"Ez egy véglény" - Szabó Simon színész

Film

Mozikban az új magyar vígjáték, a Megdönteni Hajnal Tímeát - ennek apropóján az egyik főszereplővel, a rendezőként is ismert Szabó Simonnal beszélgettünk.

Magyar Narancs: A kiművelt, konszolidált értelmiségi figurák mintha elkerültek volna eddig...

Szabó Simon: Azt akarod mondani, hogy csupa bunkót játszom?

MN: Azt.

SZS: Oké, rendben, végül is így van. Azon gondolkozom, volt-e egyáltalán olyan felkérés, amikor a léc egy kicsit feljebb volt, mint szokott. Egyszer volt olyan, hogy egy viszonylag normálisabb rendőrt kellett volna eljátszanom, de annyira nem éreztem jól magam benne, hogy a későbbiekben én magam sem erőltettem ezt a vonalat. Normális embert játszani - ez nem az én világom. Szeretem a bunkó figurákat, mert borzalmasan nagy szabadságot adnak. Gyakorlatilag azt csinálhatok, amit akarok.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Azt mondják a rendezők, hogy gyere, Simon, hozd a bunkót, tudod, azt, amit olyan jól szoktál hozni?

SZS: Azt szokták mondani, hogy legyél egy kicsit olyan, mint önmagad, de azért látszódjon, hogy beleolvastál a forgatókönyvbe.

MN: A Megdönteni Hajnal Tímeát forgatókönyvébe beleolvastál?

SZS: Az utolsó betűig elolvastam. Nehezemre is esett ez a figura egy kicsit, mert karikíroznom kellett. Nem úgy volt, mint a Zuhanórepülésben, a Moszkva térben vagy a Papírrepülőkben, ahol csak úgy pacekból nyomtam. Ez a mostani megközelítés inkább a színházhoz áll közel. A Cserenadrágban, ami a Kamrában megy, egy olyan orosz rendőrt játszom, aki egy kicsit félnótás. Arra is rá kellett játszanom, és erre a mostani bunkóra is. Ez egy véglény. A paródia határáig kellett tolnom ezt a figurát.

MN: Aki Coelhótól megihletve készít pornófilmeket. Neked a műfaj - nem Coelho, hanem a pornó - bejön?

SZS: Akkor volt érdekes nekünk a pornó, amikor VHS-en terjedt, és még kicsik voltunk. Mindenféle filmet beszereztünk. A teljesség igénye nélkül, de John Holmes és Dolly Buster ugyanúgy szerepelt bennük, mint egy angolna.

MN: És pornót forgatni?

SZS: Eszembe jutott. Nem szereplőként, olyan állóképességem nincsen, de rendezőként el tudtam volna képzelni magam. Az ötlet akkor jött, amikor már javában filmeztem, már voltak kisfilmjeim. Elmerengtem azon, mi az, ami hiányzik a pornóból, és mi az, amit a jól nevelt játékfilmesek nem mernek bevállalni. Arra jutottam, hogy a pornóból a film, a filmből a valóságos szex hiányzik. Egy olyan drámát képzeltem el, amiben a fiatal, alig huszonéves főszereplők élete bonyolódik, realisztikus szexjelenetekkel.

MN: Ez mostanában, lásd Adéle élete, egy legitim művészfilmes vonal...

SZS: Igen, ez most indult be, mindenki azon rugózik, hogy milyen nagy szám már, amit például Lars von Trier A nimfomániásban mutat. Miért lenne olyan nagy szám élesben mutatni egy szeretkezést?

MN: Miért nem vitted tovább az ötletet?

SZS: Annyira nem érdekelt. Jobban érdekelt a történetmesélés, mint a szex. Azt se tudom, mekkora igény lenne most egy ilyen filmre.

MN: Visszatérve a bunkókra: szerinted mennyi van még ebben a figurában?

