„Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet” – Pierre Deladonchamps

  • Kriston László
  • 2014. március 5.

Film

Holnap kerül a mozikba az Idegen a tónál című francia erotikus thriller, melynek rendezőjét rangos díjjal tüntették ki Cannes-ban. A főszereplővel szexstrandokról, meleg pszichopatákról és meztelen szereplőválogatásról beszélgettünk.
false

magyarnarancs.hu: Hogyan castingolnak egy ilyen mozit? Erotikus dolgokat is elő kellett adni a szereplőválogatáson? Netán meztelenül?

Pierre Deladonchamps: Igen. A válogatási folyamat legvégén, amikor már majdnem biztosan ki volt választva a két főszereplő. Ez szolgált az utolsó próbatételként: képesek vagyunk meztelenül erotizálni? Hihetőnek tűnik, hogy párkapcsolatban vagyunk? Nem vagyunk zavarban emiatt?

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem voltatok.

PD: Nagyon fontos volt nekem, hogy megkapjam a szerepet. Elsőre kellett összehozni az intimitást.

magyarnarancs.hu: A forgatókönyv olvastán nem szállt inadba a bátorságod?

PD: Itt nem öncélú a meztelenség, mint sok más filmben, hanem a történet fontos része. Mégis zavaró volt elképzelnem, hogy egy férfival hempergek. Nem akartam magam csinálni a szexet. Úgy döntöttünk, két jelenethez dublőrt használunk: amikor egyikünk közelképben leszopja a másikat, és amikor én maszturbálok. Az összes többi jelenetben mi vagyunk láthatók, még ha időnként sziluettként is. Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet. De azért néha elég zavarba ejtő volt a szitu.

magyarnarancs.hu: Léteznek ilyen, melegek által látogatott nudista strandok, ahová a szex miatt jár a többség?

PD: Persze. Sok van belőlük, az ország minden táján. A forgatási helyszín közelében is volt egy. Vannak strandok, ahol hetero párok cserélgetik a feleségeiket. Olyan, mint egy swingerklub, csak a szabadban. A hetero németek is átjárnak hozzánk nudizni. Egész turizmusa van ennek. A kultúránk része.

magyarnarancs.hu: Most főszerepet kaptál, de gondolom, nehéz lehetett betörni az élvonalba egy olyan országban, ahol túlkínálat van jóképű fiúkból.

PD: Nancyban nőttem fel, huszonegy évesen beiratkoztam a párizsi színiakadémiára, de az elvégzése után alig kaptam lehetőséget. Szerintem azért választottak ki erre a szerepre, mert nem sokan ácsingóztak érte. Ki akar egy egész filmet végigmeztelenkedni? Most felfigyelt rám a szakma. Nem akarom, hogy skatulyázzanak, és azt sem, hogy legközelebb valami silány filmben lássanak. Nagyon megválogatom a második főszerepem.

magyarnarancs.hu: Miből éltél, amikor nem kaptál színészként munkát?

PD: Voltam könyvesbolti alkalmazott, könyvtáros, pincér és színházi rendezőasszisztens. Utóbbit élveztem a legjobban. Sokáig a szüleim is támogattak pénzzel, mert hittek benne, hogy egy nap sikeres leszek.

magyarnarancs.hu: A film a vonzalom és a veszélyérzet kapcsolatát vizsgálja. Te milyennek látod ezt?

PD: Van, aki részben azért zúg bele egy börtönviselt emberbe, aki emberölésért volt a sitten, mert felizgatja ennek a tudata. Olyan ez, mint a piros paprika. Megfűszerezi az ember életét. Mert az időnként elég unalmas tud lenni. Ezért egyenesen a farkas szájához megy, ahogy a francia szólás tartja.

magyarnarancs.hu: Hogyan fogadták a melegek a filmet Franciaországban?

PD: Voltak, akik úgy érezték, melegellenes a film, mert nem éppen hízelgő képet fest az életmódjukról. De hát a heterók is járnak nudista strandokra szexelni. Ráadásul a sztori a szerelemre koncentrál, ez nem színtiszta pornó. Másrészt attól még, hogy az egyik meleg karakter pszichopata a történetben, szó sincs róla, hogy a rendező azt mondaná, mindegyikük az! Nem kell minden melegnek feddhetetlen személynek lennie ahhoz, hogy a melegség mint szexuális irányultság elfogadható legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.