tévésmaci

Zergék a falon

  • tévésmaci
  • 2024. február 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché még csak tanulták a vízen járást, sokat kellett várni a rossz időre.

Nagy, hízott esőfelhőkre, buborékot verő esőcseppekre vágytak, tócsákra, amerre ellát a szem. Ha nőttek végül pocsolyák, lehetett gyakorolni – tudniillik, a vízen járást. Még nehezebb is volt, mint száraz lábbal átkelni a Sión vagy a Sárvízen, hiszen ha nekimentél a folyónak, már az első lépésnél érezted, hogy ha bokáig merülsz, abból aligha lesz vízen járás. A tócsák viszont oly sekélyek voltak, hogy egy esetleg rosszabbul megválasztott cipőben észre sem vetted, hogy nem a vízen, hanem a vízben jársz. Hohó, megy ez nekem is, kiáltotta egyszer a feszt körülöttük lebzselő Ómafa, de Sztupa és Troché ezen csak kacagtak, mert Ómafa olyan csizmát viselt, melyről bárki joggal hihette azt, hogy most húzta le Dave Hill lábáról, mondjuk, a frufruja is megvolt hozzá. Nem beszélve arról, hogy a tócsajárás viszonylag veszélytelen volt, így az is érthető, hogy Sztupa és Troché ilyen körülmények között igyekeztek megszerezni a megfelelő jártasságot. Ez időbe telt, de megérte. Amikor végre folyóra mentek, már a kislábujjukban volt minden. A Sión és Sárvízen úgy mentek át, mint más az előszobán. De a Dunánál Troché már elkezdett nyafogni, hogy nem lesz ez így jó. Mé’ nem? A patvarba is, átmegyek a túlsó partra, esetleg még át is viszek valamit, és akkor mi van? Áthajtok kocsin a hídon, átvisz a komp, mi értelme van? Ne mondd, Sztupa, hogy jól jön meneküléskor, mert az üldözők nem tudnak a vízen járni, és leszakadnak a parton, mert beülnek egy motorcsónakba vagy átmennek a hídon, aztán nemhogy utolérnek, de le is hagynak. De rendben, nekem jó az is, ha valaminek nincs haszna, ha csak vagány, villogni lehet vele, szédíteni, de akkor is, legyen valami öröm benne. Figyelj, a Duna nem egy távolság, de ha például a Balatonon akarsz átsétálni, hogy integethess útközben a hajókázó német turistáknak, akkor már kilométereket kell menned úgy, hogy sehol útközben egy presszó, ahová beülhetnél. Sehol egy pad, ahol elücsöröghetnél, pedig az nagy móka lenne, ha a vasútállomás padjait is sikerülne megtanítani vízen járni, akkor besétálhatnának azok is a tó közepére, s megülnénk rajtuk, mint galambok. Ómafa itt közbeszólt: de attól, hogy a padok tudnak járni a vízen, tudnak-e az úton is, mert az állomástól a partig is el kell jutni valahogy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.