Tévésorozat

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Hvang Dong Hjok: Nyerd meg az életed (Squid Game)

Kritika

Marx Károly munkásságának egyik kevéssé ismert nüansza, hogy a mester előszeretettel használta a vámpirizmus metaforáját a kapitalizmus működésének leírására. 

Korai írásaiban, de A tőkében is gyakorta él ezzel a hasonlattal, több ponton részletezi, hogyan szívják a nagytőkések a munkásosztály vérét, hogyan válik a kizsákmányolt munkaerő a kapitalizmus életadó vérévé, és hogyan esnek áldozatul a mohó vérszívásnak még a gyermekek is.

A kapitalizmus érett fázisában már az is világos, hogy amikor már nem marad szikkadtra szívható új terület, akkor a rendszer elképesztő találékonysággal tágítja saját határait: ha kell, befelé fordul, a test, a viselkedés és az érzelmek felé, vagy a föld mélyét és az addig védett természeti kincseket nyitja meg az (újra)szipolyozás előtt. Ha már vámpírokról van szó, arra is jól emlékezhetünk, hogy Jona­than Harker, a gyanútlan ingatlanügynök szabad akaratából lép be Drakula kastélyába Bram Stoker regényében, hogy aztán rövid úton vacsora váljék belőle. Hvang Dong Hjoknak a Netflixen világhódító útjára indult sorozata a vámpírtematika e két távoli és látszólag független szálát fonja össze. Csak épp az ő zöld tréningruhába öltöztetett, kapitalizmustól kiszipolyozott szereplői nem Drakula kastélyába lépnek be szabad akaratukból, hanem egy gumicukorszínű, halálos játéklabirintusba.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?