Film

Sarkköri mentőexpedíció

  • 2016. június 26.

Film

Három gyerek elbújik egy helikopter belsejében; apjukhoz szöknének. Csakhogy a gép egy jegesmedvétől sebzett kutatóért indul az Északi-sarkhoz. Míg a sérültet biztonságba helyezik a mentők, a gyerekek elhagyják a helikoptert – s ott ragadnak a hómező közepén, egy viskóban.

Pedagógiai célzatú túléléstörténet kezdődik: gyerekszereplőkkel, gyereklogika szerint, gyerekközönségnek. Nem is a legrosszabb fajtából: van benne hősies helytállás, rejtett képességek előcsalogatása, tanulás az elkövetett hibákból, felelősség- és áldozatvállalás, elmélkedés a globális felmelegedésről. És elképesztően szép tájak. Már a nézésüktől is odafagy az ember a zsöllyéhez, mégis tátott szájjal bámulja a különleges alakzatokba fagyott sarki világot.

Lehetne persze kukacoskodni, hogy a dramaturgia kissé darabos (az adóvevő rádiót először jól elvesztik, de amikor már telik a másfél óra elfele, mégiscsak meglelik és üzennek vele, hogy most már kirémüldözte magát a gyerekhad, be kéne rekeszteni a kalandokat, és a pénztárhoz fáradni). Lehetne azon mélázni, hogy a történet minden egyes elemét láttuk már hasonló filmekben. Lehetne kifogásolni a mértéktelen cukiságot, meg a jócskán életszerűtlen momentumokat, hisz nem mesét, hanem kalandfilmet látunk. De minek? A magam részéről a bat-, spider-, super- meg minden egyéb manekkel szemben igenis az alig kiskamasz idősebb nővért részesítem előnyben, aki éhezik, mégsem lövi le a kiszolgáltatott rozmárt, öccsét mentendő viszont 13 centiméterről ordítja le a vicsorgó jegesmedve fejét. Így kell ezt csinálni!

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.