„Nem égetem tovább magam”

Herendi Gábor filmrendező

Legújabb filmje, a Futni mentem egy hete fut a mozikban. A filmes szakma jelenéről és jövőjéről, a propagandafilmekről és a terveiről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Futni mentem közönségfilm…

Herendi Gábor: Szörnyű pejoratív, nem?

MN: Egyrészt igen, mert ha azt mondom, közönségfilm, rögtön az jut eszembe, hogy ez egy olyan film, amely nem megy mélyre. Ennek így is kell lennie?

HG: Minden filmrendező olyan filmet szeretne csinálni, amellyel mind a két igényt kielégíti. Mindenki szeretné, ha sokan megnéznék a filmjét és egyben értéket is képviselne, vagy­is reflektálna a társadalmi szituációkra, és görbe tükröt tartana a magyar társadalomnak. A vígjátékok kevéssé tudnak társadalmi problémákat felvetni, de mégis az lenne a jó, ha a kettő összefésülhető lenne. A Futni mentem szerintem megvalósítja ezt.

MN: A film gyakorlatilag állami támogatás nélkül, a Vertigo Média gyártásában készült. Ez lehet felszabadító is, de a magas nézőszám igénye nem befolyásolja a minőséget?

HG: Ad egy olyan szabadságot, hogy a Nemzeti Filmintézetnek semmiféle beleszólása nincs, ez a mi magánprojektünk. A nehézség abból fakad, hogy ezáltal sokkal kisebb büdzséből kellett gazdálkodni, de kifejezett célom volt, hogy ez ne látszódjon rajta. És igen, feladata, hogy legalább akkora nézőszámot hozzon, hogy nullszaldóra jöjjünk ki. Persze van ebben egy kis dafke is, mert ez még az NFI által fejlesztett film volt, és eleinte adtak is a forgatókönyvre egy-kétmilliót, de miután elkészült, kidobták. Annak ellenére, hogy az NFI állandóan azt hajtogatta, hogy nincs vígjáték, nincs vígjáték. A producerek értetlenül álltak a döntés előtt, és úgy érezték, olyan jó anyag van a kezükben, hogy azért is meg kell csinálni. Akkor hívtak be engem a projektbe. Egy ilyen limitált költségvetésű film csak akkor tud megvalósulni, ha nagyon precízen elő van készítve. Nem engedhettük meg magunknak, hogy felesleges pénzt dobjunk ki arra, hogy egy jelenetet mindenhonnan fölvegyünk. Nagyon határozottan tudnom kellett, hogy mit, honnan akarok megmutatni, hogy egy méter nyersanyagot se forgassunk feleslegesen.

MN: Pályázol még állami támogatásra?

HG: Már nem. Abbahagytam.

MN: Miért?

HG: Hét pályázatomat kiszórták mondvacsinált indokokkal, úgyhogy befejeztem, nem égetem tovább magam. Nagy munka egy ilyen pályázat, pénzbe kerül, és feketén, fehéren kiderült, hogy engem nem engednek oda.

MN: Miért nem? Hiszen több sikeres film rendezője vagy, és nem álltál bele nagyon a politikába és a közéletbe sem.

HG: Azért a véleményem ismert, pláne miután megcsináltam a Bűnös város című rövidfilmet, amely vicces formában, de erőteljesen tükröt tart a mai politikai vezetésnek. Egyéb személyes okok is vannak a háttérben.