Múlt kedden a Gödörben tartotta meg az On the Spot két riportere és a Deck Attack stábja az első On the Spot Partyt. A szervezők szándéka szerint történetileg kibékíthetetlennek gondolt népcsoportok zenészeit eresztik össze: az indító esten az izraeli Balkan Beat Box, valamint a palesztin SAZ és csapata állt a színpadra. Az este fellépőivel a koncert előtt, alatt és után beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: Bár mindketten Tel-Avivban születtetek, ott elkerültétek egymást, és csak New Yorkban futottatok végül össze.
Tomer Yosef: Igazából mi nem Tel-Avivban születtünk. ' Petah-Tikvában jött a világra, én Kfar Sabában.
Tamir Muskat: Van köztünk egy kicsi generációs különbség is. Én nagyon korán leléptem New Yorkba, és előtte nem csináltam semmi különösebbet Izraelben. Valahogy aztán ott összeakadtunk. De elmondom neked, milyen Tel-Aviv, hogy kicsit jobban értsd. Elképesztő éjszakai élet van ott, strand, amit akarsz. Nagyon él a város. A közepe politikailag baromira tagolt és feszült.
MN: Volt pár éve egy nagyon frankó film, az Ajami: nem volt hibátlan, de valamit nagyon autentikusan közvetített számomra az ottani helyzetről.
TM: Számomra az Ajami egy személyes történet volt. Annak a története, hogy milyen felnőni egy kemény helyen. Sokkal több, mint a szokványos politikai kliséket felvonultató filmek. Egy maréknyi srácról szól, akik élik a tipikus tel-avivi életüket, ami elsőre furcsa, mert nincsenek meg azok a mániáik, mint a legtöbb izraelinek. Egy olyan oldalát mutatta meg Izraelnek, amit nem sokszor láthatsz, ahogy arab emberek Izrael közepén élnek, és nincsenek olyan tipikus problémáik, mint a palesztinoknak: szabadon mozoghatnak, átléphetnek a határon, és így tovább. Arab-izraeliként élik az életüket, ami egy nagyon zavaros identitás, mert miközben izraeli útlevelük van, nincsenek meg azok a jogaik, mint más izraelieknek - a rendőrök folyton feltartóztatják őket, mert arabok, és így tovább. Ez egy szürke zóna, amiről egyébként nagyon keveset tudhatnánk.
MN: Gyerekként ebből mit érzékeltetek?
TY: Mi nem ilyen környezetben nőttünk fel.
TM: Ez nem a mi sztorink.
TY: Azért Tel-Aviv alapvetően nem ilyen. A mi helyeinken minden nagyon frankó volt.
TM: Igazi külvárosi, középosztálybeli életet éltünk.
TY: Amikor mi gyerekek voltunk, még nagyon más volt a helyzet. Az én városom Kalkilja mellett található, ami megszállt terület.
TM: Most.
TY: Akkoriban átjártunk egymáshoz, marháskodtunk. Jobb volt az élet. Jobb, mint most. Szóval a gyermekkorunk fantasztikus volt. De felnőni már nem volt jó, mert ahogy öregedtünk, úgy romlott a helyzet. Jött az első intifáda, és azóta minden el van szarva.
MN: Miért kellett ahhoz New Yorkba mennetek, hogy zenészekké váljatok?
TY: Mert az a hely, ember.
TM: Nekem nagyon szép karrier nézett ki Izraelben még fiatalként. Ifjú voltam, és igazából minden okom megvolt arra, hogy maradjak. De más szempontból nem akartam elszállni, és azt gondoltam, hogy lenne még mit tanulnom. Még most is ezt érzem, de amikor húszéves voltam, féltem attól, hogy könnyen jön a siker, vagy írd le, ahogy akarod, azt akartam elkerülni, hogy idő előtt túlságosan elfoglalt és foglalkoztatott legyek. Időt akartam hagyni magamnak a tanulásra, ezért el akartam menni egy olyan helyre, ahol a nulláról kezdhetem az egészet.
MN: Mi a véleményetek arról, ha a zenéteket világzenének mondják?
TM: Én ezt nem gondolom magunkról. Amit mi csinálunk, az egy evolúciós folyamat, ami azokból a zenékből indul ki, amelyekkel felnőttünk. Mindannyiunknak megvan a maga élettörténete, de az közös, hogy mindegyikünket nagyon különböző zenei hatások érték. Nagyon különbözőek. Folyton kerestük a hatásokat az amerikai zenén keresztül... Figyelj, ma mindent világzenének mondanak, ami nem amerikai. Ez egy marketinges szarság, amit a lemezgyárak találtak ki. Azért nem szeretem ezt az elnevezést, mert az emberek még mindig azt hiszik, hogy ez egy stílus.
MN: A balkáni zenei hatásokat hol szedtétek össze?
