Interjú

„Sosem szavaztam rá!”

Maria Schrader rendező, színész

Film

Színészből lett rendező, az Unorthodox – A másik út direktoraként Hollywoodban is leadta a névjegyét. A hamarosan mozikba kerülő Én vagyok a te embe­red német rendezőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új filmje kis híján egy klasszikus love story, csak itt a nő nem egy férfiba, hanem egy robotba szeret bele.

Maria Schrader: A novellában, amelyen a film alapul, a gép azt teszi, amit a gépek szoktak: fellázad, hogy felszabadítsa magát. Harc, pusztítás, halál lesz a vége. Mi csavartunk egyet a műfajon: mi lenne, ha a nő-robot kapcsolatban a robot lenne a civilizáltabb fél? Mi lenne, ha flörtölési technikákat is tudna a gép? Ez már komikusan hangzott. Van egy jóképű férfi, aki nem férfi, hanem robot, tulajdonképpen egy bébi ártatlanságával, aki a tökéleteset akarja nyújtani a nőnek. Vajon ki viselkedne egy vakrandin furcsábban? A robot vagy az ember? Ezzel kezdődik a film. És elmegyünk a romkomok felé. A harmincas-negyvenes évek klasszikus hollywoodi komédiái lebegtek a szemem előtt. Az időtlen úriember alakja. Egy Jimmy Stewart-, Cary Grant-féle gentleman, akit mintha skatulyából húztak volna elő. Egy vonzó férfi. A klasszikus hollywoodi érából alighanem a Párducbébi a kedvencem Granttel.

MN: Az Én vagyok a te embered előtt Deborah Feldman Unortodox című regényéből rendezett tévésorozatot. Feldman Brooklyn szatmári zsidó közösségében, egy nagyon zárt világban nőtt fel, a könyvében erről az életről és a közösséggel való szakításáról ír. Gondolom, ahogy a könyvet, úgy a sorozatot sem fogadták lelkesen a brooklyni haszidok?

MS: Tudom, hogy vannak, akik látták a sorozatot, de sosem vallanák be. És tudom, hogy sok mélyen vallásos ember szerette. Számomra az volt a szép ebben a munkában, hogy nem ajtókat zártunk be, sokkal inkább ajtókat nyitottunk ki. Sok visszajelzést kaptunk szerte a világból, sokan éreztek együtt a történet szereplőivel. És nem csak a főszereplővel, a közösséget elhagyó Estyvel. Semmiképpen sem az előítéleteseket akartuk megerősíteni az előítéleteikben, akik meg vannak győződve róla, hogy tudják, milyenek, hogyan élnek a nagyon vallásos zsidók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.