Magyar Narancs: Lizzy és Störr kapitány története azzal kezdődik, hogy a kapitány megfogadja: elveszi azt a nőt, aki először belép a kávéházba. Miért megy hozzá ilyen könnyedén Lizzy?
Léa Seydoux: Miért is ne? Mi másról álmodhattak akkoriban a nők, mint hogy jön egy férfi, és elveszi őket feleségül. Ugyanakkor Lizzy frivol nő, aki szabadságra vágyik. Küzdöttem ezzel az első, kávéházi jelenettel. Volt valami, amit nem értettem, miközben forgattuk. Van, hogy újra meg újra elolvasol egy jelenetet a forgatókönyvben, de csak nem tudod elképzelni. És épp Lizzy frivolitásával nem voltam igazán tisztában. Amikor forgattuk, nem értettem, most, hogy láttam a filmet, már értem. És ezt bánom. Jobb is lehettem volna. Frivolabb.
MN: A film nagy, szenvedélyes ágyjelenete nagyon más, mint amilyeneket például az Adéle életében láthattunk. Sokkal nagyobb például a távolság a testek és a kamera között…
LS: Szerintem nagyon szép ez a távolság.
MN: Ma már az ún. intimacy coordinator segíti a színészek munkáját egy-egy szexjelenet felvétele előtt.
LS: Nekem sosem volt szükségem erre. Semmi gondom azzal, amit a kamera előtt csinálnom kell, de az fontos, hogy a felvétel után visszanézzem a jelenetet a monitoron. Tudnom kell, mi és hogyan látszik, fontos, hogy én mondjam ki az utolsó szót, hogy mi és mennyi látszódjon a testemből.
MN: Bernardo Bertolucci azt mondta, hogy az Utolsó tangó Párizsban hírhedt szexjelenete előtt csak ő és Marlon Brando tudták, mi fog történni, Maria Schneidert nem avatták be.
LS: Ez úgy, ahogy van, szörnyű. Borzalmas. Egy ilyen helyzetben az ember megalázva érzi magát. Remélem, ez a hozzáállás meg fog változni, de abban az időben sokan így csinálták.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
