Mint a címben szereplő szám is pontosan kimutatja, Dania Pasquini és Max Giwa rendezői duója nem először táncol fel az idegeinkre. Két évvel ezelőtt, a StreetDance első verziójában egy fokkal talán szerencsésebben választottak stílust mozgóképes tánchibridjükhöz: akkor a balett és az utcai tánc egy lebutított válfajának nászából született borzalommal lepték meg a nézőiket.
Idén még ennél is nagyobbat mertek álmodni, ezúttal a latin táncok és a hiphop szerelemgyerekét vitték vászonra. Anno az még jelenthetett némi izgalmat, hogy a táncok mire mennek egymással, mi sül ki a konzervatív, szabályok uralta balett és a freestyle keverékéből, de e mostani szerelemtől ennyi sem várható, hiszen ha akarom, a latin épp olyan szabad szellemű, mint a hiphop. E szomorú tényről és lehetséges következményeiről filmben el is hangzik az a módfelett éleslátó megállapítás, mely szerint "mindkettő az utcán született", két "unokatestvér" fattyától pedig ne számítsunk semmi kellemesre. Nos, ez valóban kellemetlen: a StreetDance 2 a mozi abszolút halála, nem más, mint filmként eladott marketingfelület. A történet banálisan és nevetségesen szimpla, de legalább semmiben sem különbözik az elődjétől. A szereplőkről viszont sehogyan nem sikerült eldöntenünk, hogy színésznek vagy pedig táncosnak gyengébbek-e. Ha esetleg lenne kettős leléptetés...
S itt van a kutya elásva, hiszen ez is egy út - méghozzá elég jól kitaposott - az örökkévalóságba. A StreetDance 2 és a főszerepet adó Falk Hentschel egy életre felbrékelte magát a filmes feketelistákra.
Forgalmazza a Fórum Hungary
