Ahogy körbenézek, eszembe jutnak a családias hangulatú, de annál hangosabb Kispál-koncertek, a HÉV-vel érkező, aztán a saroképület előtt az utcán söröző tinik, ellenpontként meg a kertvárosi este csöndje. A Banán-klub már rég a múlté, a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán kifeszített vetítővásznon most Chaplin-szkeccsek peregnek, a burleszket a Budapest Ragtime Band kíséri élőben, a sorok között egy pereces perecet osztogat. A nézőtér nagyjából meg is telt, a közönség nagy része nyugdíjas, de láthatóan mindenki őszintén örül a Csillaghegyi Csillag mozi „újranyitásának”, Bús Balázs kerületi polgármester nevében és megbízásából még egy filmszalagot is elvág egy önkormányzati munkatárs.
A Csillaghegyi Csillag hivatalosan is igazi mozi lesz, állítják a szervezők, bár a filmek projektorról mennek majd, és a közösségi tér csak hétvégenként vedlik át moziteremmé. Akkor viszont a filmek – főleg az elmúlt évtizedek magyar filmjei – utáni beszélgetéshez vendégeket is hívnak. Lesz kakaómozi gyerekeknek, nosztalgiamozi az idősebbeknek és zenés filmek a fiataloknak. A jegyár jelképesnek mondható ötszáz forint, támogatja őket az önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap. A megnyitó népes közönsége és a korábban a közösségi ház munkatársai által szervezett kertmozis vetítések mutatják, a környékbeliek között tényleg sok az olyan filmkedvelő, aki nem szeretne bezötyögni a városba a moziélményért. Mondjuk, már nem is nagyon lenne hova, hiszen a főváros egyetlen igazi utánjátszó mozija, az Örökmozgó pár hónapja költözött ki körúti épületéből. (Azóta a Premier Kultcaféban üzemelnek, lényegesen csökkentett erőforrásokból.)
Igazi alulról jövő kezdeményezésről van tehát szó, ami elsősorban a környékbeliek kulturális igényeit szolgálja ki, és a helyiek számára van igazán jelentősége – nekik viszont láthatóan fontos. A hangulatra tényleg nem lehetett panasz a megnyitón, a kultúrház munkatársai izgatottak voltak, hogy mostantól mozisok is lesznek, de a legjobb, hogy a vendégek között ott ült Pataki Béla, aki a vízügyi igazgatóság dolgozójából lett az egykori, az igazi Csillag mozi gépésze, jegyszedője, vezetője, és ragadt ott évekre, jórészt még az előző rendszerben.
A „Csillag Mozgót” egyébként még a húszas évek végén alapították, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal és persze államosítás után egészen 1995. április 9-ig üzemelt. A mozi már a hatvanas-hetvenes években is a környék kiemelt találkozóhelye lehetett, de igazán legendás hellyé Pataki Béla működése idején vált, ugyanis a lelkes mozis előszeretettel népszerűsítette az aznap esti filmvetítést úgy, hogy csutkáig tolta a vetítés hangerejét, és kiállt az épület tetejére énekelni. De a komisz mozis a szigorú műsorrendet is megtörte néha egy „titkos” Csillagok háborúja- vagy E.T.-vetítéssel. Pataki Béla azóta költő lett, vasárnap este – miután elmondta, hogy ő csak tette a dolgát, de milyen jó is megélni a szeretetet – A veréb is madár vetítése előtt el is szavalta egy négysorosát: „Ó, élet! Mennyire, de mennyire szeretlek! Szeretlek, imádlak, megeszlek, kihánylak! Ó, élet, mi lesz velem nélküled?”
Szóval minden adott ahhoz, hogy hétről hétre megidézzék a közösségi házban a csillaghegyi Csillag mozi dicső múltját – miközben pár sarokkal arrébb a bezárása óta magántulajdonba került egykori moziépületet a Mátyás király út 42.-es szám alatt eszi az enyészet. Itt utoljára egy ausztrál étterem üzemelt, de már az is rég bezárt. A közösségi ház munkatársai hiába tettek meg mindent, hogy bejussanak, a tulajdonossal nem sikerült felvenni a kapcsolatot. De mint elmondták, nagy valószínűséggel amúgy sincs már ott semmi az egykori Csillag moziból.
