Interjú

„Ön is protestáns?”

Léa Seydoux színész

Film

A franciák nemzetközi sztárja volt már Bond-girl, kék hajú melegikon és immár A feleségem története Lizzyjét is kipipálhatja. Zoomon beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Lizzy és Störr kapitány története azzal kezdődik, hogy a kapitány megfogadja: elveszi azt a nőt, aki először belép a kávéházba. Miért megy hozzá ilyen könnyedén Lizzy?

Léa Seydoux: Miért is ne? Mi másról álmodhattak akkoriban a nők, mint hogy jön egy férfi, és elveszi őket feleségül. Ugyanakkor Lizzy frivol nő, aki szabadságra vágyik. Küzdöttem ezzel az első, kávéházi jelenettel. Volt valami, amit nem értettem, miközben forgattuk. Van, hogy újra meg újra elolvasol egy jelenetet a forgatókönyvben, de csak nem tudod elképzelni. És épp Lizzy frivolitásával nem voltam igazán tisztában. Amikor forgattuk, nem értettem, most, hogy láttam a filmet, már értem. És ezt bánom. Jobb is lehettem volna. Frivolabb.

MN: A film nagy, szenvedélyes ágyjelenete nagyon más, mint amilyeneket például az Adéle életében láthattunk. Sokkal nagyobb például a távolság a testek és a kamera között…

LS: Szerintem nagyon szép ez a távolság.

MN: Ma már az ún. intimacy coordinator segíti a színészek munkáját egy-egy szexjelenet felvétele előtt.

LS: Nekem sosem volt szükségem erre. Semmi gondom azzal, amit a kamera előtt csinálnom kell, de az fontos, hogy a felvétel után visszanézzem a jelenetet a monitoron. Tudnom kell, mi és hogyan látszik, fontos, hogy én mondjam ki az utolsó szót, hogy mi és mennyi látszódjon a testemből.

MN: Bernardo Bertolucci azt mondta, hogy az Utolsó tangó Párizsban hírhedt szexjelenete előtt csak ő és Marlon Brando tudták, mi fog történni, Maria Schneidert nem avatták be.

LS: Ez úgy, ahogy van, szörnyű. Borzalmas. Egy ilyen helyzetben az ember megalázva érzi magát. Remélem, ez a hozzáállás meg fog változni, de abban az időben sokan így csinálták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”