Interjú

„Most éppen így”  

Kocsis Ágnes filmrendező

Film

A héten mutatják be harmadik nagyjátékfilmjét, az Édent. Egy magányos nőről szól, aki betegsége miatt él teljes elszigeteltségben, még az utcára is csak ormótlan védőruhában léphet ki. Noha a filmnek most, a járvány idején különös aktualitása van, a forgatókönyv már tíz éve készült, és a forgatás is a pandémia előtt zajlott le.

Magyar Narancs: A film főszereplője állandó felügyeletre szorul, a betegsége azonban nincs megnevezve. Mintha a világra lenne allergiás.

Kocsis Ágnes: A főszereplő, Éva allergiája kimondottan a modern korhoz, környezetszennyezéshez, kemikáliákhoz, különböző sugárzásokhoz kötődik. Egyébként létezik olyan betegség vagy jelenség, melyet multiple chemical sensitivitynek (kb. összetett vegyianyag-érzékenység – L. T.) neveznek, az ezzel élő emberek általában elvonulnak a társadalomtól, és megpróbálják távol tartani magukat a környezeti ártalmaktól.

MN: A történetben az allergiával kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy pszichés vagy fizikai okai vannak-e. Ez a valóságban is így van?

KÁ: A betegséget néhány helyen elismeri a társadalombiztosítás, de az orvostudomány nem nagyon tud mit kezdeni vele; ahogy a filmben is elhangzik, nem tudják, hogy mi okozza és miért. De engem nem az orvosi rész érdekelt, hanem az, hogy ez nagyon-nagyon szép metaforája annak, amiben élünk és ahová juthatunk, ráadásul ezt nagyon érdekesen lehet vizuálisan is megjeleníteni. A főszereplő a külvilágtól elzárt helyen él, a lakásában minden fémből készült, a falon lévő szigetelés is. Szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki bemehessen hozzá, és ő is csak nagyon komoly védőruhában mehet ki az emberek közé. Ez szimbolizálja a magányát, az elszigetelődését, és vizuálisan is kifejezi azt a jövőt, ami felé a világ tart, az egymástól való eltávolodást.

MN: E szimbolika vizuális megjelenítése kizárólag a fantázia szüleménye?

KÁ: Természetesen dokumentálták, hogy ez a betegség vagy jelenség milyen tünetekkel jár, akik így élnek, milyen jellegű dolgokkal szigetelik a lakásukat, milyen berendezési tárgyakat használnak, milyen környezetbe vonulnak el. De a létező esetek nem hasonlíthatók a filmbélihez. Például az Éden egyik legfontosabb jelenete az, amikor a főszereplőt elviszik a sivatagba, ahová elvileg nem ér el semmiféle káros környezeti hatás. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ma már nincs a földnek olyan pontja, amelyet ne szennyeztünk volna be valamilyen formában.

 
Fotó: Narancs
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.