"Nem akartam színésznő lenni" - Tóth Orsi

  • H.T.
  • 2005. november 10.

Film

Főiskolásként láthattuk először a vásznon Mundruczó Kornél Szép napok című mozijában, munkakapcsolatuk azóta töretlen. Most éppen a Johanna című operafilmjében játszik főszerepet.

Főiskolásként láthattuk először a vásznon Mundruczó Kornél Szép napok című mozijában, munkakapcsolatuk azóta töretlen. Most éppen a Johanna című operafilmjében játszik főszerepet.

Magyar Narancs: A főiskola elvégzése után nem szerződött sehová. Miért?

Tóth Orsi: Még magam sem döntöttem el, hogy mit szeretnék jobban, a filmet vagy a színházat. Ha a színházat, akkor úgy érzem, a másikat fel kell adni, nem lehet pályakezdőként teljes gőzzel csinálni egyszerre a kettőt. Mikor valaki már elismertebb színész és egy ideje társulati tag, kap bizonyos kedvezményeket, elengedik forgatni, de nem hiszem, hogy egy friss diplomásra ez rögtön áll.

MN: Ekkora szerelem a film?

TO: Egyrészt szerelem, másrészt - és ebben talán én is hibás vagyok - futótűzként terjedt el a szakmában, hogy mivel nem szerződtem sehová, filmezni akarok, nem is szeretnék színházban dolgozni. Innentől kezdve nem is hívnak. Sok rendező nem látta a munkáimat, úgyhogy nincs mihez képest megítélniük. Egy-két hely szóba jött, de egyiknél sem éreztem azt, hogy ott volna a helyem. Természetesen a színház is érdekel - ezért vállalok munkákat.

MN: De viszonylag keveset van színpadon. Nem érzi a gyakorlat hiányát?

TO: Nekem ez nagyon rossz. A Nemzetiben kettőt játszom havonta, a Krétakörben hármat, ami viszont nincs minden hónapban, így rengeteg energia halmozódik fel bennem, amit jól ki tudnék használni. A színház másképpen fárasztó, mint a film; a film időszakos, a színház folyamatos tevékenység. Egy előadáson másfél hónapig dolgozol, ideális esetben olyankor csak ez van. Úgy kell felépíteni a szerepet, hogy időről időre hozz egy bizonyos színvonalat, a filmnél viszont egyszer kell megcsinálni a jelenetet, de akkor jól, ami sokszor nehezebb, mint a színházban töltött másfél hónap. Amikor filmezel, csak te vagy ott, a te mozdulataid, minden hangsúlyossá válik, minden apró dolog számít, hiszen a szerep te magad vagy. A színházban az első sor öt méterre van, minden gesztust élesen kell megfogalmazni, fel kell erősíteni, helyből kell magasat ugrani, de számomra pont ez a kihívás benne.

MN: Milyenek a visszajelzései?

TO: Jók is, rosszak is. Főleg külföldről sok pozitív visszajelzést kapok - természetesen fontos a sajtó, de elsősorban a nézők számára, mi inkább egymás véleményét tartjuk szem előtt. A film állandó, egy előadás folyamatosan változik, a jó dolgok elromolhatnak, és ez igaz fordítva is, képtelenség mindennap ugyanazt hozni.

MN: Semmi kétség nem merült fel azzal kapcsolatban, hogy ezt a pályát válassza?

TO: Nem akartam színésznő lenni, utolsó pillanatban adtam be a jelentkezési lapomat. Drámatagozatos iskolába jártam, és nagyon szerettem csinálni, de nem túl sok energiát feccöltem bele. Inkább jó buli volt az osztálytársak miatt. Amikor a többiek elmentek felvételizni, gondoltam, én is megpróbálom. A rostákon felszabadult voltam, élveztem, és ez meglátszott. De az is a dolog lényege, hogy élvezd. Egyelőre élvezem és ez jó, de a kétségeimet is megpróbálom frissen tartani, mint minden egészséges ember.

MN: Színházban meg filmen főként Zsótér Sándor és Mundruczó Kornél foglalkoztatja. Tudja, mi az, ami ennyire vonzza őket?

TO: Ez nem az én dolgom, és azt gondolom, nem is kell mindent kimondani. Nem tudok mindent egyenletekre lebontani. Ha megkérdeznék, hogy én miért szeretek velük dolgozni, az volna a válaszom, hogy: "csak".

MN: Mundruczó Kornéllal hogyan kezdődött a munkakapcso-lata?

TO: Amikor elsős voltam, akkortájt volt rendező szakon harmadikos. Épp a Szép napokat készítette elő, és szereplőket keresett Maya szerepére. Engem is behívtak, Kornél csinált rólam egypár fényképet, de nem kellet beszélgetni, szituációt eljátszani. Pár hét múlva felhívott, hogy szeretné, ha én alakítanám a szerepet. Nem igazán értettem, hogy mi alapján döntött, így megkérdeztem. Elővette az egyik képet rólam, és Polgár Tamás, a férfi főszereplő képe mellé rakta. Azt mondta, ezért, és nem beszéltünk többet róla.

MN: Meglepett, amikor elvállalta Pipitér szerepét Koltai Róbert Világszám című filmjében.

TO: Az nem lehet, hogy egy színész csak egy-két emberrel dolgozzon, máshol is ki kell próbálnia magát. A Világszám nagyon más volt a Mundruczó-filmekhez képest - kisebb stábhoz szoktam, de a film és a szerep is kihívás volt. Sokat tanultam belőle, és szerettem is csinálni.

MN: Johannát egyszer már eljátszotta a Jött egy busz című szkeccsfilmben. Most hogy készült fel rá?

TO: Mi tagadás, rendesen belecsúsztam az operába; hangképzésre jártam, hiszen még akkor is, ha a filmen nem az én hangomat hallják, attól, hogy énekelsz, mássá válik a tested, másképpen visel-kedsz, megváltozik az arckifejezésed. Meg kellett tanulnom például, hogy hol támasztom a hangot, vagy hogy mikor veszek levegőt. Kellettek az alapok ahhoz, hogy el tudjam hitetni a nézőkkel, hogy én énekelek.

MN: Nem kockázatos vállalkozás ma Magyarországon egy operafilmet bemutatni?

TO: Alapvetően a magyar film, ha nem szórakoztatásra szánt közönségfilm, elég rizikós dolog. És sajnos nem csak a magyar filmmel, a művészfilmekkel is lassan gondok vannak. Külföldön szeretik a Johannát, itthon, gondolom, anynyira nem fogják. Számomra a kockázat magában a szerepben volt - igaz, szeretem a kihívásokat.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.