Mijazaki Hajao mágikus világa

Mintha már jártunk volna itt

Film

Környezetvédelem, háború- és erőszak-ellenesség, a technológiai fejlődés keltette gyanakvás, erős női hősök, ellentmondásos figurák és lassan folyó történet. Áttekintjük a japán Disney-nek is nevezett alkotó pályáját, hogy lássuk, miért téves ez a titulus.

A fiú és a szürke gém – Mijazaki Hajao leg­újabb filmje – már a bemutatója előtt azzal borzolta a filmes szakma és a közönség idegeit, hogy a stúdió semmilyen reklámanyagot nem hozott nyilvánosságra. Nem közöltek összefoglalót a történetről, nem árulták el a szinkronszínészek nevét, nem mutattak képeket a filmből, sőt még előzetest sem adtak ki. Értékelhetnénk ezt egy csavaros, fordított pszichológiát alkalmazó PR-fogásnak, gondolhatnánk, hogy ezzel a titokzatossággal kívánják fokozni a film iránti érdeklődést, vagy tűnhet szimplán egy önmaga művészi nagyságában fürdő alkotó branderősítő hóbortjának. Esetleg ez a gesztus már önmagában egy állásfoglalás – és önazonos lépés. Mijazaki a lehető legkisebb mértékben sem próbálja befolyásolni a nézőit. Nem határozza meg a film „mondanivalóját”, nem emeli ki hőseinek lényeges tulajdonságait vagy a sztori fontos momentumait. Hagyja, hogy a közönsége szabadon kószáljon a világában és maga fedezze fel azt, találja meg, amit ő és a csapata elrejtett, no meg azt is, amiről nem is álmodtak, hogy ott van. Ugyanebben a szellemben épült a stúdió múzeuma is, ahol nincs ajánlott haladási irány, a hely mottója: „Tévedjünk el együtt!”

A japán alkotó szerint a film intim műfaj. Hiába ülnek a nézők egymás mellett a moziban és néznek ugyanarra a vászonra, mindenkinek személyes, senki máséhoz nem hasonlítható képe, értelmezése van arról, mit is lát. A filmjeiben sem magyarázkodik. Minden alkotása olyan, mintha egy nagyobb történetfolyam közepébe érkeznénk, ahol mindenki más tisztában van a szabályokkal, a világ működési elveivel, és nekünk magunknak kell kitapogatni ezeket, felfedezni azt, hogy mi miért van. Ez grandiózussá és időtlenné teszi alkotásait. A nyugati típusú történetmeséléshez, az eleje-közepe-vége sztorikhoz szokott közönség hiába várja, hogy valaki elmeséli neki, hogy mi miért történik, kiről mit kell gondolni, és a szereplőink hogyan éreznek. Ezt rábízza a fantáziánkra. S Mijazakit nem zavarja, ha nem arra a következtetésre jutunk, mint ő.

A hetvenes–nyolcvanas években bemutatott filmjei már világosan megmutatják fontos témáit és jellegzetes elbeszélésmódját. S az sem véletlen, hogy az általa alapított Studio Ghibli filmjei az utóbbi években lettek ilyen népszerűek: Mijazaki megelőzte a korát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.