Próbálgatják ezt a laza vicces tónust, próbálgatják, de csak nem megy nekik; szerencse, hogy még idejében jön a fordulópont, ott körülbelül, amikor Ryan Reynolds (tök olyan, mint a Gosling, csak eggyel kevesebb nézése van) előtt nem a mennyek országa, hanem egy túlvilági rendőrőrs kicsit sem vicces, futurisztikusan retró belvilága nyílik meg. És itt, amikor a frissen halott bostoni zsarut összepárosítják a régóta halott vadnyugati erővel, és Jeff Bridges is színre lép, mint A félszeműben alakított szerepének poénra vett mása, itt végre, huss! Elillan az összehasonlítási kényszer a Men in Blackkel, és kezdetét veszi a perverz élvezet, mely csakis akkor veszi elő az embert, ha egy filmben semmi, de tényleg semmi sem úgy alakul, ahogy azt a készítők eltervezték. Csak rontaná az élvezetet, ha egy poén netán működni kezdene, vagy ritmusra járna akár egyetlenegy akciójelenet is - ez végképp betenne az élvezetnek, ez esetben valóban jöhetne a méricskélés, hogy ez most mennyiben jobb-rosszabb a Men in Blacknél. Szerencsére semmi ilyen nem történik: Jeff Bridges morog, ahogy csak ő tud, de sosincs szinkronban senkivel, se díszlettel, se emberrel, mellette meg ott poroszkál Reynolds, aki viszont inkább díszlet, mint ember - egy film, amiben ennyire semmi sem működik, kész művészet.
Az UIP-Duna Film bemutatója
