A forgatókönyvet eredetileg Truffaut-nak írta állandó munkatársa, a rajta kívül Godard-nak, Rivette-nek, Resnais-nek, sőt az idős Rossellininek is dolgozó Jean Gruault. Film azonban nem valamelyik klasszikus mester, hanem egy színésznő, Valérie Donzelli kezében lett belőle, s nem is a könyv keletkezése idején, a szexualitás felszabadulását ünneplő hetvenes években, hanem napjainkban. Csak találgathatjuk, hogy a XVII. századi halálos bűnnek tekintett, s nyilvános kivégzésbe torkolló testvérszerelemből mit bontott volna ki Truffaut, aki még pályája leszálló ágában is érzékenyen és részvéttel tudta bemutatni a saját érzelmeinek kiszolgáltatott ember szenvedéseit. Donzelli azonban csak a külsőségeket érti. Filmje részben Truffaut-paródia (a stílus, a modorosságok, a tempó), részben dajkamese, agyonreflektált, a posztmodern elbeszélésmóddal kacérkodó, de annak szelleméből nem sokat értő, zavaros kalandfilm. Ugyanis egy lánykollégium 8-10 éves korosztályának hálótermében kibontakozó éjszakai mesemondás keretezné a történetet – ha időközben el nem vesztenénk az egész szituációt. Továbbá ad hoc anakronizmusok (fényképezőgép, autó, helikopter) biztosítanának kortársi szemszöget a kibontakozó drámának – ha nem lenne kivétel nélkül mind kívülről ráakasztott, hatásvadász gesztus. Emberi dráma helyett szenvelgést kapunk, s a zárlat fellengzős szimbolikája mintha valami spirituális tartalmat is bele akarna vetíteni ebbe az incesztusban az igaz és elpusztíthatatlan szerelmet (valószínűleg szándéka ellenére) dicsőítő filmbe.
Figyelmébe ajánljuk
Izzadtak a jogászok, hogy Orbánék hogy ne járassák le a Tiszát közpénzből. De sikerült?
Soha nem látott hisztéria bontakozott ki a Fideszben, amiért a miniszterelnök-helyettestől megkérdezték, ki az a Zsolti bácsi. Ezzel párhuzamosan minden bizonyítékot nélkülöző hazugságkampányt folytat a kormány, közpénzmilliárdokból.
Régen látott válságot hoz Trump „belső háborúja” Amerikában
A bíróságok és a titkosszolgálat után a katonaságot is lábhoz parancsolná a Trump-kormányzat. A tábornokoknak tartott kínos eligazítás több volt erődemonstrációnál, és a hadsereg vezetőinek már most dönteniük kell, hagyják-e, hogy saját országuk polgárai ellen vezényeljék őket.
A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.