Amikor Sztupa és Troché nekivágott a hegycsúcsnak, az út könnyűnek látszott. Felszállnak a buszra, az elviszi őket a hegy lábához, aztán onnan uzsgyi, fölfelé, ezerrel (tudtak olyan járatot is, ami majdnem a csúcsig vitte volna őket, de nem az szerepelt a tervükben). A nehézségek azzal kezdődtek, hogy nem találták a buszmegállót, pontosabban a viszonylat indulási helyét. Favilla eredetileg talán pofás kisváros volt, közel a hegy lábához, de akkor éppen sztrájkolhattak a szemetesek, mert az utcákon hegyekben állt a háztartási hulladék, s penetráns bűz terjengett, bármerre mentek - az ember hajlamos úgy gondolni, hogy ilyesmi csak Nápolyban és a tévéhíradókban fordulhat elő, de amerre ő jár, sohasem. Márpedig Favillában első blikkre már hetek óta nem dolgoztak a kukások. Dzsuvahegyek és bűz. Az elején, amikor még nem szegte kedvüket a reménytelen keresgélés, Troché megkérdezte, élhet-e egy félig, de csak félig műsoron kívüli felvetéssel. Sztupa sem volt türelmetlen még, bár egy francia király gőgjével bólintott rá a kérdésre, s tán még azt is mondta: nem bánom, legyen. Troché kihasználta a könnyen jött lehetőséget, konkrétan e szavakkal: hát, azt tudod-é, kis fraternitész barátom, hogy honnan ered az a szép kuka szavunk? Sztupa vállat vont, s egy nehezen leírható grimasszal (kicsit sértett, kicsit nagyképű, szóval olyan volt, amilyet akkor vág az ember, ha nem tud valamit, pedig fene nagy arca lenne, ha tudná) kibökte: nem tudom, biztos turkálta valaki. Nem, nem várjál, a törpék, amikor bedőlt a bányabiznisz, hosszan tanakodtak, hogy mivel kéne foglalkozniuk, Hapci felvetette a prostitúciót, de lehurrogták, hogy az a Tattaglia családé. Sok hülye ötlet után végül Kuka bökte ki a tutit, gyűjtsünk szmöttyöt. Troché csak mosolygott, s annyit mondott, hogyha most nem Favillában lennénk, hanem Augsburgban, másként beszélnél. Hja, kérem, Augsburgban mi sem tévéznénk. De itt?
Pénteken (16-án) a Cinemax este nyolckor egy Ken Follett-adaptációt (Tű a szénakazalban) melegít fel a nyolcvanas évek elejéről, melyben Donald Sutherland a gátlástalan német kém, sok szerfelett színes kép van a filmben, és a kor mozimércéje szerinti erőszak. Én persze már délután háromkor megnéztem megint a Mortadellát a Filmmúzeumon, hogy tudjam, sikerült-e Sophia Lorennek becsempésznie a nevezett húskészítményt Amerikába. Vajon nitrites pácsóban készült már 1971-ben is a felvágott? Éjjel fél kettőkor a film+-n Wonderful Days (dél-koreai animációs film, 2003-ból).
Szombaton este tíz előtt a ViaSat3 adja a Taxisofőrt, a világ rengeteg túlértékelt filmjeinek egyik díszpéldányát. Robert De Niro állítólag hónapokig taxizott előtte, hogy teljes átéléssel játszhassa el Travis Bickle szerepét. Well, én úgy képzelem ezt a taxizást, hogy reggel kiállt a taxi, s elvitte Bobbyt a sztűdióba, aztán este meg valami bárba.
Vasárnap menjenek vásárolni, ott lesz mindenki. Aki túléli, megnézheti este fél tízkor a Prizma tévén a Kontrollt. Szerintem nincs is olyan, hogy Prizma tévé, biztos Plazma tévére gondoltak.
Hétfőn a végtelenített Bergman-sorozat a Cinemaxon este kilenckor a Szégyennel kecsegtet - én még riszálok. Ellenben nyolckor kezdődik az MGM-en a Fegyverek órája. Ha jól emlékszem, John Sturges - az O. K. Corallnál esett mészárlást tárgyazó - westernjére, akkor ez az, amiben Wyatt Earp és Doc Holliday két büdös disznó.
Kedden délután háromkor a Filmmúzeumon egy fekete-fehér Julius Caesar, 1953-ból.
Szerdán semmi.
Csütörtökön sincs semmi különös, csak a Dunán 21.30-kor adott 1949-es Lúdas Matyi. Azt nemrégiben szépen felújították, s különben is, az egyik legjobb magyar film. Ja, és ott van még a Cinemaxon ugyancsak végtelenítve nyomott Satyricon is rögtön utána, fél éjfél tájt.
Pénteken ebédre még lesz a Filmmúzeumon A canterwille-i kísértet szokásos, 1986-os kiszerelése, de aztán menthetetlenül nyakunkban a karácsony, amiről - de ez maradjon köztünk - azt hallottam, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt be akarja tiltani alatta a tévézést. Sze'ntem igazuk van?
