Film

Pain & Gain

  • - kg -
  • 2013. szeptember 1.

Film

Van valami bosszantó abban, ha nem lehet egy gyors legyintéssel elintézni Michael Bayt és friss dolgozatát.

Ismerjük már minden trükkjét, napolaj-esztétikáját és strandbölcsességeit, s ha már így kiismertük, más dolgunk nincs is, mint dönteni: kellenek-e vagy sem az örökkön narancsos naplementék? Mert ha igen, akkor nincs mit reklamálni, és az embert keresgélni a golyóálló mellény mögött. A dealnek az nem volt része, hogy Bay egyszer csak közel megy a homo sapienshez, de ha már így esett, hát jó, nem is kezdődik olyan rosszul az amerikai álmot mogyorónyi aggyal és hatalmas bicepsszel hajszoló testépítők sztorija. Mark Wahlberg egy felpumpált balféket ad, Tony Shalhoub pedig egy nyeszlett újgazdagot, aki karra gyúr, s nem is sejti, hogy edzője fejében már kész a terv: elrabolni a konditermi ügyfelet. A szatíra és társadalomkritika szavak puszta leírása is tiszta blaszfémia Bayjel kapcsolatban, mégis valami ilyen ambícióval indul a film, úgy azonban nehéz, ha a rendező pont háromféle embert ismer: a bölcs fehéret (Ed Harris az, a nyomozó), a kigyúrt barmokat és túszukat, a kiállhatatlan zsidót. Shalhoubbal Bay az uborkát zabáló zsidó karikatúráját játszatja, Wahlberggel és társaival pedig csökött véglényeket. A sztori, mint az ki is van írva, színigaz, a túszejtőket halálra ítélték. Bay leheletfinom megközelítésében a tettesek "sötét, ostoba faszok", néhány poénra jó söpredékek - meglehet, igaza van, de róla is sokat elmond, hogy róluk készített akcióvígjátékot. Olyat, ami majd' minden szereplőjét (mínusz a nagy fehér) mélyen lenézi.

Az UIP-Duna Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.