„Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet” – Pierre Deladonchamps

  • Kriston László
  • 2014. március 5.

Film

Holnap kerül a mozikba az Idegen a tónál című francia erotikus thriller, melynek rendezőjét rangos díjjal tüntették ki Cannes-ban. A főszereplővel szexstrandokról, meleg pszichopatákról és meztelen szereplőválogatásról beszélgettünk.
false

magyarnarancs.hu: Hogyan castingolnak egy ilyen mozit? Erotikus dolgokat is elő kellett adni a szereplőválogatáson? Netán meztelenül?

Pierre Deladonchamps: Igen. A válogatási folyamat legvégén, amikor már majdnem biztosan ki volt választva a két főszereplő. Ez szolgált az utolsó próbatételként: képesek vagyunk meztelenül erotizálni? Hihetőnek tűnik, hogy párkapcsolatban vagyunk? Nem vagyunk zavarban emiatt?

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem voltatok.

PD: Nagyon fontos volt nekem, hogy megkapjam a szerepet. Elsőre kellett összehozni az intimitást.

magyarnarancs.hu: A forgatókönyv olvastán nem szállt inadba a bátorságod?

PD: Itt nem öncélú a meztelenség, mint sok más filmben, hanem a történet fontos része. Mégis zavaró volt elképzelnem, hogy egy férfival hempergek. Nem akartam magam csinálni a szexet. Úgy döntöttünk, két jelenethez dublőrt használunk: amikor egyikünk közelképben leszopja a másikat, és amikor én maszturbálok. Az összes többi jelenetben mi vagyunk láthatók, még ha időnként sziluettként is. Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet. De azért néha elég zavarba ejtő volt a szitu.

magyarnarancs.hu: Léteznek ilyen, melegek által látogatott nudista strandok, ahová a szex miatt jár a többség?

PD: Persze. Sok van belőlük, az ország minden táján. A forgatási helyszín közelében is volt egy. Vannak strandok, ahol hetero párok cserélgetik a feleségeiket. Olyan, mint egy swingerklub, csak a szabadban. A hetero németek is átjárnak hozzánk nudizni. Egész turizmusa van ennek. A kultúránk része.

magyarnarancs.hu: Most főszerepet kaptál, de gondolom, nehéz lehetett betörni az élvonalba egy olyan országban, ahol túlkínálat van jóképű fiúkból.

PD: Nancyban nőttem fel, huszonegy évesen beiratkoztam a párizsi színiakadémiára, de az elvégzése után alig kaptam lehetőséget. Szerintem azért választottak ki erre a szerepre, mert nem sokan ácsingóztak érte. Ki akar egy egész filmet végigmeztelenkedni? Most felfigyelt rám a szakma. Nem akarom, hogy skatulyázzanak, és azt sem, hogy legközelebb valami silány filmben lássanak. Nagyon megválogatom a második főszerepem.

magyarnarancs.hu: Miből éltél, amikor nem kaptál színészként munkát?

PD: Voltam könyvesbolti alkalmazott, könyvtáros, pincér és színházi rendezőasszisztens. Utóbbit élveztem a legjobban. Sokáig a szüleim is támogattak pénzzel, mert hittek benne, hogy egy nap sikeres leszek.

magyarnarancs.hu: A film a vonzalom és a veszélyérzet kapcsolatát vizsgálja. Te milyennek látod ezt?

PD: Van, aki részben azért zúg bele egy börtönviselt emberbe, aki emberölésért volt a sitten, mert felizgatja ennek a tudata. Olyan ez, mint a piros paprika. Megfűszerezi az ember életét. Mert az időnként elég unalmas tud lenni. Ezért egyenesen a farkas szájához megy, ahogy a francia szólás tartja.

magyarnarancs.hu: Hogyan fogadták a melegek a filmet Franciaországban?

PD: Voltak, akik úgy érezték, melegellenes a film, mert nem éppen hízelgő képet fest az életmódjukról. De hát a heterók is járnak nudista strandokra szexelni. Ráadásul a sztori a szerelemre koncentrál, ez nem színtiszta pornó. Másrészt attól még, hogy az egyik meleg karakter pszichopata a történetben, szó sincs róla, hogy a rendező azt mondaná, mindegyikük az! Nem kell minden melegnek feddhetetlen személynek lennie ahhoz, hogy a melegség mint szexuális irányultság elfogadható legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.