Tévé

Talajgyakorlatok

Soroló - A vidék magazinja a Hír Tv-n

  • Solymosi Bálint
  • 2012. május 18.

Film

Első kézből vannak információink arról, hogy a vidéki emberek oroszlánrészének nincs valóságos tudása, útmutató jellegű tájékozottsága afelől, hogy volna Vidékfejlesztési Minisztérium, és hogy annak ki a felelős vezetője. Ezúton tájékoztatjuk a nagyérdeműt, hogy létezik ilyen, miniszterünk neve pediglen, na, várjunk csak, megnézem, Fazekas Sándor, bizony, már ennyi érdemlegessége is van a Hír Tv magazinjának, amely a vidékkel mint olyannal foglalkozik. Egyébiránt, ezt zárójelben jegyezzük csak meg, Ángyán Józsefről sincs fogalma; hogy mit tett ő államtitkárként és azután, miket állított és így tovább. Mintha senkit nem is érdekelne, nyilvánvalóan azoktól eltekintve, akik mélységében érdekeltek abban, hogy tudjanak róla. Ők az igazi gazdák, vagyis, némileg elvetve a sulykot, a politikusok és a "zöldbárók". Az állam által ellenőrzött heveny földéhség okán persze tudnak még róluk az éhkoppon maradók és így vagy úgy lázadozók, akiknek az a természete, hogy hagyják abszolút hülyére venni magukat, majd bejelentik, hogy annyira nem hülyék, és demonstrálnak. Ők a kisebb, családi agrárvállalkozások vagy azok képviselői.

A most induló műsor első témájaként a magyarhoni létfenntartási ajánlatok egyik főmotívuma tér vissza: a gombaszedés. Itt professzionális formában, gombaházakban, illetve pincékben termesztett sampinyont kell szedniük a fürge kezű lányoknak. Van hová visszanyúlni, hisz ebben is élen jártunk, '38 volt a mi fantasztikus évünk gombatermesztésben, másodikak vagy harmadikak voltunk a világban, mondja az interjú alanya. Ezt is ki tudta!? Vagy azt, hogy miért bánik el a természet a magyar gyümölccsel és gyümölcstermesztőkkel évre év? Egy bejátszásból egy cseresznyéskert tulajdonosától értesülhetünk arról, hogy mekkora a fagykár. A mezőgazdaságról különben is ez a leggyakoribb hírünk - elemi csapás érte; fagy, aszály, jégeső, járvány és így tovább. Nagyon sajnos, mert különben óriási piaca volna a sampinyonnak, a cseresznyének, a baracknak és a feldolgozott hústermékeknek, mert Magyarország annyira jó helyen van, amennyire csak lehet, és adottságai is kiválóak, mint tudjuk, szóval megy a szokásos álmodozás és fontoskodás - az jut eszünkbe, ha így van, akkor nehéz itt tartanunk, ahol tartunk a mezőgazdaságban (is).

Az országban eleddig történtek után véletlenül sem vélhetjük: a kormány dolga volna, hogy önmaga ellenébe fordítsa szekere rúdját, tehát felvilágosító jelleggel segítséget nyújtson azoknak a vidéken mezőgazdaságból megélni szándékozó embereknek, akiknek nincs igazán fogalmuk arról, miből, mit és hogyan volna érdemes termeszteni és tenyészteni és feldolgozni és eladni. Ennek évszázados - de korántsem egyeduralkodó - gyakorlata a kapitalista piacon a szövetkezeti forma. Mint laikusok, nem folytatjuk (annyira világos). Mondjuk, ez pont nem azonos azzal az iránnyal, amely felé az elhíresült pályázat mutat - A családi gazdaságok kialakítása, megerősítése.

Azok a problémák, melyek a műsorban ellentmondásként vagy nonszenszként merülnek föl - erről a legszebben a liliomkertész beszél -, szép ívű, szárnyaló optimizmussal hidaltatnak át, azaz természetszerű tervezéssel. Mindemellett kiderül, hogy nehezen vagy sehogy sem foghatók össze a termelők. Vagy lesz termés, vagy nem, vagy tartanak az emberek teheneket, vagy nem, vagy lesz piac, vagy nem; ezek a nemek szintúgy természetszerűen nem mondatnak ki, ezeket a ha szó helyettesíti - ha lesz rá pénz, kedv, és eléggé eszesek is lesznek a gazdák és így tovább, ezek meg miért ne lennének, valahogy ez az alapfelfogás. Megoldani mindent úgy, ahogy eddig, kicsibe', okosba'. Eme változatlanra vagy változtathatatlanra lettek kitalálva a képek is, melyek nem mások, mint a higgadt, virágzó optimizmus állóképeinek sora. Mérsékelt ütemű és "mindenki számára érthető" beszámolókat láthatunk, hallhatunk; ennek dacára a műsor önkéntelenül is a kormány földpolitikájának bukásáról beszél, hiába az egészségesen nyugodtra és reménytelire, harmonikusra szerkesztett vegytiszta bukolikussága.

A vidék magazinjának új főcíme lett, és megváltozott az arculata, de maradt támogatója a Közgép Zrt.

Hír Tv, május 3.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.