Furcsának tűnhet, de eddig a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes képzéseinek diákjai (rendező, operatőr, vágó, hangmérnök, forgatókönyvíró, gyártásvezető) jobbára egymástól elkülönülve tanultak. Sok esetben csak a vizsgafilmek elkészítése idején „kényszerültek” közös munkára. A most végzett, ún. 6×6-os évfolyam viszont átalakított képzési rendszerben működött: kezdetektől kooperatívan, stábokat alkotva gyakoroltak, ami meg is látszik a hét kisjátékfilmen. Még a gyengébb darabokon is érződik a technikai profizmus és az alkotók közti harmónia. Jó látni, hogy az osztályvezetők (Janisch Attila, Szász János, Schulze Éva, Németh Gábor, Szabó Iván, Máthé Tibor, Sellő Hajnal, Balázs Gábor és Hutlassa Tamás) figyelik a külföldi képzési mintákat, újításokat, és próbálják Magyarországon is meghonosítani őket.
*
Visky Ábel Romanian Sunrise c. filmjében a formátum adta korlátozott időkeretet maximálisan kihasználva és uralva adagolja a feszültséget. Egy búskomor és láthatóan beteg magyar fiatalember (Molnár Gusztáv egyszerre szürke és szuggesztív) rejtélyes okból a román tengerpartra utazik, és ott követni kezd egy idősebb férfit (Ion Sapdaru). A kamera mindenféle formai cifrázást kerülve követi a fiú téblábolását – látszólag semmi sem történik, mégis érezhetően nő a feszültség, és a rendezőnek sikerül elérnie, hogy egyre kíváncsibbak legyünk a háttérben lappangó titokra. Molnár és Sapdaru tökéletes összhangban jeleníti meg a két főhős megilletődött és kommunikációs korlátokkal terhelt találkozását.
A mű elkerüli a kínálkozó pátoszt, de összességében nem hagy mély nyomot.
Szabó Mátyás Határ c. filmjében szintén egy egyik világból a másikba átlépő fiatalembert tesz meg főszereplőnek. Patkós Márton egy hajtányon szökő rabot ad, aki a pusztában lel menedékre. A látszólag könnyed, humoros hangvétel filozofikus rétegeket takar: a végtelen sínpár mintha maga az élet volna, ahol a fiú megszökik a zord apának tekinthető fogva tartó elől (a természetes bárdolatlanságot bármikor tökéletesen produkáló Csuja Imre), majd találkozik a szerelem lehetőségével egy falusi lány képében (Farkas Franciska), akivel egy ideig együtt hajthatják a nyikorgó kis járművet. A film találékonyan játszik a ritmikus montázzsal, mely hol a szexualitást, hol az uralmat, hol a halált jelöli. A kevés dialógus, az erős vizualitás és a jó ritmus feszessé és emlékezetessé teszi Szabó debütálását.
A Két vödör vízben Fila Zsófia egy, a kortárs magyar filmben jellemző irányzathoz nyúl. Egy nehezen azonosítható, téren-időn kívül helyezett vidéki tanyára helyezi két főszereplőjét, az enyhén szellemi fogyatékos fiút (Mohai Tamás) és az őt csicskaként kihasználó idősebb férfit. A film ciklikus szerkezete követi a figurák monoton életét, a monokróm képi világ pedig félreismerhetetlenül felidézi a magyar filmekben gyakran megjelenített kelet-európai nyomorúságot. Mohai felidézi a jámbor, furcsa Valuskát a Werckmeister harmóniákból, akiben az őt körülvevő kegyetlenség ellenére még maradt némi szeretet. Kiszámíthatatlan, jó atmoszférájú alkotás, egy igazán emlékezetes alakítással.
Az egyik legkiemelkedőbb és legmeglepőbb alkotás Badits Ákos Boglárka c. filmje. A félig animált, félig élő szereplős mű minden tekintetben kilóg a többi vizsgafilm közül: bátran nyúl műfaji mintákhoz (melyeket ki is forgat), alternatív technikákhoz és egy Wes Anderson-i léptékű, egyedi világot teremt. Szubverzív tündérmesét látunk: daliás bátyja helyett a művégtagokkal „felszerelt” Istók (Fehér László) indul a nem szokványos motivációkkal rendelkező nőrabló szörny legyőzésére (akit sosem látunk). A hősködés oroszlánrészét viszont egy csúnyácska, de asszertív menyecske végzi, aki minden tekintetben felülmúlja a szép, de nyafka és tehetetlen Boglárkát (Trokán Nóra), aki végül egyik önjelölt hőst sem választja – inkább egy saját alakját öltő lidérccel jön össze, mely eredeti formájában egy fluoreszkáló csirkére hasonlít. Badits gátlástalanul engedi el vizuális gegjeit, melyek szét is feszítik a rövidfilmes kereteket: láthatóan egy egész játékfilmre való ötlet volt kénytelen bezsúfolódni 30 percbe.
