„Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet” – Pierre Deladonchamps

  • Kriston László
  • 2014. március 5.

Film

Holnap kerül a mozikba az Idegen a tónál című francia erotikus thriller, melynek rendezőjét rangos díjjal tüntették ki Cannes-ban. A főszereplővel szexstrandokról, meleg pszichopatákról és meztelen szereplőválogatásról beszélgettünk.
false

magyarnarancs.hu: Hogyan castingolnak egy ilyen mozit? Erotikus dolgokat is elő kellett adni a szereplőválogatáson? Netán meztelenül?

Pierre Deladonchamps: Igen. A válogatási folyamat legvégén, amikor már majdnem biztosan ki volt választva a két főszereplő. Ez szolgált az utolsó próbatételként: képesek vagyunk meztelenül erotizálni? Hihetőnek tűnik, hogy párkapcsolatban vagyunk? Nem vagyunk zavarban emiatt?

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem voltatok.

PD: Nagyon fontos volt nekem, hogy megkapjam a szerepet. Elsőre kellett összehozni az intimitást.

magyarnarancs.hu: A forgatókönyv olvastán nem szállt inadba a bátorságod?

PD: Itt nem öncélú a meztelenség, mint sok más filmben, hanem a történet fontos része. Mégis zavaró volt elképzelnem, hogy egy férfival hempergek. Nem akartam magam csinálni a szexet. Úgy döntöttünk, két jelenethez dublőrt használunk: amikor egyikünk közelképben leszopja a másikat, és amikor én maszturbálok. Az összes többi jelenetben mi vagyunk láthatók, még ha időnként sziluettként is. Színészek vagyunk, szimuláljuk a szexet. De azért néha elég zavarba ejtő volt a szitu.

magyarnarancs.hu: Léteznek ilyen, melegek által látogatott nudista strandok, ahová a szex miatt jár a többség?

PD: Persze. Sok van belőlük, az ország minden táján. A forgatási helyszín közelében is volt egy. Vannak strandok, ahol hetero párok cserélgetik a feleségeiket. Olyan, mint egy swingerklub, csak a szabadban. A hetero németek is átjárnak hozzánk nudizni. Egész turizmusa van ennek. A kultúránk része.

magyarnarancs.hu: Most főszerepet kaptál, de gondolom, nehéz lehetett betörni az élvonalba egy olyan országban, ahol túlkínálat van jóképű fiúkból.

PD: Nancyban nőttem fel, huszonegy évesen beiratkoztam a párizsi színiakadémiára, de az elvégzése után alig kaptam lehetőséget. Szerintem azért választottak ki erre a szerepre, mert nem sokan ácsingóztak érte. Ki akar egy egész filmet végigmeztelenkedni? Most felfigyelt rám a szakma. Nem akarom, hogy skatulyázzanak, és azt sem, hogy legközelebb valami silány filmben lássanak. Nagyon megválogatom a második főszerepem.

magyarnarancs.hu: Miből éltél, amikor nem kaptál színészként munkát?

PD: Voltam könyvesbolti alkalmazott, könyvtáros, pincér és színházi rendezőasszisztens. Utóbbit élveztem a legjobban. Sokáig a szüleim is támogattak pénzzel, mert hittek benne, hogy egy nap sikeres leszek.

magyarnarancs.hu: A film a vonzalom és a veszélyérzet kapcsolatát vizsgálja. Te milyennek látod ezt?

PD: Van, aki részben azért zúg bele egy börtönviselt emberbe, aki emberölésért volt a sitten, mert felizgatja ennek a tudata. Olyan ez, mint a piros paprika. Megfűszerezi az ember életét. Mert az időnként elég unalmas tud lenni. Ezért egyenesen a farkas szájához megy, ahogy a francia szólás tartja.

magyarnarancs.hu: Hogyan fogadták a melegek a filmet Franciaországban?

PD: Voltak, akik úgy érezték, melegellenes a film, mert nem éppen hízelgő képet fest az életmódjukról. De hát a heterók is járnak nudista strandokra szexelni. Ráadásul a sztori a szerelemre koncentrál, ez nem színtiszta pornó. Másrészt attól még, hogy az egyik meleg karakter pszichopata a történetben, szó sincs róla, hogy a rendező azt mondaná, mindegyikük az! Nem kell minden melegnek feddhetetlen személynek lennie ahhoz, hogy a melegség mint szexuális irányultság elfogadható legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.