Interjú

„Sosem szavaztam rá!”

Maria Schrader rendező, színész

Film

Színészből lett rendező, az Unorthodox – A másik út direktoraként Hollywoodban is leadta a névjegyét. A hamarosan mozikba kerülő Én vagyok a te embe­red német rendezőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új filmje kis híján egy klasszikus love story, csak itt a nő nem egy férfiba, hanem egy robotba szeret bele.

Maria Schrader: A novellában, amelyen a film alapul, a gép azt teszi, amit a gépek szoktak: fellázad, hogy felszabadítsa magát. Harc, pusztítás, halál lesz a vége. Mi csavartunk egyet a műfajon: mi lenne, ha a nő-robot kapcsolatban a robot lenne a civilizáltabb fél? Mi lenne, ha flörtölési technikákat is tudna a gép? Ez már komikusan hangzott. Van egy jóképű férfi, aki nem férfi, hanem robot, tulajdonképpen egy bébi ártatlanságával, aki a tökéleteset akarja nyújtani a nőnek. Vajon ki viselkedne egy vakrandin furcsábban? A robot vagy az ember? Ezzel kezdődik a film. És elmegyünk a romkomok felé. A harmincas-negyvenes évek klasszikus hollywoodi komédiái lebegtek a szemem előtt. Az időtlen úriember alakja. Egy Jimmy Stewart-, Cary Grant-féle gentleman, akit mintha skatulyából húztak volna elő. Egy vonzó férfi. A klasszikus hollywoodi érából alighanem a Párducbébi a kedvencem Granttel.

MN: Az Én vagyok a te embered előtt Deborah Feldman Unortodox című regényéből rendezett tévésorozatot. Feldman Brooklyn szatmári zsidó közösségében, egy nagyon zárt világban nőtt fel, a könyvében erről az életről és a közösséggel való szakításáról ír. Gondolom, ahogy a könyvet, úgy a sorozatot sem fogadták lelkesen a brooklyni haszidok?

MS: Tudom, hogy vannak, akik látták a sorozatot, de sosem vallanák be. És tudom, hogy sok mélyen vallásos ember szerette. Számomra az volt a szép ebben a munkában, hogy nem ajtókat zártunk be, sokkal inkább ajtókat nyitottunk ki. Sok visszajelzést kaptunk szerte a világból, sokan éreztek együtt a történet szereplőivel. És nem csak a főszereplővel, a közösséget elhagyó Estyvel. Semmiképpen sem az előítéleteseket akartuk megerősíteni az előítéleteikben, akik meg vannak győződve róla, hogy tudják, milyenek, hogyan élnek a nagyon vallásos zsidók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.