A forgatókönyvet eredetileg Truffaut-nak írta állandó munkatársa, a rajta kívül Godard-nak, Rivette-nek, Resnais-nek, sőt az idős Rossellininek is dolgozó Jean Gruault. Film azonban nem valamelyik klasszikus mester, hanem egy színésznő, Valérie Donzelli kezében lett belőle, s nem is a könyv keletkezése idején, a szexualitás felszabadulását ünneplő hetvenes években, hanem napjainkban. Csak találgathatjuk, hogy a XVII. századi halálos bűnnek tekintett, s nyilvános kivégzésbe torkolló testvérszerelemből mit bontott volna ki Truffaut, aki még pályája leszálló ágában is érzékenyen és részvéttel tudta bemutatni a saját érzelmeinek kiszolgáltatott ember szenvedéseit. Donzelli azonban csak a külsőségeket érti. Filmje részben Truffaut-paródia (a stílus, a modorosságok, a tempó), részben dajkamese, agyonreflektált, a posztmodern elbeszélésmóddal kacérkodó, de annak szelleméből nem sokat értő, zavaros kalandfilm. Ugyanis egy lánykollégium 8-10 éves korosztályának hálótermében kibontakozó éjszakai mesemondás keretezné a történetet – ha időközben el nem vesztenénk az egész szituációt. Továbbá ad hoc anakronizmusok (fényképezőgép, autó, helikopter) biztosítanának kortársi szemszöget a kibontakozó drámának – ha nem lenne kivétel nélkül mind kívülről ráakasztott, hatásvadász gesztus. Emberi dráma helyett szenvelgést kapunk, s a zárlat fellengzős szimbolikája mintha valami spirituális tartalmat is bele akarna vetíteni ebbe az incesztusban az igaz és elpusztíthatatlan szerelmet (valószínűleg szándéka ellenére) dicsőítő filmbe.
Figyelmébe ajánljuk
A mesterséges intelligencia a harcművészeti filmeket is elérte
Az AI segítségével támadnak fel Bruce Lee, Jackie Chan és Jet Li filmjei. Egy most bejelentett projekt azonban ennél is többet, a kínai filmkészítés új korszakát ígéri.
Nehéz eldönteni, hogy a korrupció vagy a hülyeség uralkodik inkább a FIFA-nál
Azt még érti az ember, miért éri meg diktatúráknak adni világversenyeket, de a jelenleg is futó klubvilágbajnokság már most akkora bukás, hogy még a lopást is nehéz belelátni.
Bettina Göring: „Már nem szégyellem az örökségemet, de a gyógyulás sosem ér véget”
Mit érthet meg egy tizenéves a „klánja” sötét múltjából? Le lehet-e tenni az évtizedekig cipelt családi örökség terhét? Hogyan segíthetik egymást a gyógyulásban az áldozatok és a gyilkosok leszármazottai? A náci katonai vezető, Hermann Göring unokahúgának könyvbemutatóján jártunk.
Gyömrő távozó polgármestere: Mondja más, hogy nincs pénz
Csőd szélére került Gyömrő, a polgármester pedig lemondott. Nem segítette a munkát a városi ellenzék esetenként ordenáré megnyilvánulása, de a lemondás valódi oka a teljes kilátástalanság.
Kiss László: „Karácsony Gergely és az ellenzéki polgármesterek voltak a fő célpont”
Óbuda DK-s polgármestere úgy véli, a bebörtönzésével le akarták mondatni, hogy aztán elháruljanak az akadályok a NER ártalmas bizniszei előtt a III. kerületben. Rákérdeztünk a túlárazott szerződésekre, de arra is, miért vonult vissza Gyurcsány Ferenc.
Az egészségügy színvonalával és az utak állapotával a legelégedetlenebbek a magyarok
A kutya mellett
A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.
Elvis gyémánt félkrajcárja
Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.
Saját magány
A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.
Az én bilincsei
A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.
Kihaltunk volna
Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.