A forgatókönyvet eredetileg Truffaut-nak írta állandó munkatársa, a rajta kívül Godard-nak, Rivette-nek, Resnais-nek, sőt az idős Rossellininek is dolgozó Jean Gruault. Film azonban nem valamelyik klasszikus mester, hanem egy színésznő, Valérie Donzelli kezében lett belőle, s nem is a könyv keletkezése idején, a szexualitás felszabadulását ünneplő hetvenes években, hanem napjainkban. Csak találgathatjuk, hogy a XVII. századi halálos bűnnek tekintett, s nyilvános kivégzésbe torkolló testvérszerelemből mit bontott volna ki Truffaut, aki még pályája leszálló ágában is érzékenyen és részvéttel tudta bemutatni a saját érzelmeinek kiszolgáltatott ember szenvedéseit. Donzelli azonban csak a külsőségeket érti. Filmje részben Truffaut-paródia (a stílus, a modorosságok, a tempó), részben dajkamese, agyonreflektált, a posztmodern elbeszélésmóddal kacérkodó, de annak szelleméből nem sokat értő, zavaros kalandfilm. Ugyanis egy lánykollégium 8-10 éves korosztályának hálótermében kibontakozó éjszakai mesemondás keretezné a történetet – ha időközben el nem vesztenénk az egész szituációt. Továbbá ad hoc anakronizmusok (fényképezőgép, autó, helikopter) biztosítanának kortársi szemszöget a kibontakozó drámának – ha nem lenne kivétel nélkül mind kívülről ráakasztott, hatásvadász gesztus. Emberi dráma helyett szenvelgést kapunk, s a zárlat fellengzős szimbolikája mintha valami spirituális tartalmat is bele akarna vetíteni ebbe az incesztusban az igaz és elpusztíthatatlan szerelmet (valószínűleg szándéka ellenére) dicsőítő filmbe.
Figyelmébe ajánljuk
Újabb amerikai esti talkshow húzhatja le a rolót Trump nyomására - most a Charlie Kirk-gyilkosság miatt
Jimmy Kimmel kritikusan beszélt Charlie Kirk meggyilkolásáról és arról, mindezt a Trump-féle MAGA- világ miként használja fel saját céljaira. Az ABC csatorna erre határozatlan időre elkaszálta Kimmel műsorát, ami az egyik legismertebb késő esti talkshow volt.
Nem csak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban
Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Egy új magyar regény, amelyben alig van valami magyar, ám annál több a sakk
Egy piszlicsárénak tűnő történet, ami pontosan megmutatja, hogyan halad az élet Magyarországon
A választási rendszer az első három legfontosabb közéleti téma egyike
„Sokan fekete-fehéren látják a felelősség kérdését az izraeli–palesztin konfliktusban”