TM: Anyám Romániában született. Nagyjából ötven évvel ezelőtt menekült el a Ceausüescu-rezsim elől. A családunk zsidó, és akkoriban Izrael nagyon feljövőben volt. Romániában pedig titkolniuk kellett a vallásukat, anyámnak katolikus misére kellett járnia, hogy ki ne derüljön, valójában zsidó. Én már Izraelben születtem. Na, de vissza a kérdéshez: szóval anyámon keresztül ez olyan, mintha a génjeimben lenne. Keresztül kellett mennünk egy csomó zenei hatáson, a punk-rockon, a hiphopon, hogy végül viszszataláljunk ahhoz, amit magunkban hordozunk. Mindannyiunknak egy nagy felfedező körutat kellett megtennünk ahhoz, hogy visszataláljunk a saját gyökereinkhez, és keverni tudjuk ezt azokkal a hatásokkal, amit az út alatt tapasztaltunk. Na, ezt így írd le: a Balkan Beat Box a gyökereinknek és mindannak a kombinációja, amit eddig megtaláltunk, és jelenleg is kutatunk.
MN: Emiatt mondják, hogy van valami Charlie Parker-es a zenétekben?
TM: Van az is, igen, de nem lehetne direktben ráfogni. Nagyon megtisztelő ez a párhuzam, de nem tudom, hogy ténylegesen mennyire áll ránk.
MN: Amiről egyébként beszéltél, az nagyban hasonlít Bartók zenei hitvallásához. Tudtad, hogy arab népzenéket is gyűjtött?
TM: Azt nem tudtam, de ismerem a fickót, és nagyra tartom. Nem tudok sokat róla, de van néhány albumom, és szeretem a zenéjét. Nagyon komplex, veszélyes zene. De mindez nem arról szól, hogy most hallgatok egy kis Charlie Parkert, és akkor holnaptól dzsesszesebben játszom. Ez csak azt jelenti, hogy ha valami behatol a lelkedbe, a szívedbe, az elmédbe, az megjelenik a zenédben. A hatás olyan, mint egy szín, ami elér hozzád, de amikor távozik tőled, már egy másik színnek látod. És ez nagyon fontos, mert máskülönben csak imitálsz. Ha valamit egy az egyben használsz, az nem túl érdekes.
*
Magyar Narancs: Kik voltak ezek a testes férfiak, akikkel összecsókolóztál a backstage-ben?
SAZ: Palesztin menekültek, magyar vállalkozók. Elmondhatjuk neki a titkot, nem? Szóval ezek az úriemberek adtak nekünk szállást. Ember, nem hinnéd el, ha látnád: nyolc lakosztályt kaptunk tőlük, akkorákat, hogy mindegyikben külön partit lehetne szervezni. Kurvára szégyelltem is magam, de ők meg csak mondták, hogy ha megnősülök, jöjjek vissza, náluk kell töltenem a nászutamat.
MN: Elképesztő volt, hogy végig az első sorban csápoltak a zenédre. És ezek negyven fölötti emberek!
SAZ: Kapaszkodj meg, ötven felettiek! Ilyenek a palesztinok. Ezt teszi, ha külföldön kényszerülsz élni. De ezeknek az embereknek az elismerése a legnagyobb dolog. Többet ér nekem a hírnévnél, a pénznél, mindennél. Nagyon sok előadó beszél a hírnévről és a pénzről, de ez baromság: ha látod ezeket a felszabadult embereket, akik ötven fölött így örülnek annak, amit csinálsz, az felbecsülhetetlen.
MN: Hogy szedted össze a bandádat?
SAZ: A legtöbbjük az ismerősi körből került ki. Aaronnal Washingtonban találkoztam.
Aaron Schneier: Ami nagy tévedése volt az életednek.
SAZ: Ne mondj ilyet, ember, mindennek oka van az életben! Mindennek. Amit én éneklek, az főként a palesztinoknak szól - döntően arabul szólalok meg, persze használok angol kifejezéseket is. De ahogy azt ma is láthattad, bár én ezt az egészet eredetileg azért kezdtem el, hogy az embereimnek tudjak üzenni, ez mára egy kiterjedtebb üzenetté vált. Egy csomó vonásában persze ez palesztin zene, például a hangszerek tekintetében, bár azt is inkább arab eredetűnek mondanám, nem speciálisan palesztinnak. Az ütőhangszerek, amiket használunk, a teljes arab világban megtalálhatóak. A hegedű sem palesztin eredetű, de egy csomó palesztin zene használja. A szöveg, amit használok, a sajátom: az palesztin. Az a lényeg, hogy egy csomó dolog kombinációja az, amit a színpadon csinálunk.
MN: Mit gondolsz arról, amikor azt mondják a palesztinokról, hogy ők a Közel-Kelet cigányai?
SAZ: Értem én, de nem gondolom így. A palesztinoknak van kultúrájuk és történelmük.
MN: A cigányoknak is.
SAZ: Én csak azt mondom, hogy nekik eredetileg nem volt saját földjük.
AS: Mindkét népcsoport nomád gyökerekkel rendelkezik. A palesztinok évszázadokig éltek a saját földjükön. SAZ szerintem arra akart utalni, hogy a palesztinoknak erős történeti kötődésük van ahhoz a területhez.
