Interjú

„Felváltva ástuk a gödröt”

Nagy Borús Levente filmrendező

Film

Három év alatt két rövidfilmet és egy játékfilmet készített – mindegyiket állami támogatás nélkül. Utóbbi, az Éger egy nagyrészt monológokból álló dráma, két gyerekkori jó barátról szól, akik hosszú idő után ismét találkoznak, ez pedig nem csak az ő életüket, de a körülöttük lévő emberekét is felkavarja. A rendező a monológokhoz fűződő viszonya mellett vallott lapunknak arról is, hogyan lehet nagynevű színészeket meggyőzni egy független filmre, és milyen érzés Víg Mihállyal sörözni egy hideg pesti utcán.

Magyar Narancs: Az Éger előzménye a Tantrum című 2021-es rövidfilm, amelyben a Nagy Zsolt alakította Károly ad elő egy háromnegyed órás monológot. Annak bemutatójakor azt fejtegette, hogy egy másik rövidfilmben bemutatja majd Károly barátjának szemszögéből is a történetet. Miért lett végül nagyjátékfilm belőle?

Nagy Borús Levente: A történetet még 2020-ban írtam, az abban szereplő három monológ alkotja most az Éger gerincét. Kezdő rendezőként, a járvány közepén még nem nagyon reménykedhettem egész estés játékfilmben. A forgatókönyvvel felkerestem Nagy Zsoltot és megkérdeztem, hogy érdekelné-e valamelyik szerep. Tetszett neki a könyv, a szerepek közül pedig Károly felé húzott, ám ez egy nagyobb munka, tehát ingyen nem tudta vállalni. Keresnem kellett egy producert. Itt jött képbe a Vertigo Média, akiket még korábbról ismertem: meggyőzte őket az ötlet, és azt mondták, ha Nagy Zsolt vállalja, akkor támogatják a projektet. A koronavírus és az anyagi lehetőségek miatt viszont le kellett szűkítenünk a fókuszt, ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk a film első felvonását: ebből lett a Tantrum. Úgy voltunk vele, hogy meglehet, sosem lesz folytatása, de ez a kisfilm önmagában is kerek egésznek tekinthető. Egy nap alatt leforgattuk, vetítették néhány lokális fesztiválon, majd felkerült az HBO streaming platformjára. A közönségtalálkozókon Zsolttal elhintettük, hogy akár folytatnánk is a történetet, ezzel akartuk felkelteni az érdeklődést. Aztán amikor tavaly egy újabb rövidfilm, a hagyományosabb felépítésű Diszfória után a Vertigónál felvetődött, hogy most már következhetne egy nagyjátékfilm, úgy döntöttünk, térjünk vissza a Tantrum eredeti ötletéhez – ebből született az Éger.

MN: Nagy Zsolt monológja most Kálid Artúrhoz került. Az ő hangját szinte mindenki ismeri, ám főszerepekben alig láthattuk.

NBL: Kálid Artúr mellőzése a magyar filmgyártás kisebb tragédiája. Az Éger készítésekor oda kellett figyelnünk, hogy a film önmagában és a Tantrum folytatásaként is megállja a helyét – ráadásul Zsolt figuráját, Károlyt sem akartuk egy az egyben újraalkotni a kisfilm után, ezt segített áthidalni Artúr. Az ő monológját Zsoltéhoz hasonlóan egy snittben rögzítettük. Az operatőröm segítségével alkotott térkép alapján, előre megtervezett módon és ritmusban háromszor-négyszer is felvettük a jelenetet, de még a Tantrumnál is hosszabb lett, több mint egy óra. Mi viszont nem akartunk egy Megfojtott virágokat csinálni három és fél órás játékidővel, így kénytelenek voltunk megvágni félórásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.