„Felváltva ástuk a gödröt”

Nagy Borús Levente filmrendező

Három év alatt két rövidfilmet és egy játékfilmet készített – mindegyiket állami támogatás nélkül. Utóbbi, az Éger egy nagyrészt monológokból álló dráma, két gyerekkori jó barátról szól, akik hosszú idő után ismét találkoznak, ez pedig nem csak az ő életüket, de a körülöttük lévő emberekét is felkavarja. A rendező a monológokhoz fűződő viszonya mellett vallott lapunknak arról is, hogyan lehet nagynevű színészeket meggyőzni egy független filmre, és milyen érzés Víg Mihállyal sörözni egy hideg pesti utcán.

Magyar Narancs: Az Éger előzménye a Tantrum című 2021-es rövidfilm, amelyben a Nagy Zsolt alakította Károly ad elő egy háromnegyed órás monológot. Annak bemutatójakor azt fejtegette, hogy egy másik rövidfilmben bemutatja majd Károly barátjának szemszögéből is a történetet. Miért lett végül nagyjátékfilm belőle?

Nagy Borús Levente: A történetet még 2020-ban írtam, az abban szereplő három monológ alkotja most az Éger gerincét. Kezdő rendezőként, a járvány közepén még nem nagyon reménykedhettem egész estés játékfilmben. A forgatókönyvvel felkerestem Nagy Zsoltot és megkérdeztem, hogy érdekelné-e valamelyik szerep. Tetszett neki a könyv, a szerepek közül pedig Károly felé húzott, ám ez egy nagyobb munka, tehát ingyen nem tudta vállalni. Keresnem kellett egy producert. Itt jött képbe a Vertigo Média, akiket még korábbról ismertem: meggyőzte őket az ötlet, és azt mondták, ha Nagy Zsolt vállalja, akkor támogatják a projektet. A koronavírus és az anyagi lehetőségek miatt viszont le kellett szűkítenünk a fókuszt, ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk a film első felvonását: ebből lett a Tantrum. Úgy voltunk vele, hogy meglehet, sosem lesz folytatása, de ez a kisfilm önmagában is kerek egésznek tekinthető. Egy nap alatt leforgattuk, vetítették néhány lokális fesztiválon, majd felkerült az HBO streaming platformjára. A közönségtalálkozókon Zsolttal elhintettük, hogy akár folytatnánk is a történetet, ezzel akartuk felkelteni az érdeklődést. Aztán amikor tavaly egy újabb rövidfilm, a hagyományosabb felépítésű Diszfória után a Vertigónál felvetődött, hogy most már következhetne egy nagyjátékfilm, úgy döntöttünk, térjünk vissza a Tantrum eredeti ötletéhez – ebből született az Éger.

MN: Nagy Zsolt monológja most Kálid Artúrhoz került. Az ő hangját szinte mindenki ismeri, ám főszerepekben alig láthattuk.

NBL: Kálid Artúr mellőzése a magyar filmgyártás kisebb tragédiája. Az Éger készítésekor oda kellett figyelnünk, hogy a film önmagában és a Tantrum folytatásaként is megállja a helyét – ráadásul Zsolt figuráját, Károlyt sem akartuk egy az egyben újraalkotni a kisfilm után, ezt segített áthidalni Artúr. Az ő monológját Zsoltéhoz hasonlóan egy snittben rögzítettük. Az operatőröm segítségével alkotott térkép alapján, előre megtervezett módon és ritmusban háromszor-négyszer is felvettük a jelenetet, de még a Tantrumnál is hosszabb lett, több mint egy óra. Mi viszont nem akartunk egy Megfojtott virágokat csinálni három és fél órás játékidővel, így kénytelenek voltunk megvágni félórásra.