Kemény Lili filmje, a Zsibvásár szintén közelebb merészkedik a műfajisághoz. Egy, a Gosford Parkhoz és egyéb, urak és szolgák életét párhuzamosan megéneklő angol kosztümös drámákhoz hasonló világot kapunk, kissé kiforgatva. Fiatal nevelőnő (Kurta Niké) érkezik a szebb napokat látott, de bomlását méltósággal viselő úri család kúriájába. A szolgálók és urak közt valami furcsa, egymást kölcsönösen bosszantó lopkodási rituálé zajlik, erős hatalmi felhangokkal. A különös közeg hamar beszippantja a fiatal nőt. De nem ez az egyetlen furcsaság, a szereplők és a környezet mintha eltérő idősíkokban ragadt volna – a viselet, a használati tárgyak mind más kort üzennek a nézőnek. Ez az időbeli disszonancia, a groteszkség és a színészek (talán szándékoltan) fád játéka könnyen elidegeníti a nézőt.
Hartung Attila Mindig csak c. filmjében egy fiatal pap (Kovács Krisztián) próbál rávenni egy frissen megözvegyült, mogorva öregembert (Bodrogi Gyula csendesen és megrázóan nyújtja a felhozatal egyik legcsodásabb alakítását), hogy kérjen bocsánatot sógorától, akit évtizedekkel ezelőtt tönkretett. Bodrogi kiválóan működik együtt Kováccsal. Figuráik látszólag ellentétesek, viszonyuk feszült: az öregember semmiben sem hisz, míg a pap egyetlen elveszett bárányról sem hajlandó lemondani. A halál és az öregedés tematikája könnyen patetikussá tehetné a filmet, ám a jelenetek olyan mértéktartó gesztusokból vannak felépítve, hogy a történet végig hihető és megrázó marad.
A felhozatal másik csúcspontja Kovács István Betonzaj c. munkája. A rendező a sportfilm és a dráma műfaját ötvözi, melyben egy ifjú kickbokszoló (Sztarenki Dóra ) életének több síkját párhuzamosan követhetjük. Kovács szinte elviselhetetlen feszültséget képes teremteni azzal, hogy egy kettős deadline-narratívát alkalmaz: a lány élete legfontosabb versenyére készül, miközben kiderül, hogy terhes lett az edzőjétől. Hangsúlyosan színészközpontú filmet látunk, melyet Sztarenki Dóra könnyedén és elképesztő profizmussal ural.
Kipakolunk! – a mesterszakosok is megmutatják
A Gothár Péter és Máthé Tibor vezette rendező és operatőr MA-osztály filmjei közt nemcsak vizsgafilmeket, hanem egyéb, rövidebb lélegzetű anyagokat is találunk. A vizsgamunkák forgatókönyvei mind kortárs magyar novellák alapján készültek, az auteur megközelítés jegyében az elsődleges alkotó a rendező, aki egyben a film írója is. Négyféle formátumban készültek mozgóképes anyagok, melyek mind a rendezőnövendékek különböző skilljeit teszik próbára: a mobilfilm többnyire rövidebb, színészvezetésre koncentráló gyakorlat, a hétvégi film több előkészületet igénylő, de rövid idő alatt forgatott munka, a tv-játék díszlet nélküli, hagyományos tévés technikával forgatott, színészvezetést hangsúlyozó forma, míg a nyári film a legtöbb felkészülést igénylő anyag. A kínálatban egy hallgatótól több anyagot is láthatunk, ami már most segíthet kirajzolni valamilyen stilisztikai/tematikai ívet munkásságukban. Ám a nagy merítésben még inkább észrevehető a hullámzó színvonal is.
*
Mayer Bernadette nyári filmje, a Tolvaj Lázár Ervin novellája alapján készült. Egy vidéki parasztcsaládnál valaki konyhai eszközöket lopkod. Kezdetben az anya a gyermeket gyanúsítja, ám az apa egy éjjel egy puttót fog el a konyhában. A mágikus realizmusba hajló történetet a csodálatos képi világ teszi teljessé (az operatőr Táborosi András): amint megjelenik a kisangyal, kiszakadunk az elbeszélésből, megáll az idő. Mayer remekül bánik a színészekkel: az anyát alakító Tóth Ildikó és a fiát játszó Köves Dávid között valami természetes meghittség alakul ki, amit a kamera pedig tökéletesen ragad meg. A könnyed, játékos, de megható rövidfilm a válogatás egyik legjobbja. De itt van még Mayertől a Valahogy összejött, az Őméltóságáék üdülnek című tv-játék és a Kupidó című mobilfilm. Nos, ezekből is látszik, hogy Mayert különösen érdeklik az emberi kapcsolatok, és remek színészvezető.
