Mijazaki Hajao mágikus világa

Mintha már jártunk volna itt

Film

Környezetvédelem, háború- és erőszak-ellenesség, a technológiai fejlődés keltette gyanakvás, erős női hősök, ellentmondásos figurák és lassan folyó történet. Áttekintjük a japán Disney-nek is nevezett alkotó pályáját, hogy lássuk, miért téves ez a titulus.

A fiú és a szürke gém – Mijazaki Hajao leg­újabb filmje – már a bemutatója előtt azzal borzolta a filmes szakma és a közönség idegeit, hogy a stúdió semmilyen reklámanyagot nem hozott nyilvánosságra. Nem közöltek összefoglalót a történetről, nem árulták el a szinkronszínészek nevét, nem mutattak képeket a filmből, sőt még előzetest sem adtak ki. Értékelhetnénk ezt egy csavaros, fordított pszichológiát alkalmazó PR-fogásnak, gondolhatnánk, hogy ezzel a titokzatossággal kívánják fokozni a film iránti érdeklődést, vagy tűnhet szimplán egy önmaga művészi nagyságában fürdő alkotó branderősítő hóbortjának. Esetleg ez a gesztus már önmagában egy állásfoglalás – és önazonos lépés. Mijazaki a lehető legkisebb mértékben sem próbálja befolyásolni a nézőit. Nem határozza meg a film „mondanivalóját”, nem emeli ki hőseinek lényeges tulajdonságait vagy a sztori fontos momentumait. Hagyja, hogy a közönsége szabadon kószáljon a világában és maga fedezze fel azt, találja meg, amit ő és a csapata elrejtett, no meg azt is, amiről nem is álmodtak, hogy ott van. Ugyanebben a szellemben épült a stúdió múzeuma is, ahol nincs ajánlott haladási irány, a hely mottója: „Tévedjünk el együtt!”

A japán alkotó szerint a film intim műfaj. Hiába ülnek a nézők egymás mellett a moziban és néznek ugyanarra a vászonra, mindenkinek személyes, senki máséhoz nem hasonlítható képe, értelmezése van arról, mit is lát. A filmjeiben sem magyarázkodik. Minden alkotása olyan, mintha egy nagyobb történetfolyam közepébe érkeznénk, ahol mindenki más tisztában van a szabályokkal, a világ működési elveivel, és nekünk magunknak kell kitapogatni ezeket, felfedezni azt, hogy mi miért van. Ez grandiózussá és időtlenné teszi alkotásait. A nyugati típusú történetmeséléshez, az eleje-közepe-vége sztorikhoz szokott közönség hiába várja, hogy valaki elmeséli neki, hogy mi miért történik, kiről mit kell gondolni, és a szereplőink hogyan éreznek. Ezt rábízza a fantáziánkra. S Mijazakit nem zavarja, ha nem arra a következtetésre jutunk, mint ő.

A hetvenes–nyolcvanas években bemutatott filmjei már világosan megmutatják fontos témáit és jellegzetes elbeszélésmódját. S az sem véletlen, hogy az általa alapított Studio Ghibli filmjei az utóbbi években lettek ilyen népszerűek: Mijazaki megelőzte a korát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.