Interjú

Szex Darth Vaderrel

Marjane Satrapi filmrendező, képregényszerző

Film

Iráni gyermekkorát a Persepolis című képregényben dolgozta fel, amiből aztán animációs filmet is készített. Új filmjét, a Szilvás csirkét csütörtöktől játsszák a magyar mozik. Párizsban beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Miért hagyott fel az animációval?

Marjane Satrapi: Abban biztos voltam, hogy a Persepolisból animációs filmet kell csinálnom. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha valós térbe helyezem a történetet, és hús-vér színészekkel játszatom el, a nyugati nézőnek az jön le, hogy na, már megint valami távolban játszódó, közel-keleti dráma. Az animációval viszont el lehetett kerülni ezt az idegenkedést, de csak eszköz volt, egy a sok közül. Különben sem vagyok én egy Mijazaki, aki valami különleges animációs stílust hozott volna létre. A Szilvás csirkéhez hús-vér színészek kellettek és egy teljesen stilizált világ. Stúdióban vettük fel az egészet, festett hátterekkel, úgy, mint ahogy nagy kedvencem, Powell és Pressburger filmje, a Fekete Nárcisz is készült. Vagy ott vannak Douglas Sirk filmjei - bámulatosan művi filmek, túlcsorduló melodrámák. Én is valami ilyesmit szerettem volna. Csorduljon csak túl, legyen csak túl sok. Egy Sirk-filmben persze sosem történhetett volna meg, ami nálunk, hogy egy kisfiú apja magasztos szónoklata közben elszellentse magát. Egy Powell-Pressburger-filmben talán el tudnék képzelni hasonlót, remek humoruk volt.

MN: Sirk melodrámái, ha nem is mindig a rendező akaratából, de happy enddel végződtek.

MS: Torkig vagyok a sok happy enddel. Minden love storynak tragikusnak kell lennie, máskülönben nem love story. Képzelje csak el Rómeót és Júliát házasan, kövéren, tíz állandóan nyivákoló gyerekkel! Gondolja, hogy Shakespeare vette volna a fáradságot, hogy megírja a történetüket? Aztán ott az a rengeteg megváltás a filmekben. Ja, persze, a valóságban is így van, nem igaz, hogy az ember egyszer csak megbánja bűneit, és megjavul! A fenéket! Akkor miért van tele a világ seggfejekkel! Persze négyévesen még mindenki aranyos, gondolom, Donald Rumsfeld is cuki kisfiú lehetett a pöttyös kis labdájával, aztán tudjuk, mi lett belőle.


Fotó: A szerző felvétele

MN: Powell és Pressburger, Douglas Sirk - ennyi a Szilvás csirke filmtörténeti előzménye?

MS: A legnagyobb hősöm Lubitsch. Amerikába ment, de nem felejtette el, hogy mit jelent közép-európainak lenni. Megcsinálta Amerikában a Saroküzletet, felépített egy budapesti boltot Hollywoodban, és megtette James Stewartot szerelmes budapesti fiatalembernek. A Szilvás csirke pedig egy Iránról szóló francia film, ami egy berlini stúdióban forgott. Mondjon bárki bármit, az a francos multikulturalizmus mégiscsak létezik. E tekintetben a Szilvás csirke politikus film, persze a Persepolisszal összevetve épp a politikát szokták hiányolni belőle. Az általánosan elfogadott nézet szerint, ha iráni vagy, három témád lehet; a fátyol, a szakáll és a nukleáris fegyver. Számomra azonban sokkal fontosabb a szerelemről beszélni, egy iráni ugyanis pont ugyanúgy lesz szerelmes, mint mindenki más a világon.

MN: Nyilván azért megvan a politikai véleménye. Látványosan támogatta például a Zöld Mozgalmat Mohsen Makhmalbaf filmrendezővel karöltve.

MS: Igen, de abban a percben beszüntettem a politikusokhoz fűződő összes kapcsolatomat, amikor azt mondták, hogy álljak ki, és buzdítsam az embereket, hogy vonuljanak az utcára. De hogy a fenébe tehettem volna ilyet? Én, a Franciaországban élő filmrendező, aki kényelmesen kávézgat egy párizsi presszóban, én buzdítsam az embereket, hogy vonuljanak az utcára, és lövessék le magukat? Ha Iránban élnék, más lenne a helyzet. 12 éve nem jártam Iránban, nem ismerem behatóan a társadalmi mozgásokat, nincs semmi hitelem, hogy bármilyen felhívást intézzek bárkihez. Hamar kiábrándultam a politikusokból, rá kellett jönnöm, hogy cinikus alak valamennyi.

MN: Hol érzi magát otthon?

MS: Mindenhol, kivéve Japánt. A japánoktól félek. Minél több időt tölt velük az ember, annál kevésbé érti, mi történik. Az igen nemet, a nem igent jelent, teljesen reménytelen helyzet. De Párizs az otthonom, hét éve élek itt, ez a leghoszszabb idő, amit a felnőttéletemben egy helyen töltöttem.

MN: A Persepolist Oscarra is jelölték. Hollywood nem hívta?

MS: Rengeteg ajánlatot kaptam. Főként olyanokat, amik leginkább egy rossz vicchez vagy a Szex és New York huszadrangú másolatához hasonlítottak. Nem akarok olyan filmet csinálni, amiben Gwyneth Paltrow arról csacsog, hogy milyen új rúzst használ. 41 éves vagyok, dohányzom, és még sok egészségtelen dologgal élek, úgy számolom, hogy van még harminc évem, aztán úgyis meghalok. Egy film három évbe telik, szóval ez jó esetben még tíz film. Ebbe a tízbe nem fér bele olyan, ami hülye nőkről szól.

MN: És a gyermekkori álma? Úgy nyilatkozott, hogy mindig is Darth Vader szeretett volna lenni.

MS: Éreztem, hogy tisztázni kell ezt a kérdést. Gyerek voltam, amikor láttam a Star Warst, és a barátaim közül mindenki Luke, Leia vagy Han Solo akart lenni. Én viszont Darth Vader, mert ő volt az egyetlen izgalmas figura. Az első gyermekkori erotikus álmomban is ő szerepelt. Mellettem ült, megfogta a kezemet, de amikor levette volna a sisakját, mindig felébredtem.

Cikkünk a Szilvás csirkéről a Visszhang rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.