Film

Sarkköri mentőexpedíció

  • 2016. június 26.

Film

Három gyerek elbújik egy helikopter belsejében; apjukhoz szöknének. Csakhogy a gép egy jegesmedvétől sebzett kutatóért indul az Északi-sarkhoz. Míg a sérültet biztonságba helyezik a mentők, a gyerekek elhagyják a helikoptert – s ott ragadnak a hómező közepén, egy viskóban.

Pedagógiai célzatú túléléstörténet kezdődik: gyerekszereplőkkel, gyereklogika szerint, gyerekközönségnek. Nem is a legrosszabb fajtából: van benne hősies helytállás, rejtett képességek előcsalogatása, tanulás az elkövetett hibákból, felelősség- és áldozatvállalás, elmélkedés a globális felmelegedésről. És elképesztően szép tájak. Már a nézésüktől is odafagy az ember a zsöllyéhez, mégis tátott szájjal bámulja a különleges alakzatokba fagyott sarki világot.

Lehetne persze kukacoskodni, hogy a dramaturgia kissé darabos (az adóvevő rádiót először jól elvesztik, de amikor már telik a másfél óra elfele, mégiscsak meglelik és üzennek vele, hogy most már kirémüldözte magát a gyerekhad, be kéne rekeszteni a kalandokat, és a pénztárhoz fáradni). Lehetne azon mélázni, hogy a történet minden egyes elemét láttuk már hasonló filmekben. Lehetne kifogásolni a mértéktelen cukiságot, meg a jócskán életszerűtlen momentumokat, hisz nem mesét, hanem kalandfilmet látunk. De minek? A magam részéről a bat-, spider-, super- meg minden egyéb manekkel szemben igenis az alig kiskamasz idősebb nővért részesítem előnyben, aki éhezik, mégsem lövi le a kiszolgáltatott rozmárt, öccsét mentendő viszont 13 centiméterről ordítja le a vicsorgó jegesmedve fejét. Így kell ezt csinálni!

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.