„Olyan, mint a teniszezés” – Tom Hiddleston

  • Kriston László
  • 2014. április 17.

Film

Lokiként ő lett a fél világ kedvence a Thorból, de játszott már Woody Allennél vagy Spielbergnél is. Most Jarmusch vámpírfilmjében, a Halhatatlan szeretőkben látható. San Sebastián és Toronto filmfesztiváljain beszéltünk vele.

magyarnarancs.hu: Jarmusch halhatatlan hősöket ábrázol a maga sajátos hangvételével. Elgondolkodtál azon, hogy milyen lenne a halál nélküli lét?

Tom Hiddleston: Ahhoz, hogy az ember szeretni tudjon, el kell fogadnia, hogy elveszítheti azt, akit szeret. Élni annyi, mint szeretni. Ha pedig nem tudsz szeretni, akkor akár halott is lehetnél, mert az élet e nélkül semmit sem ér. Erről szól a történelem és a művészetek az idők kezdete óta. Azért ezek a vámpírok sem immúnisak a fizikai megsemmisülésre: a napfény kinyiffanthatja őket, nem?

magyarnarancs.hu: Képregénymozik hozták meg számodra a széles körű ismertséget. Nem olyan ez egy színésznek, mintha a játszótéri kardozós szerepjátékokhoz térne vissza?

false

TH: Eléggé csintalan humorérzékem van, ezért igazán élvezem, hogy ilyen mesebeli gonoszokat játszhatok. Ugyanakkor a képregényfilmeknek nem szabad túl sötétnek lenniük, különben a gyerekek nem tudják élvezni. Márpedig a cél az, hogy ők is bemenjenek a mozikba. Mielőtt belezúgtam Fellini, Rohmer, Buñuel munkáiba, én is a képregényszerű sztorikat bújtam. Supermanért és Indiana Jonesért voltam oda. Ennek is megvan a helye a kultúránkban.

Nekem óriási élmény, hogy egy Marvel-forgatásról szinte egyből Marokkóba repülhetek, hogy Jarmusch bűvöletében dolgozzak. Vagy hogy karácsony előtt egy nappal, a téli álomba szenderedő Londonban éppen ágyjelenetet forgathatok. Vagy kilenctől hajnali négyig egy torokrekedtető veszekedés eljátszásával tölthetem az éjszakát egy parkban. Az ilyen alkalmak miatt marad izgalmas a színészi pálya. A vágyam az, hogy éppúgy dolgozhassak szuperprodukciókban és művészfilmekben, mint Willem Dafoe vagy Ralph Fiennes. Az ilyen sokoldalú színészeket tartom a legtöbbre. A meló úgyis ugyanaz: hitelesnek lenni egy képzeletbeli kontextusban. És mindegy, hogy a partnerem a zöld háttér, amire majd számítógépes trükköket vetítenek, vagy egy hús-vér színész.

magyarnarancs.hu: Melodrámai szerepekben sem vallasz szégyent. Mennyire nehéz parancsszóra sírni?

TH: Pont azt élvezem a munkámban, hogy a filmbéli karakterek esendőségeit, gyengeségeit mutathatom meg.

magyarnarancs.hu: A való életben könnyen megerednek a könnyeid?

TH: Igen, főleg filmeken. És zenén. Meg akkor, ha embereket látok győzni.

magyarnarancs.hu: Akkor az olimpia nagy kedvenc lehet nálad.

TH: Bizony az. Amikor a húgom színésznőként mutatkozott be a West Enden, jól elsírtam magam a nézőtéren, olyan büszke voltam rá. A lelombozó szituációk érdekes módon nem ríkatnak meg. Akkor sírok, ha az emberek boldogok! Fura.

magyarnarancs.hu: Milyen volt Spielberggel dolgozni a Hadak útján készítésekor?

TH: Hogy milyen hatékonyan és gyorsan dolgozik, az egészen lenyűgöző. A film teljesen kész van a fejében, mielőtt elkezd forgatni. Ezért tudja olyan remekül mozgósítani a stáb összes részlegét. És kétszáz lovat! Mintha egy hadsereget vezetne. Az ebédszünetben és szombatonként bevonul a vágószobába, és már állítja össze a filmet. Ezen túlmenően a legalázatosabb, legnagylelkűbb rendező. Egészen meglepő az alázata a filmkészítés iránt. Időbe is telt, mire hozzászoktam. Amikor először találkoztunk, azzal kezdte: „Régen én is színész akartam lenni. De pocsék vagyok.”

magyarnarancs.hu: Színpadi és filmszínészként is bizonyítottál, melyik előadásmód áll közelebb hozzád?

