„Sok muszlim barátom van” - Thomas Bidegain filmrendező

Film

Kétszer is nyert Cannes-ban a forgatókönyveiért, így nem maradt más hátra, rendezni kezdett: a Cowboyokban egy francia apa keresi megszállottan 16 évesen eltűnt lányát. Az egyetlen nyom: eltűnése előtt a lány egy muszlim fiúval találkozgatott. A filmet közvetlenül a novemberi párizsi terrortámadások után mutatták be a francia mozik – a rendező októberben járt Budapesten.

Magyar Narancs: Fontos szerepet játszanak a filmjében a franciaországi és belgiumi muszlim közösségek. Belülről ismeri ezeket?

Thomas Bidegain: Sok muszlim barátom van, de semmivel sem tudok többet vagy kevesebbet róluk, mint például arról a countrymuzsikáért rajongó, cowboykalapos közösségről, melybe a filmbeli apa tartozik. De vajon mi történik, ha a sok cowboykalapos francia között egyszer csak megjelenik egy hidzsábot viselő lány? Engem mint filmest az érdekel, hogy egy elfátyolozott lány milyen reakciókat vált ki a közösség tagjaiból.

MN: A hidzsáb-, csador-, nikán- és burkaviselet régóta érzékeny téma Franciaországban. Az évek során különböző törvények születtek, melyek jelentős mértékben korlátozzák vagy egyenesen tiltják a nyilvános viseletüket. Mit szól ezekhez a sok vitát kavart törvényekhez?

TB: Nem hiszek bennük. De az igazat megvallva az én köreimet nem nagyon érintették, a barátaim közül senki sem visel fátylat, nem érezték, hogy a bőrükre menne a dolog.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az ön körei kikből állnak?

TB: Toleráns emberekből. Nézzen csak rám! Egy baszk származású keresztény ül önnel szemben, aki Párizsban él. Ilyen háttérrel nem is lehetnék más, mint a tolerancia híve. Baromi szerencsés helyzetben vagyok, a filmcsinálásból élek, rengeteget utazom, szóval a legkiváltságosabbak életét élem, nem állna jól, ha a világban uralkodó intoleranciáról kezdenék papolni, amikor engem személyesen ilyen alig-alig ért. A legsúlyosabb intoleranciát a feleségemtől kell elszenvednem, de ez minden. Véleményem azonban van, ebben a filmben végső soron azt akartam megmutatni, hogy a szerelem nem ismer fátylakat. Ezért is volt fontos, hogy két generáció történetét mutassam be. Az apa, a családfő, a cowboykalapos macsó minden rossz okozójának az arabokat, a muszlimokat tartja, ha ő cowboy, akkor a muszlimok az indiánok. A fia messze meghaladja ezt a szemléletet; neki mindegy, hogy van-e fátyol, vagy nincs, ő nem muszlimokat lát, hanem az egyes embereket. Magyarország épp egy menekültválság kellős közepén áll; aki csak a tömegeket, a problémát látja, könnyen elfeledkezhet arról, hogy a menekültek is emberek. Nevük is van, elég csak megkérdezni őket. Aki a civilizációk harcát vizionálja, mint a filmbeli apa, az tényleg reménytelen eset. Civilizációk harca – micsoda baromság! Minden felmérés azt mutatja, hogy a migránsok jót tesznek a gazdaságnak. De a paranoia, melyet a politikusok oly jól tudnak gerjeszteni, mindent beborít. Ha egy könyvborítón a Mona Lisa látható burkában, már áll a bál.

MN: Az olyan francia komikus sztárok, mint például Gad Elmaleh vagy Jamel Debbouze, népszerűsége segíthet valamit a kisebbségek ügyén?

TB: Tudja, olyan ez, mint a fociban. Lehet, hogy a vonatról a legszívesebben leszállíttatnának, mert nem tetszik az arcod vagy a bőröd színe, de ha gólt lősz, rögtön a miénk vagy, akinek helye van a válogatottban. Az említett sztárok sok mindent meg tudnak mutatni a közösségükből, mert nem kell annyira figyelniük a politikai korrektségre. Elvégre belülről beszélnek, nem kívülről.

MN: Ön írta A próféta című film forgatókönyvét. Ugye, nem jön azzal, hogy a baráti körébe korzikai gengszterek is tartoznak, ezért nem is kellett külön kutatómunkát végeznie?

TB: Hát, pedig nem végeztem. Elég volt nekem az a töméntelen mennyiségű gengszterfilm, amit az életem során láttam. Közülük is A sebhelyesarcú visz mindent. Az eredeti, 1932-as Howard Hawks-féle éppúgy, mint De Palma és Al Pacino filmje.

MN: És a nagy francia gengszterek? Lino Ventura, Jean Gabin?

TB: Mire abba a korba értem, hogy le se tudtam venni a szememet a gengszterfilmekről, Ventura és a hozzá hasonlók már ezerévesek voltak, engem nem tudtak megszólítani. A keresztapa sokkal inkább. Lino Ventura a szüleim generációjának a gengsztere volt.

MN: Nagyban forgatta a Cowboyokat, amikor bekövetkezett a Charlie Hebdo-merénylet – hol értesültek a vérengzés híréről?

TB: Épp Rádzsasztánban, a határ közelében forgattunk, a Pakisztánban játszódó jeleneteket vettük fel. Nagy óvatosságra intettek mindannyiunkat, felettébb labilis régió, mondogatta mindenki, aztán egyszer csak beütött a krach, ott, ahol senki sem várta. A hátországban. A világ megőrült, erről szól a Cowboyok is. A kisember sztorija ez, a kisemberé, akire rászakad az ég.

A film kritikája itt olvasható. Jacques Audiard-interjúnk pedig itt.

Neked ajánljuk