„Semmiféle állami támogatást nem kaptunk” – Tarr Béla a filmszemléről

  • - kg -
  • 2012. január 13.

Film

 

narancs.hu: Folytatják a szemlehagyományokat, azaz nagyjából minden film szerepel az előző év terméséből?

Tarr Béla: Azokat a filmeket, amiket korábban a televízió adott vagy a mozikban már játszottak, nem vetítjük. Csak ősbemutatóink lesznek. Most már megvannak az időpontok is: február 2-án a dokumentumfilmekkel kezdünk, majd a játékfilmekkel folytatjuk. A vetítések a Toldiban és az Urániában lesznek. Ez egy fapados szemle lesz, nincsen zsűri, nincsen verseny, nincs protokoll. Semmiféle állami támogatást nem kaptunk.

narancs.hu: Pályáztak és nem kaptak, vagy nem is pályáztak támogatásra?

TB: Ez a szemle a Magyar Filmművészek Szövetsége és néhány civil áldozatkészségéből jön létre.

narancs.hu: Nem is lehetett volna pályázni?

TB: Nem is gondoltunk rá, de szerintem nem is lehetett volna. Ami tény és való, hogy nincs támogatás.


Fotó: MTI

 

narancs.hu: Mik lesznek a szemlén debütáló nagyjátékfilmek?

TB: Most még csak 7 egész estés játékfilmünk van (a szemlén látható játékfilmek listáját lásd a keretesben!), de elkészülhet még kettő, akkor lesz kilenc. Lesz továbbá körülbelül 30 dokumentumfilmünk is – a programba ismeretterjesztő, animációs és kísérleti filmek, valamint kisjátékfilmek is beletartoznak.

narancs.hu: A játékfilmek közt van közönségfilm is?

TB: Azt tudom mondani, hogy mindent felkutattunk, ami elkészült. Nincs előzsűri, ami elkészült és új, azt mi bemutatjuk.

narancs.hu: Ezek szerint nincs semmiféle kritérium?

TB: Az egésznek az az  elve, hogy megmutassuk: a magyar film él. És nem csak él, de rendkívül sokszínű is.

narancs.hu: Volt, akit megkerestek, de nem adta a filmjét?

TB: Idáig mindenki odaadta a filmjét, nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy nem szeretne részt venni.

narancs.hu: Az elmúlt évek visszatérő témája volt, hogy a filmszemle változásra szorul. A sors iróniája, hogy végül a majdnem teljes ellehetetlenülés hozta el a változást.

TB: Én most nem szeretnék az elmúlt szemlékről beszélni. A fejünk most csak azzal van tele, hogy ezt az egész dolgot rendben megcsináljuk. Tudja, milyen nehéz ezt pénz nélkül megcsinálni?

A 43. Magyar Filmszemle játékfilmes listája:

– Deák Krisztina: Aglaja

– Fancsikai Péter: jp.co.de

– Fliegauf Benedek: Csak a szél

– Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András, Jancsó Miklós: Magyarország, 2011

– Pálfi György: Final cut – Hölgyeim és uraim

– Szabó István: Az ajtó

– Török Ferenc: Isztambul

– Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim (befejezés alatt)

– Vidnyánszky Attila: Szarvassá változott fiú (befejezés alatt)




Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)