SZS: Tízévente egy, nekem ennyi még belefér. Ha holnap felhívnának, hogy lenne egy sorozat, ahol ugyanezt kell csinálni, azért elgondolkodnék egy kicsit. Vigyázni kell, ne legyen ebből a csávóból sok a népnek! Ha tízévente lemegyek bunkóba, és egy kicsit mindig másként, az elmegy szerintem. Amit most játszom, az felerészt én vagyok, felerészt paródia. Már a kinézettel is szórakozni kellett. Volt szakáll, bajusz, tréningnadrág, befont tincs - nem saját, hegesztett -, és volt lánc meg fülbevaló. Láncokat sem hordtam soha - na jó, talán csak egyszer: valami buddhista rézdarabot.

MN: Mire föl lógott egy buddhista rézdarab a nyakadban?

SZS: Kacérkodtam az Ole Nydhal-féle buddhista vonallal, el-eljártam az előadásokra, sőt, már menedéket is vettem a Buddhában. Baromi jól hangzó nevem volt, sőt rögtön kettő is: a "jószerencse-védelmező" meg a "Buddha-tulajdonságok óceánja". De nem tartott sokáig. Nem a buddhizmusból ábrándultam ki, hanem abból a gondolatból, hogy én most ezt értelmesen tudnám gyakorolni. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem egy-egy színházi előadás felért egy elvonulással.

MN: Ha nem romantikus vígjátékban szerepelsz, miből élsz?

SZS: Reklámfilm-készítésből. És írok egy forgatókönyvet. Kaptam egy felkérést a Magyar Nemzeti Filmalaptól egy forgatókönyv fejlesztésére. Én és Nagypál Orsi írjuk közösen.

MN: A Papírrepülők idején még azt mondtad, nem nagyon tudsz forgatókönyvet írni. Ez változott?

SZS: Valamennyit biztos, mert voltam közben egy elég nagy nemzetközi forgatókönyvírói workshopon.

MN: Amikor se film nem volt, se reklám, se workshop, nem fordult meg a fejedben, hogy lelépsz?

SZS: Az országból? Komoly szándékom egyszer volt csak, hogy elmegyek valami halászhajóra melózni. Elég későn jött az ötlet, a derekam se bírná. Ha halász nem is, madarász még lehetek. Vagy filmes.

Megdönteni Hajnal Tímeát

Íme egy profin összerakott, működőképes magyar közönségfilm. A gyakorlatilag negyed százada tartó ez irányú honi próbálkozásokból eddig annyit sikerült leszűrnünk, hogy elég nehéz feladat egy ilyen jószágot összehozni (hasonlóak a tapasztalataink a nemzetközi színtéren is, tán csak az izzadságszag enyhébb máshol, meglehet, ez is csak érzékcsalódás).

Mindegy, Tímeáéknak sikerült kiküszöbölniük a magyar vidámfilmekre sokszor jellemző hibák jó részét: egy-két szituációtól eltekintve jók a párbeszédek (és ezeket általában a színészek dikciója sem rontja el), szokatlanul igényes a fényképezés, és ami apróságnak tűnik, ám nagyban növeli az élvezeti értéket: a filmben játszott számok is kiválóak. Nagy figyelmet fordítottak a mellékszereplők összeválogatására is: telitalálat az undorítóan beszédes nevű Bögöcs szerepében Szabó Simon (formabontó és sok poénra alkalmat adó ötlet volt rábízni a narrátorszerepet), és van egy szerethető béta-pár is (Jordán Adél és Lengyel Tamás), akikért tényleg lehet izgulni. Herczeg Attila rendező azt igyekszik tudtunkra adni (tán afféle szolgálati közlemény vagy használati utasítás gyanánt), hogy a rom-kom műfaj nem immanensen blőd (bár lapos pillanatok itt is akadnak), sőt némi önreflexióval könynyedén oldhatók a kötelezően giccsközeli és kiszámítható fordulatai is.

A film megtartja a romkom szerkezetet, s rendeltetésszerűen működtet egy műfaji készletet: vannak tipikus, de szerethető figurái, kiszámítható, de jó ritmusban érkező fordulatai, és a műfajból adódó, de működőképes poénjai.

Bacsadi Zsófia

Forgalmazza az InterCom


 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.