tévésmaci

Páviánáriák III.

  • tévésmaci
  • 2023. november 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché az árokparton ücsörögve szemlélték a világ folyását, könnyű volt az élet.

Rágták a letépett gazszál végét, s nem csináltak semmit. Még kedves játékukat sem játszották, hogy az elhaladó személygépkocsik közül „ami alulról jön, az az enyém, ami fölülről, az a tiéd”. Legfeljebb azon gondolkodtak, hogy bedzsojnol-e Ómafa vagy sem, s ha igen, hoz-e nápolyit, mert szokott, bár különösebben ez sem izgatta fel őket. Jött viszont a dinnyés – fölülről. Látszott már a falu végén kibukkanva, hogy ez a szekér lomhább a többinél. Először csak valami ritmusosan ismétlődő óbégatás hallatszott, de aztán egyre tisztábban ki lehetett venni, dinnyét, dinnyét, szünet, szünet, szünet, dinnyét, dinnyét. Semmi „vegyenek” vagy ilyesmi. Ha egy házból kijött valaki, megállította a kocsis a leszegett fejű lovakat, a társa hátrakászálódott a szalmakupac alatt várakozó dinnyékhez, kihalászott egyet, lékeljem? Minek? Nem kell azt. Dehogynem, lékelje csak meg, a múltkori is olyan volt, mint a tök. Azt biztos nem tőlünk vette, mama. Ne vágjon rajta olyan nagyot, akkor nem lehet rendesen fölszelni. Más kívánsága, néném? Csak az öregasszonyok jöttek ki dinnyéért, ők is csak két-három házból, augusztus volt, meleg, a spaletták behajtva. Amikor odaért a kocsi, szinte rájuk ordított az ember, dinnyét, dinnyét. Meg is álltak a lovak, Sztupa először azt hitte, miattuk, ő aztán nem vesz dinnyét, annyi van a kert végiben, mint a szemét. Troché csak átnézett az embereken, s átlátva rajtuk észlelte, hogy Böröczéktől halad kifelé Rebi anya, bibircsókos vénség, tetőtől talpig feketében, helyenként meg apró mintás sötétszürkében, orráig húzva a fején a kendőt. Már az út túlsó oldaláról is csak az átkait szórta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.