DVD

Rolling Thunder

  • - kg -
  • 2013. július 27.

Film

Ki ne emlékezne a hetvenes évek hollywoodi filmművészetének klasszikus alakjára, a nyitott tetős, tűzpiros Cadillackel furikázó vietnami veteránra, a hanoi hadifogolytáborban minden létező kínzást elviselő, hazatérvén is harcban álló katonára, a valamennyi ismert Vietnam-szindrómával terhelt, s mindet a napszemüvege mögé rejtő, rezzenéstelen arcú amerikaira, az élesre reszelt kampókezével puskája csövét fűrészelő bosszúállóra, Charles Rane őrnagyra? Ugye, hogy senki sem!

John Flynn 1977-es opusa állandó vendége az olyan listáknak, melyeken az elfeledett amerikai filmremekek szomorkodnak, olyanok, mint a Cutter útja, a Száguldás a semmibe, a Fat City, a The Last Movie vagy a Melvin és Howard. Flynn filmjét éppúgy vetítheti a háborúellenes és a Fegyverbe! filmklub, a militáns lövészegylet és a cowboy-mentalitást elítélő varrókör. Az a szép benne, hogy mindkét tábor tagjai megtalálhatják a maguk számítását, de egy rakás olyan jelenetet is, melyeknél kénytelenek lesznek fintorogni. Talán azért sem lett siker a film, s világsztár a fia és felesége legyilkolását véres bosszúval megtorló veteránt alakító William Devane, mert a Rolling Thunder elég kétértelműen játszik az ölés örömével: miközben épp elég erőszakot, cowboyromantikát és öntörvényű kivégzést kínál fel a jövő kis Rambo-rajongóinak, jól le is hülyézi őket mint otthonukban pöffeszkedő, rasszista kispolgárokat. Jó amerikai talán csak egy van a filmben, egy kissé kurvoid s nagyon szőke nőszemély - csoda-e, ha úgy beszélünk a filmről, mint elfeledett gyöngyszemről.

Forgalmazza a Fantasy Film

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.