SAZ: Mi nem élünk vándorló életmódot. Az elvándorolt palesztinok menekültek. Tiszteljük a világ többi kultúráját, így a cigányokét is. De mi nem cigányok vagyunk, hanem menekültek. Én menekült családból származom. Életünk legnagyobb álma az, hogy egyszer visszatérhetünk. Ezért volt az, hogy azzal a három emberrel öszszeölelkeztem, akikkel láttál az előbb. Mert ők ismerik az unokatestvéremet Gázában. Kérdeztem a nevét, és megmondták. Teljesen ledöbbentem ettől, hogy ők itt, Magyarországon élve ismerik az apám testvérének a fiát. Figyelj, ebből az egészből azt kell megérteni, hogy a helyzet bonyolult. Kurva bonyolult. Az embereknek tudniuk kell, hogy ez pusztán egy politikai történet, és semmi köze sincs a vallási hovatartozáshoz. Ma Izraelben alapvetően egy jó kormány működik, ami egy sor jogot szavatol, a melegek jogait, a palesztinok jogait, de közben mindettől mégse változik a teljes kép. Alapvetően ők is a gyűlöletet terjesztik az emberek között. Nekünk egymással semmi bajunk sincs, látod, ma este is itt vagyunk, és a balkanosokkal játszunk. Aaron például fehér zsidó amerikai, de én soha nem hívom őt így, hanem egyszerűen csak Aaronnak. Mert ez a neve. A politikai helyzet nagyon zúzós, de a mindennapi élet azért nem olyan elborzasztó, mint amilyennek kívülről tűnik. Nem látsz az utcán embereket, ahogy egymást gyilkolják egész nap, ez egy baromság. Persze sok a halálos áldozat, újabban főként a palesztin oldalon, miközben nem volna szabad egyetlen áldozatnak sem lennie egyik oldalon sem.
AS: Egyszóval ez a félelem megtartásáról szól, amin keresztül a hatalom irányítani tudja az embereket.
MN: Mi kellene a békéhez?
SAZ: A megoldás az emberektől fog érkezni. A palesztinokra nagy hatást gyakorol most az a forradalom, ami az észak-afrikai arab államokban zajlik. A forradalomnak nem kell megjelennie a tévében, mert megjelenik a Facebookon, és ez már nem egy vezetőről szól, hanem arról, hogy az emberek maguk válnak önmaguk vezetőivé.
MN: Milyen a viszonyod a balkanosokkal?
SAZ: Ezek elképesztő srácok. Már korábban is koncerteztünk közösen Brooklynban. Először 100 ember, ha eljött, ma pedig már hatalmas show-kat nyomunk. Ez az üzenet miatt van, amiben egyre többen tudnak hinni. Baszd meg a pénzed, és baszd meg a hírneved - csak figyelj az emberekre a világban. Nagyon okos srácok, és ezt nagyon tisztelem bennük. Nem kliséket ismételnek, és nem politizálnak feleslegesen.
AS: Nem félnek kiállni, és arra használják a mikrofont, hogy elmondják a véleményüket mint művészek. Nemcsak szórakoztatnak, hanem miközben az emberek táncolnak a zenéjükre, közben megértenek valamit az igazságból.
SAZ: A legtöbben nem tudják, mennyire nagy érték az, hogy békében élhetnek. Hallottak az izraeli-palesztin konfliktusról, de ennyi, hazamennek és kész. Nekünk nincs hova hazamennünk, nincs otthonunk. Mindez arra ösztönöz, hogy folytassam az utam. Hogy mi a célja annak, amit csinálok, az persze változhat. Amikor 16 éves voltam, akkor csak az enyéimhez akartam szólni. Most 11 évvel vagyok idősebb, és hogy mi megy át az üzenetemből, arra ma nagyon jó példát mutattak a magyarok. Több mint a felük biztosan nem érthetett semmit abból, amit mondtam, hiszen arabul énekeltem. De érezték az energiát, az attitűdöt, a zenét. A zeném megmutatta, hogyan lehet áttörni azokat a gátakat, amik az emberek között húzódnak. Ne legyen köztetek gát! Tök jó dolgotok van! Békében élhettek, olyan csöndben, amilyet mi elképzelni sem tudunk. Ez nagy érték, becsüljétek meg! Nekünk is erre a nyugodtságra lenne szükségünk. Hogy lenyugodhassunk végre.
MN: Mennyire bírtad a rólad készült dokumentumfilmet?
SAZ: Vegyesen. Sok jó dolog volt benne. Több mint 20 országba adták el. Ez 10 éve történt, sokkal fiatalabb voltam. Próbálok minél őszintébben és kritikusabban tekinteni magamra. Sok dolgon változtattam azóta az életemben. De nem akarom elítélni az akkori magamat, kamasz voltam, ezek természetes dolgok. Mindenütt kamerák figyeltek akkoriban, az kurva kemény helyzet. Két évig követtek, és filmezték az életemet. Ez sok kérdést felvet. Akkoriban nagyon dühös voltam. Most is dühös vagyok, de átalakult bennem ez az egész: most már én használom a haragomat, hogy jó dolgokat érjek el, és nem a haragom használ engem.
