Film – Verzió 2013

Regina

Film

Regina Jonas rabbi, élt: 1902-1944. Túlzás nélkül egy hősnő, aki úgy vonult be a történelembe, hogy a létezéséről is csak kevesen tudtak.

Groó Diana műfaji kísérletezéstől sem idegenkedő, már-már fikciót idézően kreatív, mégis mindenekelőtt rekonstrukciós szándékoktól vezérelt dokumentációja egy különleges női sorsot mutat meg a 20. század eleji Berlin ugyancsak szerfelett izgalmas kulisszái között. Az illusztráció látványosan pazar (kis túlzással: pazarlóan látványos): korabeli archív és amatőr felvételeket, fotótörténeti dokumentumokat látunk, amelyek viszont teljesen új s helyenként váratlan képi környezetben, megsokszorozott dramaturgiai funkciók terheit viselve jelennek meg. Ugyanakkor nemcsak a mozgóképes forma változatossága teszi korszerűvé a filmet, s oly maivá az élményt, de a "hangszerelés" is. Az eredeti némafilmfelvételek "megzenésítve", különböző zaj- és zörejeffektekkel turbósítva kelnek önálló életre oly módon, hogy közben az összhatást is inkább erősítik, mint bontják - kép: Mógor Ági, hang: Bőhm Dániel.

A filmet a többéves kutatómunka mellett elsősorban egy monográfia és néhány visszaemlékezés, levelek és a korabeli sajtó vonatkozó híradásai alapozzák meg, s ami eztán jön, az már tényleg művészet. Érzékeny portré a világ első, a hitleri időkben felszentelt rabbinőjéről.

Regináról csupán egyetlen fotó maradt fenn, mégis e gazdag fekete-fehér képi világban végül ismerőjévé és értőjévé válunk e nő különleges, de gyakorlatilag pontról pontra kottázható életének a berlini gyermekkor meghatározó éveitől a theresienstadti, majd auschwitzi végpontig.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.