tévésmaci

Rókák és pipacsok

  • tévésmaci
  • 2023. november 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché az Országos Pecsételő és Iktató Vállalatnál dolgoztak, az ablak volt a mindenük.

Ahogyan ott beesett a fény. Sztupa úgy tartotta, a világon sehol nem esik be pont így. Eshet szebben, fényesebben, jobb szögben, bárhogy, de pont így sehol, s így magunkat is megláthatjuk benne, csak reánk vetül így, a mi árnyékunkat rajzolja ilyen szépre, ahogy görnyedünk az asztal fölé, és pecsételünk, illetve iktatunk. Te mit csinálsz ma, kérdezte Trochétól. Iktatok. Az jó, én pecsételek. Az is jó, hagyta helyben Troché, és iktatott tovább. Nem úgy nézett ki, mint aki bánja, de nem is úgy, mintha élvezné, egyszerűen koncentrált és iktatott. Ebben semmi eltérés nem volt közöttük, Sztupa ugyanígy pecsételt. Különben minden barna volt. Barna volt a munkaköpeny, amelyet viseltek, barna volt az asztal előttük, barnák a székek, a szekrények a falnál, a galéria korlátja, a lépcső, ami felvitt a galériára, az odafenn dolgozók is barna köpenyt viseltek, s hát még a félig behajtott ablaktáblák is barnára voltak mázolva. Az asztalok közti kis folyosócskán barna szőnyeg futott. A következő dolgok nem voltak barnák: Sztupa köpenyének a felső zsebe feletti kicsiny kék csíkok, amelyek attól keletkeztek, hogy Sztupa hajlamos volt időnként kikapcsolás nélkül visszahelyezni ide a golyóstollát – Pax volt, nem bírta túl sokáig a betét, hamar elkezdett pacát hagyni. Tehát nemcsak kék csíkok voltak ott, hanem kék pöttyök is, folyó, folyó, tavacska. Sárga volt a rézkilincs az ajtón, de Sztupa helyéről azt pont nem lehetett látni. S a fal, igen, a fal az olajzöld volt, úgy vállmagasságig, aztán jött egy csík, lehet, hogy régen piros volt vagy bordó, de már teljesen bebarnult. Aztán fölötte a fehér, de az is csak kiemelte a sok barnát. Nézd azt a kis barnát, kapta fel néha a fejét a pecsételésből vagy iktatásból Sztupa, és Troché tudta, hogy a titkárnő halad át akkor a termükön, barna kartotékkal a hóna alatt. Ebbe a nagy barnaságba hullott bele az ablakon a nap sárgája, vagy az esőfelhők szürkesége, kicsit maguk is belebarnulva a kalandba. A nap fényében szállingózó porszemek határozottan barnának tűntek, a szürkület pedig nem tudott kezdeni semmit semmivel, főként nem a sok barnával. Olykor Ómafa is megjelent, nézd csak, itt az igazgató, mondta ilyenkor Sztupa. Trochét nem idegesítették a gépiesen, napi rendszerességgel előbukó mondatok. Neki nem volt semmi baja, amikor kellett, iktatott, amikor meg úgy jött ki a lépés, pecsételt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.