Tévé

Talajgyakorlatok

Soroló - A vidék magazinja a Hír Tv-n

  • Solymosi Bálint
  • 2012. május 18.

Film

Első kézből vannak információink arról, hogy a vidéki emberek oroszlánrészének nincs valóságos tudása, útmutató jellegű tájékozottsága afelől, hogy volna Vidékfejlesztési Minisztérium, és hogy annak ki a felelős vezetője. Ezúton tájékoztatjuk a nagyérdeműt, hogy létezik ilyen, miniszterünk neve pediglen, na, várjunk csak, megnézem, Fazekas Sándor, bizony, már ennyi érdemlegessége is van a Hír Tv magazinjának, amely a vidékkel mint olyannal foglalkozik. Egyébiránt, ezt zárójelben jegyezzük csak meg, Ángyán Józsefről sincs fogalma; hogy mit tett ő államtitkárként és azután, miket állított és így tovább. Mintha senkit nem is érdekelne, nyilvánvalóan azoktól eltekintve, akik mélységében érdekeltek abban, hogy tudjanak róla. Ők az igazi gazdák, vagyis, némileg elvetve a sulykot, a politikusok és a "zöldbárók". Az állam által ellenőrzött heveny földéhség okán persze tudnak még róluk az éhkoppon maradók és így vagy úgy lázadozók, akiknek az a természete, hogy hagyják abszolút hülyére venni magukat, majd bejelentik, hogy annyira nem hülyék, és demonstrálnak. Ők a kisebb, családi agrárvállalkozások vagy azok képviselői.

A most induló műsor első témájaként a magyarhoni létfenntartási ajánlatok egyik főmotívuma tér vissza: a gombaszedés. Itt professzionális formában, gombaházakban, illetve pincékben termesztett sampinyont kell szedniük a fürge kezű lányoknak. Van hová visszanyúlni, hisz ebben is élen jártunk, '38 volt a mi fantasztikus évünk gombatermesztésben, másodikak vagy harmadikak voltunk a világban, mondja az interjú alanya. Ezt is ki tudta!? Vagy azt, hogy miért bánik el a természet a magyar gyümölccsel és gyümölcstermesztőkkel évre év? Egy bejátszásból egy cseresznyéskert tulajdonosától értesülhetünk arról, hogy mekkora a fagykár. A mezőgazdaságról különben is ez a leggyakoribb hírünk - elemi csapás érte; fagy, aszály, jégeső, járvány és így tovább. Nagyon sajnos, mert különben óriási piaca volna a sampinyonnak, a cseresznyének, a baracknak és a feldolgozott hústermékeknek, mert Magyarország annyira jó helyen van, amennyire csak lehet, és adottságai is kiválóak, mint tudjuk, szóval megy a szokásos álmodozás és fontoskodás - az jut eszünkbe, ha így van, akkor nehéz itt tartanunk, ahol tartunk a mezőgazdaságban (is).

Az országban eleddig történtek után véletlenül sem vélhetjük: a kormány dolga volna, hogy önmaga ellenébe fordítsa szekere rúdját, tehát felvilágosító jelleggel segítséget nyújtson azoknak a vidéken mezőgazdaságból megélni szándékozó embereknek, akiknek nincs igazán fogalmuk arról, miből, mit és hogyan volna érdemes termeszteni és tenyészteni és feldolgozni és eladni. Ennek évszázados - de korántsem egyeduralkodó - gyakorlata a kapitalista piacon a szövetkezeti forma. Mint laikusok, nem folytatjuk (annyira világos). Mondjuk, ez pont nem azonos azzal az iránnyal, amely felé az elhíresült pályázat mutat - A családi gazdaságok kialakítása, megerősítése.

Azok a problémák, melyek a műsorban ellentmondásként vagy nonszenszként merülnek föl - erről a legszebben a liliomkertész beszél -, szép ívű, szárnyaló optimizmussal hidaltatnak át, azaz természetszerű tervezéssel. Mindemellett kiderül, hogy nehezen vagy sehogy sem foghatók össze a termelők. Vagy lesz termés, vagy nem, vagy tartanak az emberek teheneket, vagy nem, vagy lesz piac, vagy nem; ezek a nemek szintúgy természetszerűen nem mondatnak ki, ezeket a ha szó helyettesíti - ha lesz rá pénz, kedv, és eléggé eszesek is lesznek a gazdák és így tovább, ezek meg miért ne lennének, valahogy ez az alapfelfogás. Megoldani mindent úgy, ahogy eddig, kicsibe', okosba'. Eme változatlanra vagy változtathatatlanra lettek kitalálva a képek is, melyek nem mások, mint a higgadt, virágzó optimizmus állóképeinek sora. Mérsékelt ütemű és "mindenki számára érthető" beszámolókat láthatunk, hallhatunk; ennek dacára a műsor önkéntelenül is a kormány földpolitikájának bukásáról beszél, hiába az egészségesen nyugodtra és reménytelire, harmonikusra szerkesztett vegytiszta bukolikussága.

A vidék magazinjának új főcíme lett, és megváltozott az arculata, de maradt támogatója a Közgép Zrt.

Hír Tv, május 3.


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.