Szabadúszók

  • Novák Edit
  • 2013. március 1.

Film

A jó Malót sűrűn kísérti a múlt: itt egy lángoló autó felvillanó képe, ott egy riadt tekintetű kisfiú, akinek a szeme előtt ölik meg az apját. S aki aztán - atyja szelleme és emléke előtt tisztelegve, továbbá követvén az apáról fiúra szállás elvét, hogy az ide illő további klisékről már ne is szóljunk - maga is rendőrnek állt. Legalább fele olyan jó szeretne lenni, mint amilyen az elhalt volt fénykorában. Azt akarja, hogy tiszteljék, s harcba indul az utca bűnei ellen... Ám elvégezvén a rendőrakadémiát, apja egykori társának különleges egységébe kerül, ahol csak golyózápor, gyászzene és rút korrupció várja. Nem meséljük tovább, hősünk válaszúthoz ért.

Végül is elég durva, kíméletlen és helyenként kétségkívül izgalmas film kerekedik a forgatókönyvírók asztalára kiborított közhelykupacból. Magasból felvett nappali és éjjeli felvételek a nagyvárosról, villódzó fények, pirosló égbolt, és persze az ilyenkor ugyancsak elmaradhatatlan, egyre sebesebben száguldó felhők, sejtelmes filmzene: 50 Cent és Robert de Niro magabiztosan hozzák, amit megszoktunk tőlük, s az már csak hab a tortán, hogy állítólag Curtis James Jackson alias 50 Cent életútja és a film története sok rokon vonást mutat. Így a művész színészként a saját élményeiből meríthetett. ", ez alighanem szó szerint így lehetett, csakhogy a lényegen mit sem változtat: a vizuális gyorsbüfék eme ékessége éppen csak annyival akarja különbnek mutatni magát a Deákné filmvásznánál, amennyire a külvilág elvárja tőle. Egy egész kicsikével, amennyivel általában mindenki beéri.

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.