenül kellett volna feküdnöm egy ókori étkezőkereveten. Így aztán szépen megköszöntem Fellininek, de nem vál­laltam.

MN: Idegenkedett a meztelenkedéstől?

BS: Nézze, én soha nem gondoltam magamat színésznek. Terence Hill persze más tészta, ő képzett színész. Fellini színészi feladatot szánt nekem, én viszont csak Bud Spencer vagyok, ebben a karakterben vagyok jó. Senkinek nem lett volna jó, ha levetkőzöm Fellininek.

MN: 2005-ben a Forza Italia színeiben indult az önkormányzati választásokon. Miért állt politikusnak?

BS: Berlusconit még a filmvilágból ismerem, jóval azelőttről, hogy politikai pályára lépett. Mindig mondta, hogy ha van egy jó ötletem, csak hívjam bátran. Kapcsolatban maradtunk az évek folyamán. 2005-ben Berlusconinak szüksége volt egy népszerű alakra a kampányában, hát beadtam a derekamat. A baj az volt, hogy amikor csak megjelentem valamelyik rendezvényen, a helyi politikusok csak megláttak és már vették is a kalapjukat. Elloptam a show-t előlük, és ezt nem szívelhették. Beláttam, hogy ennek így semmi értelme.

MN: Magyarországon épp önkormányzati választások folynak. Lehet, hogy nálunk is jól jönne egy-két pofon…

BS: Minek mennék Magyarországra, amikor Olaszországban is van elég gond.