Film

Egy dokumentumfilm a kívülállóknak láthatatlan és érthetetlen pszichodráma-technikáról. Egy film Kiki drámájáról. 55 perc Mérei Zsuzsa és Vikár András csoportjában.

A dokumentumfilmesek most együtt sírhatnak a játékfilmesekkel, bár akkor nem hívták őket, amikor nevetve túllépték a költségvetést, ami végül a mozgókép-alapítvány felszámolásához vezetett.

"Ma éjszaka csupa szarságról álmodtam; vederemo!" - írta föl az egyik jegyzetfüzetébe Musil. Hozzátette, hogy nem szeretne erre pszichoanalitikus megfejtetést adni, mely arra mutatna, elfogyott körülötte a levegő, kevesli a tiszteletet, személye és munkássága iránti támadásnak vesz bizonyos viszonyulásokat. Vagyunk néhányan így, akik nem óhajtanánk lelkiekre hivatkozni nem kielégítő vagy csak nyugtalanabb éjszakáinkat illetően, hisz munkánkat elvégeztük, lelkiismeretünk tiszta.

Első nagyjátékfilmjével a Berlinale mezőnyében találta magát, s most megérkezett vele Budapestre is. Az Együtt az ég alatt alkotójával az Uránia kávézójában beszélgettünk.

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban berendezett új irodájuk könyvtárszobájában idézték fel a sorrentói emlékeket, Ómafa avval állított be, hogy egy utcányira nyílt egy türkmén pékség, valami katlan falára tapasztott kenyeret árulnak, viszik, mint a cukrot, de a döner is kelendő portéka, mert csak a tulaj - egy figyelemre méltó ifjú hölgy - a türkmén, a dolgozók törökök.

Dehogyis Mark Wahlberg itt a főszereplő, dehogyis a rettentő sok pénz, ami majd a mestercsempész markát üti, ha az utolsó és csakis a szigorúan kényszerítő körülmények miatt, sőt kifejezetten védtelen nő és ártatlan gyermekek megmentése céljából kivitelezett akciója szerencsés véget ér.

Amikor Sztupa és Troché türkmén turistákat itattak egy kikötőre néző sorrentói teraszon, zengett az egész környék. Troché hol egy karmestert utánozva, hol kedélyes vállveregetésekkel, ölelésekkel nógatta nótára a kicsit rémült képet vágó, de nagy kedvvel italozó vendégművészeket.