Interjú

„Ön is protestáns?”

Léa Seydoux színész

Film

A franciák nemzetközi sztárja volt már Bond-girl, kék hajú melegikon és immár A feleségem története Lizzyjét is kipipálhatja. Zoomon beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Lizzy és Störr kapitány története azzal kezdődik, hogy a kapitány megfogadja: elveszi azt a nőt, aki először belép a kávéházba. Miért megy hozzá ilyen könnyedén Lizzy?

Léa Seydoux: Miért is ne? Mi másról álmodhattak akkoriban a nők, mint hogy jön egy férfi, és elveszi őket feleségül. Ugyanakkor Lizzy frivol nő, aki szabadságra vágyik. Küzdöttem ezzel az első, kávéházi jelenettel. Volt valami, amit nem értettem, miközben forgattuk. Van, hogy újra meg újra elolvasol egy jelenetet a forgatókönyvben, de csak nem tudod elképzelni. És épp Lizzy frivolitásával nem voltam igazán tisztában. Amikor forgattuk, nem értettem, most, hogy láttam a filmet, már értem. És ezt bánom. Jobb is lehettem volna. Frivolabb.

MN: A film nagy, szenvedélyes ágyjelenete nagyon más, mint amilyeneket például az Adéle életében láthattunk. Sokkal nagyobb például a távolság a testek és a kamera között…

LS: Szerintem nagyon szép ez a távolság.

MN: Ma már az ún. intimacy coordinator segíti a színészek munkáját egy-egy szexjelenet felvétele előtt.

LS: Nekem sosem volt szükségem erre. Semmi gondom azzal, amit a kamera előtt csinálnom kell, de az fontos, hogy a felvétel után visszanézzem a jelenetet a monitoron. Tudnom kell, mi és hogyan látszik, fontos, hogy én mondjam ki az utolsó szót, hogy mi és mennyi látszódjon a testemből.

MN: Bernardo Bertolucci azt mondta, hogy az Utolsó tangó Párizsban hírhedt szexjelenete előtt csak ő és Marlon Brando tudták, mi fog történni, Maria Schneidert nem avatták be.

LS: Ez úgy, ahogy van, szörnyű. Borzalmas. Egy ilyen helyzetben az ember megalázva érzi magát. Remélem, ez a hozzáállás meg fog változni, de abban az időben sokan így csinálták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.