Tudom, miben sántikálsz, jegyezte meg Sztupa, de nem tűnt úgy, hogy nagyon ellenére lenne a dolog, és akkor már meg is látták azt a kisebb csoportosulást (ha történetünk ma játszódna, Troché megeresztene egy viccet, kábé így: flashmob, vaz - de nem ma játszódik). Vasárnap volt, délután négy óra. Mire odaértek, az emberek már beözönlöttek a kávéházba, aminek a közepén ott áll a tulajdonos, decens öregúr, s terelgeti a vendégeket a kies sarkok, a még szabad asztalok felé - mintha tényleg a vendégeit fogadná. De hát tényleg a vendégeit fogadja. Sztupa kicsit reményvesztetten pillant körül, már minden hely foglaltnak látszik, de a tulaj máris navigálja őket egy asztal felé. Csinos, hosszú nyakú fiatal lány ül ott egyedül, az öreg hozzáhajol, mosolyognak, Troché csak annyit kap el a párbeszédből, hogy Danke sehr, Fräulein! Ők is mosolyognak, amikor leülnek szemben a lánnyal. De itt mindenki mosolyog, csak a két pincér közül az egyik nem, ő valami alacsony, koboldszerű figura, furcsa grimaszokkal, a másik egy ifjú Adonisz, csak hordják a buktákat, az Einspännereket, hoppá, ott egy Nussbeugel érkezik. Sztupa és Troché csak bámulnak ki az arcukból, noha nem először járnak itt, de nem tudnak betelni vele, belémerülnek ismét és ismét, úgy érzik, ők is ide tartoznak, hogy eggyé válnak a miliővel, a közösség tagjai. A tavalyi év végén (pár nappal Havel után) meghalt Hawelka. Leopold Hawelka, a kis cseh suszter fia, egyike azon nagyszerű férfiaknak és asszonyoknak, akiktől Bécs még ma is olyan, amilyennek álmodni szeretjük. A 101. (százegyedik) évét taposta.
Pénteken (6-án) nem lesz semmi a tévében, de akinek van Cinemaxa, hazaugorhat ebédre, mert 12.55-től lezúzzák a Hairt. Ugye, ismerik?
Szombaton sem jobb a helyzet, az m1-en lesz negyed kilenckor egy helyes kis Woody Allen-film, a Süti, nem süti. Az öt perccel korábban a Story4-en kezdődő Poirot-t (Az ijedt szemű lány) csak azért hozom szóba, mert a jövőben nem árt résen lenni, hisz az ember úgy van vele, hogy százszor látott már minden epizódot, de tény, ami tény: 2012-ben jönnek új részek (vagy mondjuk úgy, lesz idei évad is).
Vasárnap a heti tévénap, de volt már jobb is. Lesz egy ásatag franszia szkeccsfilm, khm, E. A. Poe történeteiből egy csomó sztárral, 1968-ból, a Különleges történetek az m1-en, 23.05-kor. Önmaga konkurenciájaként a nemzeti aladó, az m2 egy háromrészes brit krimibe csap: A tett helyszíne következik! Tíz után a két kereskedelmi főadó, a tv2 és az RTL Klub vetélkedése az Existenz - Az élet játékot, illetve A téglát sodorja elénk: híres emberek híres filmjei. Nyolckor volt Egerek és emberek az MGM-en Sinisszel és Malkovichcsal, de az sem jobb a többinél.
Hétfőn Martin Ritt-matiné 11.10-kor a tv2-n, a Micsoda házasság!, 1972-ből, Walter Matthauval.
Kedden még egy francia őskövület, a Magánélet, 1961-ből, ezúttal a Dunán, este fél tízkor. Tizenegytől pedig a Filmmúzeumon a Mechanikus narancs - lássuk meg, feleim, kiállta-e az idő próbáját! Volt fél hatkor West Side Story a Cinemaxon, s én megint a Puerto Ricó-iakkal voltam.
Szerdán azért sem kellene tévézni, mert a Dunán este fél kilenckor startoló négyrészes Emmát már láttuk. Minden Jane Austent láttunk már.
Csütörtökön Polip felügyelő is rendezésre adja fejét, 2005-ös filmje, a Bűnügyi regény afféle retrókísérlet, amiben a hetvenes évek olasz politikai krimijének próbál meg hangulatos emlékművet fabrikálni. Majdnem sikerül is neki. A tv2 matinéján egy nagy rendező ujjgyakorlata, A mondvacsinált hős. Éjjel (0.25) az m2-n pedig régi (1967-es) bolgár kedvencünk, a Lekötözött léggömb.
Szerintem tévézés helyett járjanak inkább kávéházba, ha a macska is odajár.
