1986-ban az akkor tizenkilenc éves cseh művész néhány barátjával manifesztumban közölte a nagyvilággal: tervei között szerepel, hogy gazdag és híres lesz. A csoport pár év múlva feloszlott, Cerny viszont mára elérte célját. Az Európai Tanács brüsszeli épületében kiállított műve miatt - melyben a tagállamokkal kapcsolatos sztereotípiákat figurázta ki - megjegyezte a nevét például a bolgár kormány: tiltakozásuk nyomán a guggolós vécéként ábrázolt ország képét le kellett takarni. A huszonhat fiktív, különböző nemzetiségű művész nevében elkészített mű, az Entropa modellje pár napig a budapesti Epreskertben volt látható. A "Bohémia lázadójának" nevezett művész a megnyitóra saját kisrepülőgépével érkezett.
*
Magyar Narancs: Nagyon sok botrányos munkája van. Az egyik korai kiállításán olyan helyzetet teremtett, hogy a nézők nem tudták hányás nélkül végignézni, de szélsőségesen indulatos visszhangja volt annak a művének is, ahol Szaddám Huszein mása lebeg formaldehidben. Szándékosan provokálja a nézőket?
David Cerny: Nem hiszem, hogy lennének nézőim. Nézőik a rocksztároknak vannak. Majd minden kérdésnél megmondom, hogy eddig körülbelül hányszor válaszoltam rá. Erre körülbelül kétszázszor.
MN: Rendben. Akkor mit szól ahhoz, ha most befejezzük, és készítek egy álinterjút - ahogy ön is hamisított az Entropa esetében?
DC: Semmi kifogásom ellene.
MN: Semmiképpen sem állíthatja, hogy a legtöbb munkájának ne lenne igen erős politikai vonatkozása. Az ismertségét meghozó korai köztéri munkáiban sok humor is volt. Ilyen a négy lábon "menekülő" Trabant (Quo Vadis?, 1990) vagy a Prága központjában álló második világháborús emlékmű, egy szovjet tank rózsaszínűre festése 1991-ben.
DC: Az a tank az én generációm számára az 1968-as bevonulást jelentette. Hiába szelídítettem meg a megszállók harci járművét, az orosz követség nyomására a hadsereg lefestette zöldre. A parlament néhány tagja aztán visszafestette pinkre.
MN: Mi, magyarok irigykedtünk önökre a csengettyűs forradalmukért, meg egy kicsit Václav Havelért is. Olyan vidám, ironikus népnek tűnnek.
DC: Amikor 2000-ben egy kiállításra feldolgoztam a cseh történelmet, az aprólékosan kidolgozott jelenetek közé valóban bekerültek kedvesek is: a Rolling Stones tagjaival poharazó Havel vagy Hrabal a sörözőben. De ne feledje, hogy itt volt Teresienstadt is, a maga szörnyűségeivel. Tudja, mit adott Csehország a világnak? A gázkamrákban használt Zyklon-B gázt. (A gázt többek között a csehországi Kolínban állították elő - a szerk.) Készítettem is egy fiktív terméksorozatot erre emlékezve: csinos kis "elgázosító" spray-ket, természetesen a felhasználók igényeinek megfelelően más-más nyelven és dizájnnal.
MN: Van ennek a cseh történelmi sorozatnak bármi köze az Entropához?
DC: Nagyjából annyi a közös bennük, hogy azt is én találtam ki.
MN: Formailag az Entropa a 1995-ben készült Kits-sorozat folytatása.
DC: Igen, a modellsorozattal kapcsolatban van. Ugyanúgy a mozaikként szétdarabolt, kitördelhető részekből álló gyerekjátékok formáját követi. A legelőször készült nagyméretű csomagokban volt összeszerelhető Jézus Krisztus, Éva, de megerőszakolt halott nő is. Ebből nőtt ki a S-o Pauló-i Biennálén bemutatott Standing artist, az álló művész bronzszobra, mellette egy állványon pedig ott lógtak a testrészei.
MN: A prágai Futura Galéria oldalfalánál két óriási, előrehajló "ember" hátsó fele látható. A kis létrán felmászva a néző az "ánuszukban" egy-egy videofilmet nézhet meg. Pontosan mit is lát?
DC: Ez a munka 2003-ban készült. A prágai modern művészeti múzeum igazgatója és Václav Klaus kásával eteti egymást, miközben a We Are The Champions szól. Egyik szereplő sem örült a dolognak.
MN: Ön nem nagyon kedveli a cseh köztársasági elnököt. Mit szólt a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos bonyodalmakhoz?
