Interjú

„Most éppen így”  

Kocsis Ágnes filmrendező

Film

A héten mutatják be harmadik nagyjátékfilmjét, az Édent. Egy magányos nőről szól, aki betegsége miatt él teljes elszigeteltségben, még az utcára is csak ormótlan védőruhában léphet ki. Noha a filmnek most, a járvány idején különös aktualitása van, a forgatókönyv már tíz éve készült, és a forgatás is a pandémia előtt zajlott le.

Magyar Narancs: A film főszereplője állandó felügyeletre szorul, a betegsége azonban nincs megnevezve. Mintha a világra lenne allergiás.

Kocsis Ágnes: A főszereplő, Éva allergiája kimondottan a modern korhoz, környezetszennyezéshez, kemikáliákhoz, különböző sugárzásokhoz kötődik. Egyébként létezik olyan betegség vagy jelenség, melyet multiple chemical sensitivitynek (kb. összetett vegyianyag-érzékenység – L. T.) neveznek, az ezzel élő emberek általában elvonulnak a társadalomtól, és megpróbálják távol tartani magukat a környezeti ártalmaktól.

MN: A történetben az allergiával kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy pszichés vagy fizikai okai vannak-e. Ez a valóságban is így van?

KÁ: A betegséget néhány helyen elismeri a társadalombiztosítás, de az orvostudomány nem nagyon tud mit kezdeni vele; ahogy a filmben is elhangzik, nem tudják, hogy mi okozza és miért. De engem nem az orvosi rész érdekelt, hanem az, hogy ez nagyon-nagyon szép metaforája annak, amiben élünk és ahová juthatunk, ráadásul ezt nagyon érdekesen lehet vizuálisan is megjeleníteni. A főszereplő a külvilágtól elzárt helyen él, a lakásában minden fémből készült, a falon lévő szigetelés is. Szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki bemehessen hozzá, és ő is csak nagyon komoly védőruhában mehet ki az emberek közé. Ez szimbolizálja a magányát, az elszigetelődését, és vizuálisan is kifejezi azt a jövőt, ami felé a világ tart, az egymástól való eltávolodást.

MN: E szimbolika vizuális megjelenítése kizárólag a fantázia szüleménye?

KÁ: Természetesen dokumentálták, hogy ez a betegség vagy jelenség milyen tünetekkel jár, akik így élnek, milyen jellegű dolgokkal szigetelik a lakásukat, milyen berendezési tárgyakat használnak, milyen környezetbe vonulnak el. De a létező esetek nem hasonlíthatók a filmbélihez. Például az Éden egyik legfontosabb jelenete az, amikor a főszereplőt elviszik a sivatagba, ahová elvileg nem ér el semmiféle káros környezeti hatás. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ma már nincs a földnek olyan pontja, amelyet ne szennyeztünk volna be valamilyen formában.

 
Fotó: Narancs
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.