Groó Diana műfaji kísérletezéstől sem idegenkedő, már-már fikciót idézően kreatív, mégis mindenekelőtt rekonstrukciós szándékoktól vezérelt dokumentációja egy különleges női sorsot mutat meg a 20. század eleji Berlin ugyancsak szerfelett izgalmas kulisszái között. Az illusztráció látványosan pazar (kis túlzással: pazarlóan látványos): korabeli archív és amatőr felvételeket, fotótörténeti dokumentumokat látunk, amelyek viszont teljesen új s helyenként váratlan képi környezetben, megsokszorozott dramaturgiai funkciók terheit viselve jelennek meg. Ugyanakkor nemcsak a mozgóképes forma változatossága teszi korszerűvé a filmet, s oly maivá az élményt, de a "hangszerelés" is. Az eredeti némafilmfelvételek "megzenésítve", különböző zaj- és zörejeffektekkel turbósítva kelnek önálló életre oly módon, hogy közben az összhatást is inkább erősítik, mint bontják - kép: Mógor Ági, hang: Bőhm Dániel.
A filmet a többéves kutatómunka mellett elsősorban egy monográfia és néhány visszaemlékezés, levelek és a korabeli sajtó vonatkozó híradásai alapozzák meg, s ami eztán jön, az már tényleg művészet. Érzékeny portré a világ első, a hitleri időkben felszentelt rabbinőjéről.
Regináról csupán egyetlen fotó maradt fenn, mégis e gazdag fekete-fehér képi világban végül ismerőjévé és értőjévé válunk e nő különleges, de gyakorlatilag pontról pontra kottázható életének a berlini gyermekkor meghatározó éveitől a theresienstadti, majd auschwitzi végpontig.
