"Slyt én választottam" (Rob Cohen filmrendező)

  • Speier Dávid
  • 1996. december 19.

Film

Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.
Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.

A kezdetekről

Kissráckoromban apám sokat vitt moziba. Õ a második világháborúban szolgált, és miután leszerelt, mint annyi férfi az ő generációjában, úgy érezte, be kell pótolnia az elvesztett éveket, és nagyon keményen dolgozott. Alig láttam, de amikor velem volt, moziba mentünk. A legszebb gyerekkori élményeim a mozihoz kötődnek.

A kedvencekről

Olyan filmekért rajongtam, mint az Utazás a föld középpontja felé, Jason és az argonauták, Arábiai Lawrence. A rendezők közül sokakat szeretek, de talán legnagyobb példaképem William Wyler. Igaz, eddig olyan filmeket csináltam, melyekben a trükkök fontos szerepet játszanak, de nagyon szeretem azokat a filmeket, ahol a színészeken, az érzelmeken van a hangsúly. Nem hiszem, hogy az amerikaiaknak lenne rendezőjük, aki jobban értett volna a színészekhez, mint William Wyler.

Pályájáról és Hollywoodról

Hollywoodban van egy olyan tendencia, hogy azokat a rendezőket részesítik előnyben, akik már megcsináltak valami nagy produkciót valami nagy sztárral. Akiknek már neve van. Én úgy kerültem ebbe bele, hogy amikor a Miami Vice néhány epizódját forgattam, a kiállhatatlannak tartott Don Johnsonnal remekül kijöttem. Aztán producerként dolgoztam Schwarzeneggerrel, Nicholsonnal, Mel Gibsonnal, Michael J. Foxszal, és elterjedt, hogy jó kapcsolatot tudok teremteni a színészekkel. De a nagy áttörést az hozta meg, amikor megírtam A Sárkány - Bruce Lee élete című filmemet, és megtaláltam a főszerepre Jason Scott Lee-t. A filmet nagyon szerették Hollywoodban, sikeres is volt, és ezzel indult be a karrierem.

A trükkökről

A Sárkányszív nagyban épít a számítógépes animációra, hisz a sárkány utólag került a filmre. A Daylightban csak két jelenetnél - a film eleji robbanásnál és a végén, az iszapból való "kitörésnél" - alkalmaztuk a számítógépet. A többi trükk hagyományos, sok kaszkadőrmutatvánnyal. A Cinecittában felépítettük a fél kilométer hosszú alagútdíszletet, aztán a történetnek megfelelően beomlasztottuk, elárasztottuk az egészet. Ilyen értelemben tehát valódi, amit a filmen látunk. Gyakorlatias ember vagyok, érdekel a technika, és eléggé értek is hozzá. A Sárkányszív készítéséből nagyon sokat tanultam. Ha valamit nem tudtam, megkérdeztem a szakemberektől. Szeretem a trükkök technikai részét, és ez segít a munkában. Ha valaki fél az ilyen dolgoktól, jobb, ha a Miss Daisy sofőrje típusú filmek rendezésénél marad.

Európáról

A Sárkányszívet Szlovákiában, a Daylightot Rómában forgattam. Szeretek Európában dolgozni, sőt jobban szeretek itt dolgozni, mint Amerikában. Itt az iparosok sokkal jobban csinálják a dolgukat. Például a Sárkányszív összes jelmezét, kellékét, a fegyvereket, ruhákat szlovák iparosok készítették. Az én amerikai szememnek itt esztétikusabb sok minden, az épületek, a tárgyak.

Az európai és az amerikai film konfliktusáról

Ha az egyes nemzetek filmgyártása hanyatlik, az a világ filmművészetének óriási veszteség. Én a filmet világnyelvnek látom. Egy japán rendezőben és bennem van sok közös vonás. Valahol ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ha az egyensúly az amerikai filmek javára tolódik el, akkor ezen valamilyen módon változtatni kell.

A jövőről

Gyors egymásutánban csináltam három filmet, úgyhogy most egy darabig pihenni szeretnék. Ami a színészeket illeti, szívesen dolgoznék Daniel Day Lewisszal, Brad Pittel - őt ismerem személyesen, és nagyon kedvelem - Harrison Forddal, Winona Ryderrel és Gwyneth Paltrow-val.

Stallonéról

Mivel a Daylight az én filmem, Slyt én választottam a filmbe, nem ő választott engem. Teljesen laza fickó, nagyon jól ki lehet vele jönni. A forgatási szünetekben az alagút vizében pancsikolt, a többiekkel fröcskölődött. Õ csinálta szinte az összes kaszkadőrmunkát, dublőr nélkül. Van egy jelenet, amikor Amy Brennemannal mennek a vízszivárgás felé, és Sly az osztrigaevésről beszél, majd átsegíti Amyt egy akadályon. Ez nehéz jelenet volt, mert egy felvételből áll, vágás nélkül, bonyolult koreográfiájú kameramozgással. Kilencszer felvettük már, de sose jött össze. A díszletet visszarendezni egy óráig tartott. Szóval már vagy kilenc-tíz órája dolgoztunk ugyanazon a jeleneten, és jött a tizedik felvétel. Minden szépen ment, Slyék mondták a szöveget, a tüzek a háttérben jókor gyulladtak ki, a kamera jól mozgott, és már majdnem vége volt, Sly épp kezdte átsegíteni Amyt, amikor az egyik autóroncs alatt felrobbant egy reflektor iszonyú zajjal. Biztos voltam benne, hogy Sly kiesik a szerepéből. Sly meglepetten oda is nézett, de aztán folytatta a jelenetet, és átsegítette Amyt az akadályon. És ez lett a végleges, ez a felvétel került be a filmbe.

Speier Dávid

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.