Film

Streetdance 2

  • Horváth Andrea
  • 2012. augusztus 5.

Film

Mint a címben szereplő szám is pontosan kimutatja, Dania Pasquini és Max Giwa rendezői duója nem először táncol fel az idegeinkre. Két évvel ezelőtt, a StreetDance első verziójában egy fokkal talán szerencsésebben választottak stílust mozgóképes tánchibridjükhöz: akkor a balett és az utcai tánc egy lebutított válfajának nászából született borzalommal lepték meg a nézőiket.

Idén még ennél is nagyobbat mertek álmodni, ezúttal a latin táncok és a hiphop szerelemgyerekét vitték vászonra. Anno az még jelenthetett némi izgalmat, hogy a táncok mire mennek egymással, mi sül ki a konzervatív, szabályok uralta balett és a freestyle keverékéből, de e mostani szerelemtől ennyi sem várható, hiszen ha akarom, a latin épp olyan szabad szellemű, mint a hiphop. E szomorú tényről és lehetséges következményeiről filmben el is hangzik az a módfelett éleslátó megállapítás, mely szerint "mindkettő az utcán született", két "unokatestvér" fattyától pedig ne számítsunk semmi kellemesre. Nos, ez valóban kellemetlen: a StreetDance 2 a mozi abszolút halála, nem más, mint filmként eladott marketingfelület. A történet banálisan és nevetségesen szimpla, de legalább semmiben sem különbözik az elődjétől. A szereplőkről viszont sehogyan nem sikerült eldöntenünk, hogy színésznek vagy pedig táncosnak gyengébbek-e. Ha esetleg lenne kettős leléptetés...

S itt van a kutya elásva, hiszen ez is egy út - méghozzá elég jól kitaposott - az örökkévalóságba. A StreetDance 2 és a főszerepet adó Falk Hentschel egy életre felbrékelte magát a filmes feketelistákra.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.