Mintha már jártunk volna itt

Környezetvédelem, háború- és erőszak-ellenesség, a technológiai fejlődés keltette gyanakvás, erős női hősök, ellentmondásos figurák és lassan folyó történet. Áttekintjük a japán Disney-nek is nevezett alkotó pályáját, hogy lássuk, miért téves ez a titulus.

A fiú és a szürke gém – Mijazaki Hajao leg­újabb filmje – már a bemutatója előtt azzal borzolta a filmes szakma és a közönség idegeit, hogy a stúdió semmilyen reklámanyagot nem hozott nyilvánosságra. Nem közöltek összefoglalót a történetről, nem árulták el a szinkronszínészek nevét, nem mutattak képeket a filmből, sőt még előzetest sem adtak ki. Értékelhetnénk ezt egy csavaros, fordított pszichológiát alkalmazó PR-fogásnak, gondolhatnánk, hogy ezzel a titokzatossággal kívánják fokozni a film iránti érdeklődést, vagy tűnhet szimplán egy önmaga művészi nagyságában fürdő alkotó branderősítő hóbortjának. Esetleg ez a gesztus már önmagában egy állásfoglalás – és önazonos lépés. Mijazaki a lehető legkisebb mértékben sem próbálja befolyásolni a nézőit. Nem határozza meg a film „mondanivalóját”, nem emeli ki hőseinek lényeges tulajdonságait vagy a sztori fontos momentumait. Hagyja, hogy a közönsége szabadon kószáljon a világában és maga fedezze fel azt, találja meg, amit ő és a csapata elrejtett, no meg azt is, amiről nem is álmodtak, hogy ott van. Ugyanebben a szellemben épült a stúdió múzeuma is, ahol nincs ajánlott haladási irány, a hely mottója: „Tévedjünk el együtt!”

A japán alkotó szerint a film intim műfaj. Hiába ülnek a nézők egymás mellett a moziban és néznek ugyanarra a vászonra, mindenkinek személyes, senki máséhoz nem hasonlítható képe, értelmezése van arról, mit is lát. A filmjeiben sem magyarázkodik. Minden alkotása olyan, mintha egy nagyobb történetfolyam közepébe érkeznénk, ahol mindenki más tisztában van a szabályokkal, a világ működési elveivel, és nekünk magunknak kell kitapogatni ezeket, felfedezni azt, hogy mi miért van. Ez grandiózussá és időtlenné teszi alkotásait. A nyugati típusú történetmeséléshez, az eleje-közepe-vége sztorikhoz szokott közönség hiába várja, hogy valaki elmeséli neki, hogy mi miért történik, kiről mit kell gondolni, és a szereplőink hogyan éreznek. Ezt rábízza a fantáziánkra. S Mijazakit nem zavarja, ha nem arra a következtetésre jutunk, mint ő.

A hetvenes–nyolcvanas években bemutatott filmjei már világosan megmutatják fontos témáit és jellegzetes elbeszélésmódját. S az sem véletlen, hogy az általa alapított Studio Ghibli filmjei az utóbbi években lettek ilyen népszerűek: Mijazaki megelőzte a korát.