Interjú

„Felváltva ástuk a gödröt”

Nagy Borús Levente filmrendező

Film

Három év alatt két rövidfilmet és egy játékfilmet készített – mindegyiket állami támogatás nélkül. Utóbbi, az Éger egy nagyrészt monológokból álló dráma, két gyerekkori jó barátról szól, akik hosszú idő után ismét találkoznak, ez pedig nem csak az ő életüket, de a körülöttük lévő emberekét is felkavarja. A rendező a monológokhoz fűződő viszonya mellett vallott lapunknak arról is, hogyan lehet nagynevű színészeket meggyőzni egy független filmre, és milyen érzés Víg Mihállyal sörözni egy hideg pesti utcán.

Magyar Narancs: Az Éger előzménye a Tantrum című 2021-es rövidfilm, amelyben a Nagy Zsolt alakította Károly ad elő egy háromnegyed órás monológot. Annak bemutatójakor azt fejtegette, hogy egy másik rövidfilmben bemutatja majd Károly barátjának szemszögéből is a történetet. Miért lett végül nagyjátékfilm belőle?

Nagy Borús Levente: A történetet még 2020-ban írtam, az abban szereplő három monológ alkotja most az Éger gerincét. Kezdő rendezőként, a járvány közepén még nem nagyon reménykedhettem egész estés játékfilmben. A forgatókönyvvel felkerestem Nagy Zsoltot és megkérdeztem, hogy érdekelné-e valamelyik szerep. Tetszett neki a könyv, a szerepek közül pedig Károly felé húzott, ám ez egy nagyobb munka, tehát ingyen nem tudta vállalni. Keresnem kellett egy producert. Itt jött képbe a Vertigo Média, akiket még korábbról ismertem: meggyőzte őket az ötlet, és azt mondták, ha Nagy Zsolt vállalja, akkor támogatják a projektet. A koronavírus és az anyagi lehetőségek miatt viszont le kellett szűkítenünk a fókuszt, ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk a film első felvonását: ebből lett a Tantrum. Úgy voltunk vele, hogy meglehet, sosem lesz folytatása, de ez a kisfilm önmagában is kerek egésznek tekinthető. Egy nap alatt leforgattuk, vetítették néhány lokális fesztiválon, majd felkerült az HBO streaming platformjára. A közönségtalálkozókon Zsolttal elhintettük, hogy akár folytatnánk is a történetet, ezzel akartuk felkelteni az érdeklődést. Aztán amikor tavaly egy újabb rövidfilm, a hagyományosabb felépítésű Diszfória után a Vertigónál felvetődött, hogy most már következhetne egy nagyjátékfilm, úgy döntöttünk, térjünk vissza a Tantrum eredeti ötletéhez – ebből született az Éger.

MN: Nagy Zsolt monológja most Kálid Artúrhoz került. Az ő hangját szinte mindenki ismeri, ám főszerepekben alig láthattuk.

NBL: Kálid Artúr mellőzése a magyar filmgyártás kisebb tragédiája. Az Éger készítésekor oda kellett figyelnünk, hogy a film önmagában és a Tantrum folytatásaként is megállja a helyét – ráadásul Zsolt figuráját, Károlyt sem akartuk egy az egyben újraalkotni a kisfilm után, ezt segített áthidalni Artúr. Az ő monológját Zsoltéhoz hasonlóan egy snittben rögzítettük. Az operatőröm segítségével alkotott térkép alapján, előre megtervezett módon és ritmusban háromszor-négyszer is felvettük a jelenetet, de még a Tantrumnál is hosszabb lett, több mint egy óra. Mi viszont nem akartunk egy Megfojtott virágokat csinálni három és fél órás játékidővel, így kénytelenek voltunk megvágni félórásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”