A forgatókönyvet eredetileg Truffaut-nak írta állandó munkatársa, a rajta kívül Godard-nak, Rivette-nek, Resnais-nek, sőt az idős Rossellininek is dolgozó Jean Gruault. Film azonban nem valamelyik klasszikus mester, hanem egy színésznő, Valérie Donzelli kezében lett belőle, s nem is a könyv keletkezése idején, a szexualitás felszabadulását ünneplő hetvenes években, hanem napjainkban. Csak találgathatjuk, hogy a XVII. századi halálos bűnnek tekintett, s nyilvános kivégzésbe torkolló testvérszerelemből mit bontott volna ki Truffaut, aki még pályája leszálló ágában is érzékenyen és részvéttel tudta bemutatni a saját érzelmeinek kiszolgáltatott ember szenvedéseit. Donzelli azonban csak a külsőségeket érti. Filmje részben Truffaut-paródia (a stílus, a modorosságok, a tempó), részben dajkamese, agyonreflektált, a posztmodern elbeszélésmóddal kacérkodó, de annak szelleméből nem sokat értő, zavaros kalandfilm. Ugyanis egy lánykollégium 8-10 éves korosztályának hálótermében kibontakozó éjszakai mesemondás keretezné a történetet – ha időközben el nem vesztenénk az egész szituációt. Továbbá ad hoc anakronizmusok (fényképezőgép, autó, helikopter) biztosítanának kortársi szemszöget a kibontakozó drámának – ha nem lenne kivétel nélkül mind kívülről ráakasztott, hatásvadász gesztus. Emberi dráma helyett szenvelgést kapunk, s a zárlat fellengzős szimbolikája mintha valami spirituális tartalmat is bele akarna vetíteni ebbe az incesztusban az igaz és elpusztíthatatlan szerelmet (valószínűleg szándéka ellenére) dicsőítő filmbe.
Figyelmébe ajánljuk
A számok csapdája - benyújtották a 2026-os költségvetési törvényt
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Robert F. Prevost személyében először választottak amerikai pápát
Mindent Gyurcsány sem bír ki
Nulladik fázis, avagy kimondani végre, hogy mi veszélyezteti a magyarok biztonságát
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Egy tanulságos kiállítás arról, hogyan hajlítják meg a múltat az oroszoknál és nálunk
Paul Auster új, magyarul megjelent kötetében az emberi kötődés törékenységéről mesél
