Interjú

Szex Darth Vaderrel

Marjane Satrapi filmrendező, képregényszerző

Film

Iráni gyermekkorát a Persepolis című képregényben dolgozta fel, amiből aztán animációs filmet is készített. Új filmjét, a Szilvás csirkét csütörtöktől játsszák a magyar mozik. Párizsban beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Miért hagyott fel az animációval?

Marjane Satrapi: Abban biztos voltam, hogy a Persepolisból animációs filmet kell csinálnom. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha valós térbe helyezem a történetet, és hús-vér színészekkel játszatom el, a nyugati nézőnek az jön le, hogy na, már megint valami távolban játszódó, közel-keleti dráma. Az animációval viszont el lehetett kerülni ezt az idegenkedést, de csak eszköz volt, egy a sok közül. Különben sem vagyok én egy Mijazaki, aki valami különleges animációs stílust hozott volna létre. A Szilvás csirkéhez hús-vér színészek kellettek és egy teljesen stilizált világ. Stúdióban vettük fel az egészet, festett hátterekkel, úgy, mint ahogy nagy kedvencem, Powell és Pressburger filmje, a Fekete Nárcisz is készült. Vagy ott vannak Douglas Sirk filmjei - bámulatosan művi filmek, túlcsorduló melodrámák. Én is valami ilyesmit szerettem volna. Csorduljon csak túl, legyen csak túl sok. Egy Sirk-filmben persze sosem történhetett volna meg, ami nálunk, hogy egy kisfiú apja magasztos szónoklata közben elszellentse magát. Egy Powell-Pressburger-filmben talán el tudnék képzelni hasonlót, remek humoruk volt.

MN: Sirk melodrámái, ha nem is mindig a rendező akaratából, de happy enddel végződtek.

MS: Torkig vagyok a sok happy enddel. Minden love storynak tragikusnak kell lennie, máskülönben nem love story. Képzelje csak el Rómeót és Júliát házasan, kövéren, tíz állandóan nyivákoló gyerekkel! Gondolja, hogy Shakespeare vette volna a fáradságot, hogy megírja a történetüket? Aztán ott az a rengeteg megváltás a filmekben. Ja, persze, a valóságban is így van, nem igaz, hogy az ember egyszer csak megbánja bűneit, és megjavul! A fenéket! Akkor miért van tele a világ seggfejekkel! Persze négyévesen még mindenki aranyos, gondolom, Donald Rumsfeld is cuki kisfiú lehetett a pöttyös kis labdájával, aztán tudjuk, mi lett belőle.


Fotó: A szerző felvétele

MN: Powell és Pressburger, Douglas Sirk - ennyi a Szilvás csirke filmtörténeti előzménye?

MS: A legnagyobb hősöm Lubitsch. Amerikába ment, de nem felejtette el, hogy mit jelent közép-európainak lenni. Megcsinálta Amerikában a Saroküzletet, felépített egy budapesti boltot Hollywoodban, és megtette James Stewartot szerelmes budapesti fiatalembernek. A Szilvás csirke pedig egy Iránról szóló francia film, ami egy berlini stúdióban forgott. Mondjon bárki bármit, az a francos multikulturalizmus mégiscsak létezik. E tekintetben a Szilvás csirke politikus film, persze a Persepolisszal összevetve épp a politikát szokták hiányolni belőle. Az általánosan elfogadott nézet szerint, ha iráni vagy, három témád lehet; a fátyol, a szakáll és a nukleáris fegyver. Számomra azonban sokkal fontosabb a szerelemről beszélni, egy iráni ugyanis pont ugyanúgy lesz szerelmes, mint mindenki más a világon.

MN: Nyilván azért megvan a politikai véleménye. Látványosan támogatta például a Zöld Mozgalmat Mohsen Makhmalbaf filmrendezővel karöltve.

MS: Igen, de abban a percben beszüntettem a politikusokhoz fűződő összes kapcsolatomat, amikor azt mondták, hogy álljak ki, és buzdítsam az embereket, hogy vonuljanak az utcára. De hogy a fenébe tehettem volna ilyet? Én, a Franciaországban élő filmrendező, aki kényelmesen kávézgat egy párizsi presszóban, én buzdítsam az embereket, hogy vonuljanak az utcára, és lövessék le magukat? Ha Iránban élnék, más lenne a helyzet. 12 éve nem jártam Iránban, nem ismerem behatóan a társadalmi mozgásokat, nincs semmi hitelem, hogy bármilyen felhívást intézzek bárkihez. Hamar kiábrándultam a politikusokból, rá kellett jönnöm, hogy cinikus alak valamennyi.

MN: Hol érzi magát otthon?

MS: Mindenhol, kivéve Japánt. A japánoktól félek. Minél több időt tölt velük az ember, annál kevésbé érti, mi történik. Az igen nemet, a nem igent jelent, teljesen reménytelen helyzet. De Párizs az otthonom, hét éve élek itt, ez a leghoszszabb idő, amit a felnőttéletemben egy helyen töltöttem.

MN: A Persepolist Oscarra is jelölték. Hollywood nem hívta?

MS: Rengeteg ajánlatot kaptam. Főként olyanokat, amik leginkább egy rossz vicchez vagy a Szex és New York huszadrangú másolatához hasonlítottak. Nem akarok olyan filmet csinálni, amiben Gwyneth Paltrow arról csacsog, hogy milyen új rúzst használ. 41 éves vagyok, dohányzom, és még sok egészségtelen dologgal élek, úgy számolom, hogy van még harminc évem, aztán úgyis meghalok. Egy film három évbe telik, szóval ez jó esetben még tíz film. Ebbe a tízbe nem fér bele olyan, ami hülye nőkről szól.

MN: És a gyermekkori álma? Úgy nyilatkozott, hogy mindig is Darth Vader szeretett volna lenni.

MS: Éreztem, hogy tisztázni kell ezt a kérdést. Gyerek voltam, amikor láttam a Star Warst, és a barátaim közül mindenki Luke, Leia vagy Han Solo akart lenni. Én viszont Darth Vader, mert ő volt az egyetlen izgalmas figura. Az első gyermekkori erotikus álmomban is ő szerepelt. Mellettem ült, megfogta a kezemet, de amikor levette volna a sisakját, mindig felébredtem.

Cikkünk a Szilvás csirkéről a Visszhang rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.