Film

Suicide Squad – Öngyilkos osztag

  • - kg -
  • 2016. szeptember 11.

Film

Megvan a nyár ügyeletes bokszzsákja, a film, melybe azzal a kéjjel rúghatunk bele, melyet csakis ama felfuvalkodott, mellverdeső hollywoodi produkcióknak tartalékol az ember, melyek nemhogy az ígért nagyságot, forradalmi hevületet, műfajmegváltó okosságot és lehengerlő stílust nem teljesítik, amit hosszan és fennhangon ígérgettek, de a nézőbarát minimumot sem. Ha ezzel megvagyunk, ha túlestünk a földbe döngölésen, ha lecsillapodott a figurák kilátástalan egyhangúsága felett érzett dühünk, ha sikerült kiűznünk orrunkból a produkció minden pórusából áradó izzadságszagot, és ha belefáradtunk a filmművészet végóráiról szóló jövendölésekbe is, akkor tegyünk egy lépést hátra, és onnan, higgadtan tekintsük át, vajon tényleg olyan elvetemülten rossz film-e a szuperhősök B ligáját, a képregényalakok piszkos tizenkettőjét felsorakoztató Öngyilkos osztag. És csitt, egy szót se most a Marvel és a DC közti iparági izmozásról és a kulisszák mögötti fondorlatokról! Így talán megláthatjuk az Öngyilkos osztag értékeit, a Will Smith mondatformálásában rejlő művészileg kimunkált hangsúlyváltásokat, a filmet uraló pátosz és irónia leheletfinom vegyülékét, a káoszban felsejlő rendet, és Margot Robbie barázdabillegetésében a jellemformáló erőt. Mehet? Egy lépés hátra, nagy levegő… De jaj, mit kell látnunk! Hiába minden, akárhonnan nézzük, az Öngyilkos osztag az eddigi legnagyobb szégyenfolt az újkori képregény-feldolgozások fele­más mezőnyében, mely annál is kevesebb kíméletet érdemel, mint azt eleinte gondoltuk volna.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.