Interjú

„Nem égetem tovább magam”

Herendi Gábor filmrendező

Film

Legújabb filmje, a Futni mentem egy hete fut a mozikban. A filmes szakma jelenéről és jövőjéről, a propagandafilmekről és a terveiről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Futni mentem közönségfilm…

Herendi Gábor: Szörnyű pejoratív, nem?

MN: Egyrészt igen, mert ha azt mondom, közönségfilm, rögtön az jut eszembe, hogy ez egy olyan film, amely nem megy mélyre. Ennek így is kell lennie?

HG: Minden filmrendező olyan filmet szeretne csinálni, amellyel mind a két igényt kielégíti. Mindenki szeretné, ha sokan megnéznék a filmjét és egyben értéket is képviselne, vagy­is reflektálna a társadalmi szituációkra, és görbe tükröt tartana a magyar társadalomnak. A vígjátékok kevéssé tudnak társadalmi problémákat felvetni, de mégis az lenne a jó, ha a kettő összefésülhető lenne. A Futni mentem szerintem megvalósítja ezt.

MN: A film gyakorlatilag állami támogatás nélkül, a Vertigo Média gyártásában készült. Ez lehet felszabadító is, de a magas nézőszám igénye nem befolyásolja a minőséget?

HG: Ad egy olyan szabadságot, hogy a Nemzeti Filmintézetnek semmiféle beleszólása nincs, ez a mi magánprojektünk. A nehézség abból fakad, hogy ezáltal sokkal kisebb büdzséből kellett gazdálkodni, de kifejezett célom volt, hogy ez ne látszódjon rajta. És igen, feladata, hogy legalább akkora nézőszámot hozzon, hogy nullszaldóra jöjjünk ki. Persze van ebben egy kis dafke is, mert ez még az NFI által fejlesztett film volt, és eleinte adtak is a forgatókönyvre egy-kétmilliót, de miután elkészült, kidobták. Annak ellenére, hogy az NFI állandóan azt hajtogatta, hogy nincs vígjáték, nincs vígjáték. A producerek értetlenül álltak a döntés előtt, és úgy érezték, olyan jó anyag van a kezükben, hogy azért is meg kell csinálni. Akkor hívtak be engem a projektbe. Egy ilyen limitált költségvetésű film csak akkor tud megvalósulni, ha nagyon precízen elő van készítve. Nem engedhettük meg magunknak, hogy felesleges pénzt dobjunk ki arra, hogy egy jelenetet mindenhonnan fölvegyünk. Nagyon határozottan tudnom kellett, hogy mit, honnan akarok megmutatni, hogy egy méter nyersanyagot se forgassunk feleslegesen.

MN: Pályázol még állami támogatásra?

HG: Már nem. Abbahagytam.

MN: Miért?

HG: Hét pályázatomat kiszórták mondvacsinált indokokkal, úgyhogy befejeztem, nem égetem tovább magam. Nagy munka egy ilyen pályázat, pénzbe kerül, és feketén, fehéren kiderült, hogy engem nem engednek oda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.