"Slyt én választottam" (Rob Cohen filmrendező)

  • Speier Dávid
  • 1996. december 19.

Film

Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.
Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.

A kezdetekről

Kissráckoromban apám sokat vitt moziba. Õ a második világháborúban szolgált, és miután leszerelt, mint annyi férfi az ő generációjában, úgy érezte, be kell pótolnia az elvesztett éveket, és nagyon keményen dolgozott. Alig láttam, de amikor velem volt, moziba mentünk. A legszebb gyerekkori élményeim a mozihoz kötődnek.

A kedvencekről

Olyan filmekért rajongtam, mint az Utazás a föld középpontja felé, Jason és az argonauták, Arábiai Lawrence. A rendezők közül sokakat szeretek, de talán legnagyobb példaképem William Wyler. Igaz, eddig olyan filmeket csináltam, melyekben a trükkök fontos szerepet játszanak, de nagyon szeretem azokat a filmeket, ahol a színészeken, az érzelmeken van a hangsúly. Nem hiszem, hogy az amerikaiaknak lenne rendezőjük, aki jobban értett volna a színészekhez, mint William Wyler.

Pályájáról és Hollywoodról

Hollywoodban van egy olyan tendencia, hogy azokat a rendezőket részesítik előnyben, akik már megcsináltak valami nagy produkciót valami nagy sztárral. Akiknek már neve van. Én úgy kerültem ebbe bele, hogy amikor a Miami Vice néhány epizódját forgattam, a kiállhatatlannak tartott Don Johnsonnal remekül kijöttem. Aztán producerként dolgoztam Schwarzeneggerrel, Nicholsonnal, Mel Gibsonnal, Michael J. Foxszal, és elterjedt, hogy jó kapcsolatot tudok teremteni a színészekkel. De a nagy áttörést az hozta meg, amikor megírtam A Sárkány - Bruce Lee élete című filmemet, és megtaláltam a főszerepre Jason Scott Lee-t. A filmet nagyon szerették Hollywoodban, sikeres is volt, és ezzel indult be a karrierem.

A trükkökről

A Sárkányszív nagyban épít a számítógépes animációra, hisz a sárkány utólag került a filmre. A Daylightban csak két jelenetnél - a film eleji robbanásnál és a végén, az iszapból való "kitörésnél" - alkalmaztuk a számítógépet. A többi trükk hagyományos, sok kaszkadőrmutatvánnyal. A Cinecittában felépítettük a fél kilométer hosszú alagútdíszletet, aztán a történetnek megfelelően beomlasztottuk, elárasztottuk az egészet. Ilyen értelemben tehát valódi, amit a filmen látunk. Gyakorlatias ember vagyok, érdekel a technika, és eléggé értek is hozzá. A Sárkányszív készítéséből nagyon sokat tanultam. Ha valamit nem tudtam, megkérdeztem a szakemberektől. Szeretem a trükkök technikai részét, és ez segít a munkában. Ha valaki fél az ilyen dolgoktól, jobb, ha a Miss Daisy sofőrje típusú filmek rendezésénél marad.

Európáról

A Sárkányszívet Szlovákiában, a Daylightot Rómában forgattam. Szeretek Európában dolgozni, sőt jobban szeretek itt dolgozni, mint Amerikában. Itt az iparosok sokkal jobban csinálják a dolgukat. Például a Sárkányszív összes jelmezét, kellékét, a fegyvereket, ruhákat szlovák iparosok készítették. Az én amerikai szememnek itt esztétikusabb sok minden, az épületek, a tárgyak.

Az európai és az amerikai film konfliktusáról

Ha az egyes nemzetek filmgyártása hanyatlik, az a világ filmművészetének óriási veszteség. Én a filmet világnyelvnek látom. Egy japán rendezőben és bennem van sok közös vonás. Valahol ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ha az egyensúly az amerikai filmek javára tolódik el, akkor ezen valamilyen módon változtatni kell.

A jövőről

Gyors egymásutánban csináltam három filmet, úgyhogy most egy darabig pihenni szeretnék. Ami a színészeket illeti, szívesen dolgoznék Daniel Day Lewisszal, Brad Pittel - őt ismerem személyesen, és nagyon kedvelem - Harrison Forddal, Winona Ryderrel és Gwyneth Paltrow-val.

Stallonéról

Mivel a Daylight az én filmem, Slyt én választottam a filmbe, nem ő választott engem. Teljesen laza fickó, nagyon jól ki lehet vele jönni. A forgatási szünetekben az alagút vizében pancsikolt, a többiekkel fröcskölődött. Õ csinálta szinte az összes kaszkadőrmunkát, dublőr nélkül. Van egy jelenet, amikor Amy Brennemannal mennek a vízszivárgás felé, és Sly az osztrigaevésről beszél, majd átsegíti Amyt egy akadályon. Ez nehéz jelenet volt, mert egy felvételből áll, vágás nélkül, bonyolult koreográfiájú kameramozgással. Kilencszer felvettük már, de sose jött össze. A díszletet visszarendezni egy óráig tartott. Szóval már vagy kilenc-tíz órája dolgoztunk ugyanazon a jeleneten, és jött a tizedik felvétel. Minden szépen ment, Slyék mondták a szöveget, a tüzek a háttérben jókor gyulladtak ki, a kamera jól mozgott, és már majdnem vége volt, Sly épp kezdte átsegíteni Amyt, amikor az egyik autóroncs alatt felrobbant egy reflektor iszonyú zajjal. Biztos voltam benne, hogy Sly kiesik a szerepéből. Sly meglepetten oda is nézett, de aztán folytatta a jelenetet, és átsegítette Amyt az akadályon. És ez lett a végleges, ez a felvétel került be a filmbe.

Speier Dávid

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.