Interjú

„Ön is protestáns?”

Léa Seydoux színész

Film

A franciák nemzetközi sztárja volt már Bond-girl, kék hajú melegikon és immár A feleségem története Lizzyjét is kipipálhatja. Zoomon beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Lizzy és Störr kapitány története azzal kezdődik, hogy a kapitány megfogadja: elveszi azt a nőt, aki először belép a kávéházba. Miért megy hozzá ilyen könnyedén Lizzy?

Léa Seydoux: Miért is ne? Mi másról álmodhattak akkoriban a nők, mint hogy jön egy férfi, és elveszi őket feleségül. Ugyanakkor Lizzy frivol nő, aki szabadságra vágyik. Küzdöttem ezzel az első, kávéházi jelenettel. Volt valami, amit nem értettem, miközben forgattuk. Van, hogy újra meg újra elolvasol egy jelenetet a forgatókönyvben, de csak nem tudod elképzelni. És épp Lizzy frivolitásával nem voltam igazán tisztában. Amikor forgattuk, nem értettem, most, hogy láttam a filmet, már értem. És ezt bánom. Jobb is lehettem volna. Frivolabb.

MN: A film nagy, szenvedélyes ágyjelenete nagyon más, mint amilyeneket például az Adéle életében láthattunk. Sokkal nagyobb például a távolság a testek és a kamera között…

LS: Szerintem nagyon szép ez a távolság.

MN: Ma már az ún. intimacy coordinator segíti a színészek munkáját egy-egy szexjelenet felvétele előtt.

LS: Nekem sosem volt szükségem erre. Semmi gondom azzal, amit a kamera előtt csinálnom kell, de az fontos, hogy a felvétel után visszanézzem a jelenetet a monitoron. Tudnom kell, mi és hogyan látszik, fontos, hogy én mondjam ki az utolsó szót, hogy mi és mennyi látszódjon a testemből.

MN: Bernardo Bertolucci azt mondta, hogy az Utolsó tangó Párizsban hírhedt szexjelenete előtt csak ő és Marlon Brando tudták, mi fog történni, Maria Schneidert nem avatták be.

LS: Ez úgy, ahogy van, szörnyű. Borzalmas. Egy ilyen helyzetben az ember megalázva érzi magát. Remélem, ez a hozzáállás meg fog változni, de abban az időben sokan így csinálták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.