A recept egyszerű: vegyünk egy húszas évei végén járó szőke szinglit, aki az elköteleződésnél csak attól retteg jobban, ha a terapeutája nyaralni megy. Mivel ez a szörnyű eset hamar be is következik, hősünknek nem akad jobb dolga a manhattani nyárban, mint barátnőjével önsegítő terápiás csoportot szervezni. Így a történethez hozzáadhatunk még néhány önmagával küzdő mellékszereplőt is, például a kapcsolatfüggő naivát, a párjára kevés időt fordító üzletembert, a szerencsétlen elváltat, a szexközpontú ficsúrt, a történetükből profitálni akaró írónőt és még sorolhatnánk. Mindezt még locsoljuk le egy kis romantikus mázzal, s tekerjük meg a szálakat, hogy a végén a csoport nagy része egymásra találjon és legyőzze félelmeit!
Tamara Tunie filmje akár jól is elsülhetne, hiszen az alapötlet éppen adna némi lehetőséget arra, hogy hozzáértők egy igazán mókás vígjátékot kerekíthessenek belőle, de jól megrajzolt figurák, igazi problémák és ügyesen szálazott konfliktusok helyett most csupán gyenge sablonokra futja. Amolyan színfoltnak a film elején két mondatra feltűnő Whoopy Goldberget említhetjük, és nagy jóindulattal a férfi főszerepet játszó Justin Kirköt, akin néha elmosolyodhatunk.
E szerencsétlen filmen nem segítenek a vad akciófilmeket idéző gyors svenkek és furcsa vágások sem, bár ha másra nem, legalább ezekre felkaphatja a fejét olykor a néző. A Pótterápia összességében könnyed, ám sokadik kategóriás romkom, ami ha nagyon muszáj, egyszer fogyasztható. De ha akad más nyáresti programunk, inkább válasszuk azt.
Forgalmazza a Gamma Home Entertainment