Nagy Zoltán Átváltozás címmel Csáth Géza novellája alapján készítette el nyári filmjét.
A dialógus nélküli, sűrű atmoszférájú film egy ikerpár (a hátborzongatóan természetes Vén Áron és Boldizsár) története, melynek egyik tagját az apa jobban szereti. A cirkuszi közeg és a festett arcok stilizálttá, teátrálissá teszik a cselekményt, a helyszín és a szikár, balladaszerű elbeszélés pedig a western műfaji mintáit idézi (a kötélen vontatott koporsóval még a Djangót is bedobja). Az elveszett, felcserélt identitás kérdését és az ősi tabukat feszegető film a válogatás kiemelkedő darabja.
Benkó Tamás nyári filmje az Ideál, mely Hazai Attila Mariann feneke és Szilvia szüzessége c. novellája alapján készült. A történet egy táborban játszódik, ahol a Trill Zsolt alakította táborvezető és Nagy Johanna diáklánya között szövődik vonzalom (melyet egy számháborús jelenet bravúrosan és feszülten ábrázol). A film bár banális jelenetekből áll össze, végig képes fenntartani a feszültséget, mely a filmvégi, párhuzamos vágással megoldott jelenetben csúcsosodik ki. A végkifejlet kissé erőtlen, de a kiváló alakítások miatt mindenképp figyelemre méltó alkotás.
Dudás Balázs filmje, a Te következel Tar Sándor azonos című írásán alapul. Dudás tökéletesen adja vissza Tar kegyetlen, szeretet nélküli világát. Egy fiatal fiúnak egy erőszakos, őt rendszeresen megalázó apa árnyékában kellene férfivá válnia. Vonzódni kezd a szomszédjukban élő vak nőhöz (Szuhogyi Tünde magabiztos alakítása), ám ő a gyűlölt apának adja magát. Végig feszült, ugyanakkor költői munka: a vak nő más percepcióhoz igazodó világának ábrázolása gyönyörű az elszáradt virágokkal, éteri zenével, vagy ahogy úszni tanítja a gátlásos fiút, és kettejük viszonyában megfordul az is, hogy ki a kiszolgáltatottabb.
Szilágyi Fanni Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! c. novelláját dolgozta fel. A tipikus proli családban nevelkedő, terhelt ikerlányok („én depressziós vagyok, ő meg bulimiás”) története merészkedik legközelebb a komikumhoz. Tökéletes a miliő ábrázolása a giccses falvédőktől a pöttyös lábosban tálalt paprikás csirkén át a cicás naptárig. A csúnyább, gátlásos lánytestvér figurája és a szexuális ébredés tematikája az Á ma soeur! c. filmet idézi, míg az Állj mellém! c. alkotásra tett direkt utalás váratlan emelkedettséget visz az ártatlanság elvesztéséről szóló történetbe. A dacos nőalakok ábrázolását Szilágyi a Fehér farkas c. Tóth Krisztina-novella adaptációjával folytatja. A színek szimbolikájával és a párhuzamokkal remekül játszó film a romák kirekesztését és a nők elnyomását egyszerre teszi témává. Farkas Franciska hibátlanul és elemi erővel tárja elénk a folyamatos megaláztatásai ellenére is büszke, tartással rendelkező cigány lányt, aki összebarátkozik egy ketrecben élő fehér farkassal. A filmvégi csavar mágikus realizmusával tökéletes lezárása ennek az erős alkotásnak.
A válogatásban egy-egy alkotással szerepel még Vízkeleti Dániel és Táborosi András is. Táborosi Mankó c. filmje mintha csak oktatófilm lenne a fogyatékkal élők elfogadásáról. Vízkeleti Keve c. filmje pedig fekete-fehér képeivel és metafizikai indíttatásával Tarr Béla filmjeit idézi, ám szimbolikája meglehetősen erőltetett.
*
Összességében a nagy merítés és a formátumok változatossága miatt a rendező és operatőr MA-osztály válogatásának színvonala hullámzóbb, mint a 6×6-os BA-s vizsgafilmeké. Mindkét válogatás esetében igaz, hogy a mai magyar viszonyokra tett direkt utalások ritkák, ám áttételesen több alkotás is vonatkoztatható hazánk mai helyzetére. Mindkét osztály hallgatói kerülik a komikus hangvételt és a műfaji kereteket, és a formai játék is távolabb áll tőlük. S bár nem találunk klasszikus „így jöttem” történeteket, azért hangsúlyosan jelen vannak a kamasz vagy fiatal felnőtt főhősök, akiknek útkeresésében közvetetten az alkotók, de talán a magyar fiatalok többségének tükörképe is megjelenik.
