Ismerjük már minden trükkjét, napolaj-esztétikáját és strandbölcsességeit, s ha már így kiismertük, más dolgunk nincs is, mint dönteni: kellenek-e vagy sem az örökkön narancsos naplementék? Mert ha igen, akkor nincs mit reklamálni, és az embert keresgélni a golyóálló mellény mögött. A dealnek az nem volt része, hogy Bay egyszer csak közel megy a homo sapienshez, de ha már így esett, hát jó, nem is kezdődik olyan rosszul az amerikai álmot mogyorónyi aggyal és hatalmas bicepsszel hajszoló testépítők sztorija. Mark Wahlberg egy felpumpált balféket ad, Tony Shalhoub pedig egy nyeszlett újgazdagot, aki karra gyúr, s nem is sejti, hogy edzője fejében már kész a terv: elrabolni a konditermi ügyfelet. A szatíra és társadalomkritika szavak puszta leírása is tiszta blaszfémia Bayjel kapcsolatban, mégis valami ilyen ambícióval indul a film, úgy azonban nehéz, ha a rendező pont háromféle embert ismer: a bölcs fehéret (Ed Harris az, a nyomozó), a kigyúrt barmokat és túszukat, a kiállhatatlan zsidót. Shalhoubbal Bay az uborkát zabáló zsidó karikatúráját játszatja, Wahlberggel és társaival pedig csökött véglényeket. A sztori, mint az ki is van írva, színigaz, a túszejtőket halálra ítélték. Bay leheletfinom megközelítésében a tettesek "sötét, ostoba faszok", néhány poénra jó söpredékek - meglehet, igaza van, de róla is sokat elmond, hogy róluk készített akcióvígjátékot. Olyat, ami majd' minden szereplőjét (mínusz a nagy fehér) mélyen lenézi.
Az UIP-Duna Film bemutatója