Jarmuschnál, Tilda Swintonnal

Jarmuschnál, Tilda Swintonnal

 

TH: Vanessa Redgrave szerint él egy népszerű mítosz a fejekben, hogy a színész a színpadon tanulja meg a mesterségét, és ezt viszi tovább a kamera elé. Nála ez pont fordítva történt, többet tanult a kamera előtt, és a filmezés során elsajátított fogásokat tudta kamatoztatni a színpadon is. Persze, a színházat a nyelv vezeti. Az előadás az ideák és szavak elhangzásáról szól. A színészek a drámaíró benső dialektikájának különböző oldalait testesítik meg. Shakespeare-nél és Csehovnál gyorsan felveszed a fonalat. És mondod, mondod. Nincs helye a csendnek. A moziban arra kíváncsi a néző, mit gondolsz. Mi megy végbe a tekintetedben, milyen benső történések tükröződnek az arcodon. Akár szöveg nélkül. Itt mintha részletekbe menőbb lenne a színészi játék. Kenneth Branagh szerint a mozi a viselkedés médiuma, nem a színészkedésé. Mindig Michael Caine-t hozza fel példának, aki sosem játszik, csak viselkedik. És a kamera történetesen jelen van. Már-már dokumentarista módon rögzíti, amit csinál. Kenneth mindig azt mondogatta nekem a Thor forgatásán: „Kevesebbet csinálni, többet lenni.” Jó mantra.

magyarnarancs.hu: Nem száll inadba a bátorságod néha, amiért nálad sokkal tapasztaltabb színésznagyságokkal kerülsz össze?

TH: Legtöbbször úgy dolgozol együtt a színészkollégákkal, hogy előtte sosem találkoztatok. És valahogy mégis történik valami titokzatos dolog közöttünk... Az a bizonyos kémia. Sokat emlegetik ezt, de mi is valójában? Nem lehet definiálni. Köze van a bizalomhoz, a tisztelethez, és úgy érzem, a játékossághoz is. A filmbéli partnereiddel egymásra kell bíznotok magatokat, majd együtt elrugaszkodni. Az ilyesmit nem lehet tervezni. Kicsit olyan ez, mint a teniszezés. Abban sem tudod előre kigondolni a mozdulataidat. Mégis, ha a partnereddel jól passzoltok egymáshoz, pompásan megy a játék.

magyarnarancs.hu: Bő évtizedig tévéfilmekben voltál mellékszereplő. Aztán 2011-ben hirtelen bekerültél Woody Allen, Kenneth Branagh és Steven Spielberg filmjeibe. Mit kell ehhez csinálni? Vagy csak jó szerencse dolga?

TH: Ez is, az is. Jó ideje kopogtattam már az ajtókon, amióta 2005-ben kikerültem a londoni színművészetiről. Sok nagy film szereplőválogatásán vettem részt, és állandóan nemet mondtak. Nem maradt más, mint megrázni magam, lábra állni, és újra próbálkozni.

magyarnarancs.hu: Nem mindenki viseli jól a sorozatos elutasítást.

TH: Sok színész feladja, mert nem érzik képesnek magukat arra, hogy elviseljék. Miután újfent nem kaptál meg egy szerepet, amikor legközelebb beülsz a moziba, és látsz egy összecsapott alakítást, majd megpukkadsz a dühtől, amiért az a színész kapott egy lehetőséget, és nem használta ki rendesen. Mert természetesnek veszi, hogy módja van a megmutatkozásra, és már nem strapálja magát annyira. Amikor meghallgatásokon kilincseltem, a brit filmipar nem állt még készen arra, amit nyújthatnék. Ezért elszegődtem színházi produkciókba. A filmesek viszont éppen a színházba járnak új arcokat felfedezni. Megnéztek, és meglepődtek. „Ezt nem láttuk meg benned két évvel ezelőtt!” Máig kérdezem magamtól, miért fedeztek fel hirtelenjében a nagy rendezők? Spielberg nem látta a Thort. Terence Davies meg azt sem tudja, mi az!

Interjúnk Jim Jarmuschsal a Magyar Narancs április 17-i lapszámában olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.