film

Sin City: Ölni tudnál érte

  • - kg -
  • 2014. szeptember 28.

Film

Eva Green melle immár külön alműfajt képez a filmtörténetben; ha csak a nyári felhozatalt nézzük, már akkor is tetemes mennyiségű filmre (300: A birodalom hajnala, Sin City 2) tudunk igazolásképpen rámutatni – és még csak augusztust írunk.

Annak, hogy mindkét film Frank Miller képregényguruhoz köthető, különösebb jelentőséget nem tulajdonítanánk; megesik az ilyesmi a legmagasabb művészek körében is, hogy az igazi talentum elnyeri méltó jutalmát. Aki csak él és férfi Sin Cityben, mind Evaért bolondul, pedig a vak képregényrajzoló is láthatja, hogy egy áspiskígyóba is több lojalitás szorult, mint az életvitelszerűen pucérkodó Evába. Greenen kívül sok újdonságot nem kínál a Sin City folytatása, csak Green új, a green screen a régi, mert Sin City ismét a műviségével tüntet, és továbbra is ez a merészen fekete-fehér, csak egy-két money-shot erejéig színes kifestőkönyv a legjobb az egészben. Mondjuk, a merészség 2005-ös évjáratú, de jó érzés visszaemlékezni, hogy 9 éve milyen menő volt ez a képregényszerű képekkel operáló világ. Most már nem annyira menő, de még mindig jól fest, miként Green lassan patinássá váló mellvértje is. A varázsszó még mindig az, hogy noir, a Fülesbe is ezt kell írni, ha négy betű, francia eredetű, fekete filmet jelentő műfaji megjelölés a kérdés. Máskülönben meg a noir utoljára a negyvenes években volt merész, ami utána jött, egy-két kivételtől eltekintve tét nélküli stílusjáték. A Sin City 2 is az, és jó ez így: addig jó e tét nélküli terápiás tájfestészet, amíg nem kell komolyan venni.  És ezt nagyon nem kell.

Az A Company bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.