Film

Géppisztolyos prédikátor

  • - kg -
  • 2012. január 14.

Film

Az égető kérdésre, hogy kicsoda Sam Childers, először Sam Childers adott választ: Another Man's War című memoárjában biztosan hitelesen le van írva, hogy miként lett az egykori drogos, anyaszomorító bikerből az Urat a szívébe fogadó férfiú, aki később Szudánba tette át székhelyét, hogy ott fegyverrel és malteroskanállal a kézben mentse a polgárháborús dúlásban árván maradt és katonasorba kényszerített gyermekeket.

Ennyit a filmváltozat is felmond, aki innentől Sam Childers kiléte után érdeklődik, irányítsuk bátran Marc Forster filmjéhez. Íme, Sam Childers szögekkel kivert, veretes névjegye, a főhős főbb elérhetőségeivel és foglalkozásaival. Ha valakire illik a gyűlöletes műszó, a "hollywoodi kismester", akkor az Forster maga; életszagú, gondolatoktól mentes, lendületes képsorain példásan sárgul a junkie-k és az amerikai munkásosztály rossz fogazata (persze csak a sztároktól lefelé), a sár közelebbről nézve is sárnak tűnik, a veríték meg verítéknek, az afrikai epizódokban pedig füstöl a pokol és sok az afrikai.


 

Gyengébb években ennyivel is be lehet kerülni a legjobb filmek 5-ről 10-re emelt Oscar-jelölt mezőnyébe, de nem árt azért Ralph Fiennes és az ő európaiasan kifinomult géppisztoly-érzékenysége. Ami Fiennesszal sima ügy, az Gerard Butlerrel határeset: a skótok reménysége úgy emelkedik ki az afrikai árvák sűrűjéből, mintha egy jótékonysági árverésen járna, ahol a főnyeremény egy vacsora a híres filmszínésszel. Adekvát megjelenés ez egy olyan filmben, melyben Lionel Richie bármikor rákezdhetne a We Are the Worldre.

A Fórum Hungary bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.