Film

Pain & Gain

  • - kg -
  • 2013. szeptember 1.

Film

Van valami bosszantó abban, ha nem lehet egy gyors legyintéssel elintézni Michael Bayt és friss dolgozatát.

Ismerjük már minden trükkjét, napolaj-esztétikáját és strandbölcsességeit, s ha már így kiismertük, más dolgunk nincs is, mint dönteni: kellenek-e vagy sem az örökkön narancsos naplementék? Mert ha igen, akkor nincs mit reklamálni, és az embert keresgélni a golyóálló mellény mögött. A dealnek az nem volt része, hogy Bay egyszer csak közel megy a homo sapienshez, de ha már így esett, hát jó, nem is kezdődik olyan rosszul az amerikai álmot mogyorónyi aggyal és hatalmas bicepsszel hajszoló testépítők sztorija. Mark Wahlberg egy felpumpált balféket ad, Tony Shalhoub pedig egy nyeszlett újgazdagot, aki karra gyúr, s nem is sejti, hogy edzője fejében már kész a terv: elrabolni a konditermi ügyfelet. A szatíra és társadalomkritika szavak puszta leírása is tiszta blaszfémia Bayjel kapcsolatban, mégis valami ilyen ambícióval indul a film, úgy azonban nehéz, ha a rendező pont háromféle embert ismer: a bölcs fehéret (Ed Harris az, a nyomozó), a kigyúrt barmokat és túszukat, a kiállhatatlan zsidót. Shalhoubbal Bay az uborkát zabáló zsidó karikatúráját játszatja, Wahlberggel és társaival pedig csökött véglényeket. A sztori, mint az ki is van írva, színigaz, a túszejtőket halálra ítélték. Bay leheletfinom megközelítésében a tettesek "sötét, ostoba faszok", néhány poénra jó söpredékek - meglehet, igaza van, de róla is sokat elmond, hogy róluk készített akcióvígjátékot. Olyat, ami majd' minden szereplőjét (mínusz a nagy fehér) mélyen lenézi.

Az UIP-Duna Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.