Film

Streetdance 2

  • Horváth Andrea
  • 2012. augusztus 5.

Film

Mint a címben szereplő szám is pontosan kimutatja, Dania Pasquini és Max Giwa rendezői duója nem először táncol fel az idegeinkre. Két évvel ezelőtt, a StreetDance első verziójában egy fokkal talán szerencsésebben választottak stílust mozgóképes tánchibridjükhöz: akkor a balett és az utcai tánc egy lebutított válfajának nászából született borzalommal lepték meg a nézőiket.

Idén még ennél is nagyobbat mertek álmodni, ezúttal a latin táncok és a hiphop szerelemgyerekét vitték vászonra. Anno az még jelenthetett némi izgalmat, hogy a táncok mire mennek egymással, mi sül ki a konzervatív, szabályok uralta balett és a freestyle keverékéből, de e mostani szerelemtől ennyi sem várható, hiszen ha akarom, a latin épp olyan szabad szellemű, mint a hiphop. E szomorú tényről és lehetséges következményeiről filmben el is hangzik az a módfelett éleslátó megállapítás, mely szerint "mindkettő az utcán született", két "unokatestvér" fattyától pedig ne számítsunk semmi kellemesre. Nos, ez valóban kellemetlen: a StreetDance 2 a mozi abszolút halála, nem más, mint filmként eladott marketingfelület. A történet banálisan és nevetségesen szimpla, de legalább semmiben sem különbözik az elődjétől. A szereplőkről viszont sehogyan nem sikerült eldöntenünk, hogy színésznek vagy pedig táncosnak gyengébbek-e. Ha esetleg lenne kettős leléptetés...

S itt van a kutya elásva, hiszen ez is egy út - méghozzá elég jól kitaposott - az örökkévalóságba. A StreetDance 2 és a főszerepet adó Falk Hentschel egy életre felbrékelte magát a filmes feketelistákra.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.