"Slyt én választottam" (Rob Cohen filmrendező)

  • Speier Dávid
  • 1996. december 19.

Film

Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.
Péntek 13-án megnyitotta kapuit a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon, a harmadik magyarországi multiplex mozi. A nyitóelőadás a Daylight című új Sylvester Stallone-film európai ősbemutatója volt - mindössze egy héttel az amerikai bemutató után. Ebből az alkalomból járt itt Rob Cohen, a Daylight rendezője, akinek másik filmjét, a Sárkányszívet is decemberben mutatták be Magyarországon, és mesélt.

A kezdetekről

Kissráckoromban apám sokat vitt moziba. Õ a második világháborúban szolgált, és miután leszerelt, mint annyi férfi az ő generációjában, úgy érezte, be kell pótolnia az elvesztett éveket, és nagyon keményen dolgozott. Alig láttam, de amikor velem volt, moziba mentünk. A legszebb gyerekkori élményeim a mozihoz kötődnek.

A kedvencekről

Olyan filmekért rajongtam, mint az Utazás a föld középpontja felé, Jason és az argonauták, Arábiai Lawrence. A rendezők közül sokakat szeretek, de talán legnagyobb példaképem William Wyler. Igaz, eddig olyan filmeket csináltam, melyekben a trükkök fontos szerepet játszanak, de nagyon szeretem azokat a filmeket, ahol a színészeken, az érzelmeken van a hangsúly. Nem hiszem, hogy az amerikaiaknak lenne rendezőjük, aki jobban értett volna a színészekhez, mint William Wyler.

Pályájáról és Hollywoodról

Hollywoodban van egy olyan tendencia, hogy azokat a rendezőket részesítik előnyben, akik már megcsináltak valami nagy produkciót valami nagy sztárral. Akiknek már neve van. Én úgy kerültem ebbe bele, hogy amikor a Miami Vice néhány epizódját forgattam, a kiállhatatlannak tartott Don Johnsonnal remekül kijöttem. Aztán producerként dolgoztam Schwarzeneggerrel, Nicholsonnal, Mel Gibsonnal, Michael J. Foxszal, és elterjedt, hogy jó kapcsolatot tudok teremteni a színészekkel. De a nagy áttörést az hozta meg, amikor megírtam A Sárkány - Bruce Lee élete című filmemet, és megtaláltam a főszerepre Jason Scott Lee-t. A filmet nagyon szerették Hollywoodban, sikeres is volt, és ezzel indult be a karrierem.

A trükkökről

A Sárkányszív nagyban épít a számítógépes animációra, hisz a sárkány utólag került a filmre. A Daylightban csak két jelenetnél - a film eleji robbanásnál és a végén, az iszapból való "kitörésnél" - alkalmaztuk a számítógépet. A többi trükk hagyományos, sok kaszkadőrmutatvánnyal. A Cinecittában felépítettük a fél kilométer hosszú alagútdíszletet, aztán a történetnek megfelelően beomlasztottuk, elárasztottuk az egészet. Ilyen értelemben tehát valódi, amit a filmen látunk. Gyakorlatias ember vagyok, érdekel a technika, és eléggé értek is hozzá. A Sárkányszív készítéséből nagyon sokat tanultam. Ha valamit nem tudtam, megkérdeztem a szakemberektől. Szeretem a trükkök technikai részét, és ez segít a munkában. Ha valaki fél az ilyen dolgoktól, jobb, ha a Miss Daisy sofőrje típusú filmek rendezésénél marad.

Európáról

A Sárkányszívet Szlovákiában, a Daylightot Rómában forgattam. Szeretek Európában dolgozni, sőt jobban szeretek itt dolgozni, mint Amerikában. Itt az iparosok sokkal jobban csinálják a dolgukat. Például a Sárkányszív összes jelmezét, kellékét, a fegyvereket, ruhákat szlovák iparosok készítették. Az én amerikai szememnek itt esztétikusabb sok minden, az épületek, a tárgyak.

Az európai és az amerikai film konfliktusáról

Ha az egyes nemzetek filmgyártása hanyatlik, az a világ filmművészetének óriási veszteség. Én a filmet világnyelvnek látom. Egy japán rendezőben és bennem van sok közös vonás. Valahol ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ha az egyensúly az amerikai filmek javára tolódik el, akkor ezen valamilyen módon változtatni kell.

A jövőről

Gyors egymásutánban csináltam három filmet, úgyhogy most egy darabig pihenni szeretnék. Ami a színészeket illeti, szívesen dolgoznék Daniel Day Lewisszal, Brad Pittel - őt ismerem személyesen, és nagyon kedvelem - Harrison Forddal, Winona Ryderrel és Gwyneth Paltrow-val.

Stallonéról

Mivel a Daylight az én filmem, Slyt én választottam a filmbe, nem ő választott engem. Teljesen laza fickó, nagyon jól ki lehet vele jönni. A forgatási szünetekben az alagút vizében pancsikolt, a többiekkel fröcskölődött. Õ csinálta szinte az összes kaszkadőrmunkát, dublőr nélkül. Van egy jelenet, amikor Amy Brennemannal mennek a vízszivárgás felé, és Sly az osztrigaevésről beszél, majd átsegíti Amyt egy akadályon. Ez nehéz jelenet volt, mert egy felvételből áll, vágás nélkül, bonyolult koreográfiájú kameramozgással. Kilencszer felvettük már, de sose jött össze. A díszletet visszarendezni egy óráig tartott. Szóval már vagy kilenc-tíz órája dolgoztunk ugyanazon a jeleneten, és jött a tizedik felvétel. Minden szépen ment, Slyék mondták a szöveget, a tüzek a háttérben jókor gyulladtak ki, a kamera jól mozgott, és már majdnem vége volt, Sly épp kezdte átsegíteni Amyt, amikor az egyik autóroncs alatt felrobbant egy reflektor iszonyú zajjal. Biztos voltam benne, hogy Sly kiesik a szerepéből. Sly meglepetten oda is nézett, de aztán folytatta a jelenetet, és átsegítette Amyt az akadályon. És ez lett a végleges, ez a felvétel került be a filmbe.

Speier Dávid

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.