Film

Géppisztolyos prédikátor

  • - kg -
  • 2012. január 14.

Film

Az égető kérdésre, hogy kicsoda Sam Childers, először Sam Childers adott választ: Another Man's War című memoárjában biztosan hitelesen le van írva, hogy miként lett az egykori drogos, anyaszomorító bikerből az Urat a szívébe fogadó férfiú, aki később Szudánba tette át székhelyét, hogy ott fegyverrel és malteroskanállal a kézben mentse a polgárháborús dúlásban árván maradt és katonasorba kényszerített gyermekeket.

Ennyit a filmváltozat is felmond, aki innentől Sam Childers kiléte után érdeklődik, irányítsuk bátran Marc Forster filmjéhez. Íme, Sam Childers szögekkel kivert, veretes névjegye, a főhős főbb elérhetőségeivel és foglalkozásaival. Ha valakire illik a gyűlöletes műszó, a "hollywoodi kismester", akkor az Forster maga; életszagú, gondolatoktól mentes, lendületes képsorain példásan sárgul a junkie-k és az amerikai munkásosztály rossz fogazata (persze csak a sztároktól lefelé), a sár közelebbről nézve is sárnak tűnik, a veríték meg verítéknek, az afrikai epizódokban pedig füstöl a pokol és sok az afrikai.


 

Gyengébb években ennyivel is be lehet kerülni a legjobb filmek 5-ről 10-re emelt Oscar-jelölt mezőnyébe, de nem árt azért Ralph Fiennes és az ő európaiasan kifinomult géppisztoly-érzékenysége. Ami Fiennesszal sima ügy, az Gerard Butlerrel határeset: a skótok reménysége úgy emelkedik ki az afrikai árvák sűrűjéből, mintha egy jótékonysági árverésen járna, ahol a főnyeremény egy vacsora a híres filmszínésszel. Adekvát megjelenés ez egy olyan filmben, melyben Lionel Richie bármikor rákezdhetne a We Are the Worldre.

A Fórum Hungary bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)