DC: Nehéz eset, mert Václav Klaus egy buzi. Sok homoszexuális barátom van, úgyhogy ez nem a legjobb szó. Emellett egy állat. De ez nem menti fel őt. Bízzunk benne, hogy Európa képes lesz megszabadulni ettől a szenilis idiótától, s valamilyen módon rákényszeríti, hogy írja alá a nemzetközi szerződést (interjúnk október 27-én készült, amikor még nem lehetett biztosan tudni, hogy a cseh elnök aláír-e vagy sem - a szerk.). A jelenlegi állás szerint és cseh állampolgárként a szerződés mellett vagyok, azzal együtt, hogy ha Hollandiában élnék, akkor nem biztos, hogy annak a pártján állnék, hogy a nemzeti kormányok olyan sok hatáskört és jogkört átadjanak egy központi irányításnak. De a cseh viszonyokat ismerve támogatom.
MN: Valóban annyira megosztja a társadalmat a Benes-dekrétum?
DC: Nem hiszem. Klaus nacionalista, aki ha nem tud mást, akkor előhúzza ezt a kártyát, amelynek szerintem már nincs értelme és tartalma sem. Igyekszik az országot abba a helyzetbe hozni, hogy Oroszországtól ismét maximális függőségbe kerüljön. Hogy miért, azt nehéz megmondani. És erre bármilyen, még a legpopulistább eszközt is felhasználja. Elmehetne a riogatással odáig is, hogy a liszszaboni szerződés aláírásával a cigányok bekerülnek a parlamentbe. Alapvetően bármire képes, mert pszichopata. És mindenek mellett még russzofil is.
MN: Azért vannak önnek teljesen politikamentes munkái is.
DC: Igen, például a kedvencem, a Metálmorfózis Észak-Karolinában. Időnként elmegyek oda, és üldögélek mellette. Ez egy hatalmas mozgó szökőkút, amely egy emberi fejet formáz. A fej több mint negyven vízszintes idomból áll, amelyek különböző irányokban és viszonylag gyorsan mozognak. Egyébként meg lehet nézni az interneten is: egy webkamera folyamatosan közvetíti.
MN: Egy 1994-es kiállításán, ahol egészen pici szobrokat állított ki, szerepelt egy mű, egy kétágú hímvessző, melynek végén emberfejek voltak. 2003-ban a Prágai Nemzeti Színház homlokzatára egy óriási, maszturbáló figurát tervezett, amelyből víz folyt volna, a következő évben pedig elkészült az a szökőkút, amelyen két férfialak egy Csehországot ábrázoló medencébe pisil. Van a pénisznek valamilyen kitüntetett szerepe vagy különleges jelentősége a művészetében?
DC: Nem hiszem.... Van egy óriásira növelt pisztolyokból álló sorozatom is, mégsem gondolom, hogy fegyverbuzi lennék. Vagy itt vannak a "falra mászó", hatalmas bébiszobraim, ennek alapján már pedofil lennék? 1991-ben kiállítottam a Sztálin-szobor alatt talált csontokat és koponyákat - de nekrofil sem vagyok.
MN: Nemrégiben mégis egy olyan képernyős-hangfalas, interaktív szökőkút tervéről nyilatkozott, amely harminc darab, közszereplők nevét viselő és bronzból készült falloszból fog állni.
DC: ", hát az csak egy vicc volt. A sivár belpolitikai helyzetre utaltam ezzel, na meg adtam egy kis témát a cseh újságíróknak. Az ötlet széles körű ismertsége mutatja, hogy rólam már mindent el tudnak képzelni. Még várom a cseh parlament tiltakozó jegyzékét.
MN: 1999-ben készítette el Csehország védőszentjének ironikus szobrát, a Szent Vencel döglött lovon című művet. Magyarországon ebben az időben tombolt a Szent István-kultusz; szinte minden településnek jutott egy-egy (legtöbbször minősíthetetlen kvalitású) patetikus szobormű. Befogadóbb volna a cseh közeg, hogy ki lehetett egy ilyen művet köztéren állítani?
DC: Számomra a publikum néhány barátomat jelenti. Nem hiszem, hogy a szélesebb közönség befogadóbb lenne. Ezt a szobrot ugyanúgy tönkre akarták tenni, mint a pisilős munkát - de mivel az magánterületen, egy luxusvendéglő udvarán áll, rendőrök védték meg a szkinhedektől. Amikor a Ló még a Vencel téren volt fellógatva, nemcsak parlamenti képviselők, hanem egy csomó magánember is panaszt tett ellene. Annak idején elég sok felirat került a mű mellé - olyasmik, hogy "neked kellene itt lógni helyette".
MN: Mégis tény, hogy Prágában jegyzett turistalátványosságok a művei.
DC: Igen, ezt én is észrevettem.
MN: És örül neki?
DC: Hülye lennék, ha nem tetszene.
